A Lenin születésének 140. évfordulójára időzített tárlatot azután rendezhették meg, hogy új, oroszbarát elnök került az ország élére.

A szovjet időkben több tucat múzeumot szenteltek a Szovjetunió karizmatikus megalapítójának; Leningrádban, a forradalom bölcsőjében, amelyet most ismét Szentpétervárnak hívnak, tizenegy ilyen intézmény várta a látogatókat. Kijevben 1938-ban nyílt meg a Lenin Múzeum, bár maga Lenin sohasem járt az ukrán fővárosban.

Amikor a Szovjetunió kezdett felbomlani, a kijevi gyűjteményt szétszedték, és összecsomagolva raktárakba helyezték. A Lenin-szobrot, amely Kijev főterén magasodott, lebontották, akárcsak a hasonló emlékműveket szerte az országban. Az egykori Lenin Múzeumból kulturális és művészeti központ lett Ukrajnai Ház néven, és az intézmény megörökölte a gyűjteményt.
"Az eltelt évek alatt megpróbáltuk rábeszélni a hatóságokat, hogy keltsük újra életre a gyűjteményt, de a válasz mindig az volt, hogy ez nem a megfelelő idő" - mondta Natalja Zabolotna, az Ukrajnai Ház igazgatója. A megfelelő idő most jött el, azután, hogy Viktor Janukovics váltotta fel az államfői székben Viktor Juscsenkót, aki megpróbált szakítani Oroszországgal és igyekezett Európához közelíteni Ukrajnát.

Oroszországhoz hasonlóan Ukrajnában is egyre többen vannak, akik nosztalgiával emlékeznek a szovjet időkre, nem utolsósorban a gazdasági visszaesés miatt, de Zabolotna hangsúlyozta, hogy a kiállításnak nem célja Lenin dicsőítése. "A kiállítás nem a múzeumi limlom leporolásáról, és természetesen nem a Lenin-kultusz újjáélesztéséről szól, hanem arról, hogy új megvilágításba helyezzük azt" - magyarázta Zabolotna. "Egyfajta párbeszédről a pátosz és az irónia, a propaganda és a bírálat, a dokumentáció és a misztifikáció között".

Ezt látszik igazolni, hogy a kiállítási tárgyak között vannak modern művészek festményei is, amelyeken Marilyn Monroe és a félmeztelen Madonna látható, amint a bolsevikoknak adnak műsort, kigúnyolva uralmukat.

A tárlat az épület három szintjét foglalja el. A látogatók megtekinthetik Lenin rekonstruált szobáját a Kremlből: egy asztal, rajta lámpa a zöld üvegből készült jellegzetes lámpaernyővel, két oldalán bőrfotel. Az asztalon írószerszámok és számos emléktárgy, köztük egy bronzmajom, Armand Hammer amerikai olajmágnás ajándéka. Kiállítottak porcelán tányérokat is, a kommunista idők hírhedt szállóigéjével: "aki nem dolgozik, ne is egyék". Közelről szemügyre vehető az a telefon, amelyet 1923-ban kapott Lenin születésnapjára, azzal a felirattal, hogy "a kijevi (telefon)hálózat tiszteletbeli szerelőjének".

Lenin molyrágta, régi zoknijai mellett bemutatják a "koszovorotkát", azt a hosszú parasztinget, amelyet a bolsevik vezető akkor hordott, amikor hónapokon át bujkált 1917 októbere előtt, és annak az öltönynek a másolatát is, amelyet az ellene elkövetett merényletkísérlet idején viselt a következő évben. "Ezek a tárgyak mind annak a korszaknak az érzetét keltik, egy hosszú történelmi időszakot, egy értékrendszert jelenítenek meg, amelyben közülünk sokan felnőttek" - közölte Nyina Sejko, a kiállítás kurátora.

Az egyik nagyteremben fekete-fehér szovjet dokumentumfilmeket vetítenek egy hatalmas vászonra Leninről és a fiatal szocialista állam "hősi napjairól". A kiállítótermekben Lenin kedvenc zeneműve, Beethoven Appassionata zongoraszonátája hallatszik csendesen.
Az első látogatók többsége az idősek közül került ki. "Kimagasló személyiség volt, de a történelmi helyzet miatt arra kényszerült, hogy könyörtelen legyen, talán túlságosan is könyörtelen. Forradalom volt, és könyörtelenség nélkül nem lehet forradalmat csinálni" - fejtegette az egyik nyugdíjas látogató, Hrihorij Zajcsik.

Érdeklődve nézelődött néhány fiatal is. "Azt hittem, hogy ezek a dolgok már nem is léteznek. Jó, hogy fennmaradtak. Ez történelem, akármilyen volt is, és meg kell őrizni az utánunk jövőknek" - hangsúlyozta egyikük, Ihor Mazur.