A Bush házaspárt és az amerikai küldöttség több tagját rejtélyes betegség támadta meg a heiligendammi csúcs idején - írja az exelnök felesége a májusban megjelenő, Spoken from the Heart (Szívből szólva) című könyvében, amelyet szerdán ismertetett a The New York Times.
Az elnököt egy időre ágyhoz kötötte a betegsége. A titkosszolgálat, a Secret Service megvizsgálta a mérgezés lehetőségét is, ám az orvosok csak azt tudták megállapítani, hogy a delegáció tagjai valamennyien vírustól fertőződtek meg.

"Sohasem tudtuk meg, vajon a többi küldöttség szintén megbetegedett-e, vagy titokzatos módon csak a miénk" - idézi fel Laura Bush.

Memoárkötetében férje védelmére kel azokkal szemben, akik annak idején Bush szemére vetették, hogy miért csak helikopterről szemlélte meg a Katrina hurrikán pusztításait: a first lady azzal érvel, hogy az elnöki autókonvoj csak akadályozta volna a mentési munkálatokat.
A The New York Times ismertetése szerint Bush asszony pellengérre állítja férje bírálóit, akik különféle "nevekkel illeték" az elnököt. Harry Reid, a szenátusi demokrata többség vezetője sértő megjegyzéseit (lúzer, hazug) "neveletlennek és udvariatlannak" minősíti. Ugyancsak sérelmezi, hogy Nancy Pelosi, a képviselőház jelenlegi elnöke "inkompetens vezetőnek" titulálta Busht, aki szerinte híján volt a döntésképességnek, a tudásnak és a tapasztalatnak.

Az elnökfeleség egyebek mellett leírja azt a halálos kimenetelű autóbalesetet is, amelyet 1963 novemberében ő okozott Texasban, és amelyről sohasem beszélt, amíg közéleti szereplő volt. Az akkor 17 éves Laura Bush egy autós moziba tartott a barátnőjével, amikor csevegés közben nem vette észre a stoptáblát, továbbhajtott, és összeütközött egy másik autóval, amelyben diáktársa, Mike Douglas ült. A fiú meghalt.

Bush asszony elismeri saját felelősségét, ugyanakkor igyekszik védekezni is: szerinte a tragédia okai közé sorolható, hogy az út túl sötét, a kereszteződés pedig túl veszélyes volt, ráadásul az áldozat által vezetett (Chevrolet) Corvair nem számított biztonságos járműnek.

Mint írja, több évig gyötörte az elfojtani próbált bűntudat, miután nem jelent meg az áldozat temetésén, és a gyászoló családdal sem vette fel a kapcsolatot.