2009-ben elindult az „Út a munkába” program, ami a munkaerőpiacról kiszorult munkaképes embereknek mutatott volna irányt. A program eredményeiről és jövőjéről kérdeztük Czomba Sándort, foglalkoztatásért felelős államtitkárt.
2010. augusztus 12. csütörtök 07:55 - Gyülvészi András
Mennyibe került eddig Az út a munkába program?
Tavaly 117 milliárd forint volt félretéve rá, és kevésnek bizonyult. Az idei évben is 117 milliárd forintot volt a tervezett, de ebből 13 milliárdot lecsíptek egy januárban elinduló közmunkaprogramra, úgyhogy 104 milliárd áll rendelkezésre. A július végi adatot figyelembe véve több mint 80 milliárd forint fogyott el, úgyhogy nagy valószínűséggel az idei keret szeptember elejére el is fogy.
Milyen eredménye volt eddig a programnak?
Út a munkába
Az „Út a munkába” program alapvetően azért indult el 2009 áprilisában, hogy javítsa a segélyezettek munkaerő-piaci pozícióját, mérsékelje a segélyezés munka ellen ösztönző hatását, növelje a foglalkoztatást és erősítse a szociális és munkaügyi szolgáltatások együttműködését. A program azon a negatív tendencián próbál változtatni, hogy Magyarországon egyre nagyobb az aktív munkavállalókra jutó inaktív személyek aránya. Az „Út a munkába” program célcsoportja a gazdaságilag nem aktív lakosság, a nyilvántartott álláskeresők és a szociális segélyből élők. A program céljai között szerepel az érintett csoportok visszavezetése a munkaerőpiacra, a munkahelyteremtést támogató projektek bővítése, és ezzel egy időben a feketemunka visszaszorítása.
A program egyik elvárása és követelménye, hogy azokat, akik 35 év alattiak és nem végezték el a 8 osztályt, kötelező képzésben kell részesíteni.
A program alapelve, hogy erősödjön az egyéni felelősség, tehát aki képes dolgozni, az munkájával járuljon hozzá a közteherviseléshez. (blog.topjob.hu)
Pont azt a célt nem érte el, amire kitalálták, vagyis nem igazán vezetett vissza a munka világába. A program keretében nagyságrendileg százezer embert tudunk kvázi foglalkoztatni, ám ebből nem egészen ezer ember tudott elhelyezkedni éves szinten a programból való kilépés után.
Nagy probléma az is, hogy adott esetekben az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedés ellen hat a program, hiszen mondhatja azt a munkavállaló, hogy ugyanannyit, vagyis minimálbért keresnek az elsődleges munkaerőpiacon is, itt viszont viszonylag könnyebb munkát végezhetnek, ezért nem vállal munkát.
Az is valós probléma, hogy az önkormányzat elengedte nem egy főállású alkalmazottját, mert az állam nem finanszíroz mindent az önkormányzati dolgozók esetében. Viszont megteheti a helyi vezetés, hogy fölvesz közfoglalkoztatás keretében embert, hiszen ott 95 százalékban finanszírozott a bér és a járulék.
Többször elhangzó kritika, hogy a program résztvevőinek nem volt igazán érdemi tennivalójuk. Zebrára vigyáztak, tiszta járdát söpörtek. Nem volt hasznos tennivaló?
Egy ötszáz lelkes településen, ha van háromszáz rendelkezésre álló ember, az önkormányzat, ha belefeszül, akkor sem tud, nemhogy értékteremtő, de egyáltalán bármilyen munkát adni. Egyszerűen nincs elég pénz lapátra és gereblyére, hiszen a program csak a bér és a járulék 95 százalékát finanszírozza, de a betont és a vasat nem. Tehát, ha egy település szeretne járdát építeni, az már nem megy, hiszen nincs hozzá forrás.
Hogyan lehetne értékteremtő munkát adni a közmunkaprogramban foglalkoztatottaknak?
Az árvíz megmutatta, hogy a belvízelvezető árkok nincsenek túl jó állapotban. Nincsenek gátak, nincsenek árapasztó tározók. Az a baj, hogy a programot az önkormányzatokra bízták, amik döntő többségükben képtelenek ennyi embernek munkát adni, miközben munka éppen lenne.
A program marad, csak a filozófia változik?
Nem marad a program, és a filozófia sem. Szeretnénk értékteremtő munkát adni minél több embernek Magyarországon. Annak is rossz, akinek reggel azt mondják, hogy itt egy seprű, és lehet vele maszatolni. Ez nem vezet sehová, különösen nem az elsődleges munkaerőpiacra.
A kevésbé értékteremtő munka is közvetített legalább egyfajta munkakultúrát. A program résztvevői fölkeltek, elmentek dolgozni, vagyis volt tennivaló, ahhoz képest, amikor nincs semmi dolguk egész nap. A munkakultúra kialakítására nem ér meg némi pénzt szánni?
Jól hangzik, hogy reggel föl kell kelni, és el kell menni dolgozni. De amikor az az utasítás várja a tenni vágyó embert, hogy próbáljon egy seprűvel valamit kezdeni, mert mi nem tudunk neki érdemi munkát adni, akkor a munkakultúra kap hatalmas pofont.
Olyan programokon kellene gondolkodni, amik a képzettséget is képesek növelni. Vannak jó példák képzéssel kombinált programokra az elmúlt évekből is, És akad elég sok olyan feladat Magyarországon, aminek elvégzésébe alacsony végzettségű emberek is bevonhatóak.
A program megszűnik, de lesz helyette más?
Természetesen, hiszen rengeteg regisztrált álláskereső van a rendszerben, és semmiképpen sem szeretnénk arra kárhoztatni az embereket, hogy otthon üljenek a négy fal között. Viszont fontos üzenet, hogy olyan munkát szeretnénk adni, ami mind a dolgozónak, mind az államnak hasznos.
