A behatoló az úgynevezett Borna-vírus, egy agyat megfertőző kórokozó, amelyet az 1970-es években azonosítottak.

Az Oszakai Egyetem kutatói Tomonaga Keizo vezetésével több emlős - az ember, majmok, elefántok, erszényesek, rágcsálók - DNS-ét vetették össze, hogy a Borna-vírusra utaló nyomokat találjanak.

Az emberi genomban több olyan töredékre bukkantak, amelyek a vírusból származnak, például két gén formájában is. Utóbbiak működhetnek is, ám az nem tisztázott, hogy mi a feladatuk.

Egészen mostanáig csak a retrovírusokról tudták, hogy genomjuk beépül a gerincesek DNS-állományába. Mivel a szaporodásban szerepet játszó sejtek DNS-ébe hatolnak be, ezért több generáción át továbbadódik örökítőanyaguk legalább egy része. Egyes becslések szerint a retrovírusok teszik ki az ember genetikai állományának akár nyolc százalékát.

A Borna-vírusnak más behatolási technikája van: a megfertőzött sejtek magjában sokszorozódik.

A vírus a német Borna városáról kapta nevét, ahol egy egész ezred huszárló pusztult el 1885-ben egy titokzatos "forró fej-betegségben". Későbbi kutatások során megtalálták juhokban, osztrigában, macskában és szarvasmarhában, noha terjedési módja kevéssé ismert.

A beépült vírusról nem tudják, okozott-e genetikai mutációt, esetleg valamely öröklődő betegséget, vagy éppen védettséget. Magát a Borna-vírust nem kötötték eddig emberi betegségekhez, noha egyes kutatók szerint összefüggésbe hozható a skizofréniával és más mentális rendellenességekkel.