Sorozatban ötödször nyerhet a Wild Oats
Egymás utáni ötödik győzelmére készül a szupermaxi Wild Oats XI legénysége a szombaton rajtoló hagyományos, immár 65. Sydney-Hobart vitorlás viadalon.
2009. december 25. péntek 10:32 - HírExtra
A tavalyihoz hasonló nagyságú mezőny, mintegy száz hajó vág majd neki az Új-Dél-Wales és Tasmánia közötti 630 tengeri mérföldes (1168 km) távnak, melyet eddig éppen a Wild Oats teljesített a leggyorsabban: a 2005-ben felállított csúcs 1 nap 18 óra 40 perc és 10 másodperc.
Idén is ez a - Mark Richards kormányozta - 98 lábas (30 m) vitorlás az első számú esélyes, a szakemberek szerint sorozatban akár ötödször is győzhet, amire a verseny 1945-től datálódó történetében még nem volt példa. A Wild Oats már azzal rekordot állított fel, hogy tavaly egymás után negyedszer bizonyult a legjobbnak.
Ezúttal a csúcsidő lefaragására nem sok esély nyílik, mert bár az előrejelzések egyelőre bizonytalanok, többen attól tartanak, hogy a nyílt vízre érve szélcsendes szakaszokon kell majd vitorlázniuk.
A Wild Oatsnak egyébként gondja is akadt az utolsó pillanatokra, egy ütközés következtében megrongálódott a tőkesúlya, ezért a hajót szerdán ki kellett emelni. A hibát minden bizonnyal kijavítják majd a szakemberek, de a tökéletes hajó sem garancia a győzelemre.
Legnagyobb riválisként a kialakításában hasonló Alfa Romeót emlegetik a kikötőben.
"Úgy vélem, két napon belül célba érünk" - mondta Neville Crichton tulajdonos és egyben kormányos. - Rendkívül kiélezett lesz a küzdelem, melyben az útvonal megválasztása dönthet."
"Bonyolult versenyre számítunk, de természetesen megpróbálunk az élen végezni" - fogalmazott a Wild Oats-ot irányító Richards. - Eddigi győzelmeink alkalmával nagyon meg kellett küzdeni a sikerért, ezúttal is erre számítok. Ráadásul kint a nyílt vízen a természet mindent felülírhat."
Olyan nagy viharra, mint amilyen 11 éve volt egyáltalán nem kell számítani. Akkor a 115 hajóból álló mezőny egyharmada a rendkívül rossz időjárás miatt feladta a versenyt. Az óránkénti 160 kilométeres sebességgel száguldó széllel és a néhol tízméteres hullámokkal sok vitorlás nem tudott megbirkózni. A mentésben még az ausztrál haditengerészet is részt vett, ennek ellenére hatan - Bruce Guy, Phil Skeggs, Michael Bannister, Jim Lawer, John Dean és Glyn Charles - életüket vesztették.
Öt éve hasonlóan rosszak voltak a körülmények, a 116 hajóból álló mezőnynek mintegy a fele nem tudott célba érni. Az 1998-as, tragikus kimenetelű futam után életbe léptetett szigorú biztonsági előírásoknak köszönhetően azonban 2004-ben már nem történt komolyabb baj.
Forrás: MTI