Átalakítják a régészeti jogokat

A törvényjavaslat szerint régészeti feltárást a jövőben a területileg illetékes megyei múzeum - a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeum -, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum, a régészeti tanszékkel rendelkező egyetemek és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete végezhet.

"A bizonnyal jó szándékú, az évtizedek óta alulfinanszírozott múzeumokról szóló javaslat célja a múlt századi - a mai megelőző feltárások nagyságrendjével még nyilván nem számoló - állapot restaurációja" - emeli ki a dokumentum, hozzátéve, hogy a módosító javaslat ugyanakkor alkalmat adhat a múzeumok feladatkörének és az ahhoz nyújtott finanszírozásnak az újragondolására.

Mint a levél rámutat: el kell különíteni a nagyberuházásokhoz kapcsolódó kötelező régészeti feltárási munka országosan egységes kezelését és az elsődlegesen a helyi közművelődést szolgáló megyei és városi múzeumok finanszírozásának kérdését, a törvénymódosítás azonban ismét összemosná e területeket, ami súlyos zavarokat idézhet elő.

A nagyberuházásokhoz kapcsolódó, a korábbihoz képest nagyságrendileg megnőtt régészeti-örökségvédelmi feladatok ellátására hozta létre a kormány 2007-ben létre a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot (KÖSZ).

A munka hatalmas felszereltséget, logisztikai hátteret, kiterjedt raktárak országos rendszerét, természettudományos laboratóriumi hátteret igényel.

"A munkát sem mennyiségileg, sem minőségileg nem tudta és nem tudja ellátni a korlátozott létszámú és sokféle más feladattal terhelt múzeumi régészeti gárda, még az MTA Régészeti Intézetének és az ELTE Régészettudományi Intézetének részvétele mellett sem.

Ezt jól mutatja, hogy sok helyütt külső cégeket vonnak be a régészeti feladatok ellátásába" - fogalmaz a levél.
A dokumentum szerint a hazai aktív régészek negyedét foglalkoztató KÖSZ eddig majd ezer lelőhelyen több mint 3 millió négyzetméternyi területet tárt fel, több milliárd forintnyi, a beruházóktól érkező forrást biztosítva a nemzeti kulturális örökség országosan egységes elvek szerinti, átlátható módon történő felkutatására, feltárására, tudományos feldolgozására és közzétételére.

A szakszolgálat jelenleg is több nemzetstratégiai jelentőségű beruházás, egyebek közt a kecskeméti Mercedes-gyár, a Nabucco-gázvezeték, a győri ipari park területét készíti elő: ezek esetében bármilyen, a megyei, területi illetékességből fakadó szétszabdalt ügyintézés miatti késlekedés felmérhetetlen károkat okozna.

Mint a levél rámutat, a törvénymódosítás igénye és szándéka annyiban érthető, hogy a KÖSZ létrehozásakor az állam nem szentelt kellő figyelmet a múzeumok súlyos anyagi gondjaira: nemcsak elvette a számukra főleg csak bevételi forrásként tekintett ásatások jelentős részét, hanem megfeledkezett megfelelő finanszírozásukról is. Így alakulhatott ki egyfajta feszültség az önkormányzati fenntartású múzeumok és a védett állami struktúrában dolgozó régészek között.

E súlyos problémát azonban nem lehet oly módon megoldani, hogy egy előkészítetlen törvénymódosítással ellehetetlenítik azt, ami jól működik. A visszarendezés a beruházások megvalósulásában minimum éves késlekedést, a KÖSZ felszámolása pedig nem várt újabb anyagi terhet jelentene az államnak és növelné a munkanélküliek számát.

"E probléma megoldására a régészettudomány vezető képviselői készen állnak érdemi egyeztetésre az illetékes döntéshozókkal" - hangsúlyozza a levél.

A dokumentum végezetül idézi a hazai régészet legfőbb szerve, az MTA Régészeti Bizottsága június 8-i ülésének állásfoglalását, amelyet egy nappal a törvénymódosítás benyújtása előtt, arról mit sem tudva hozott.

E szerint "a magyar régészet szempontjából hibás döntés lenne egy olyan megyei rendszerhez való visszatérés, ahol a régészet fő irányait alapvetően a helyi önkormányzatok és az általuk kinevezett - legtöbbször nem régész - igazgatók határozzák meg.

Javasoljuk, hogy a magyar régészet egészét érintő, tudományosan megalapozott döntéseket a jövőben csak országos hatókörű szakmai testületek hozhassanak, a hazánkban is hatályos európai normák figyelembe vétele mellett."