A Weöres Sándor Színház nagysikerű darabja Az ember tragédiája, melyben Ádám szerepében láthatunk téged. Az előadás különlegessége az a kivetítő, mely által filmes módszerrel oldották meg a hátteret és a tömegjeleneteket. Milyen újszerű játékmódot követelt tőled a technika?

Bár kissé furcsa a vásznon szereplő színészekkel beszélnem, de a technika színészileg mást nem igazán követelt tőlem, mint az eddigiekben.

Jordán Tamás rendezte a darabot. Milyen instrukciókkal látta el a színészeket?

A ki-be lépések a nehezebbek, hiszen nincsen mihez viszonyítani, mint általában. Jordán Tamás egy nagyszerű rendező, rengeteg tanáccsal, meglátással segített minket. Nehéz lenne felsorolni ezeket, de az egészen biztos, hogy nagyon jó instrukciókat adott a számunkra, legalábbis a közönség visszajelzése szerint mindenképpen.



A jövőben szükségessé válhat a színház közeledése a filmtechnika felé?

Nem hiszem, a hagyományos színjátszásnak elegendőnek kell lennie. A filmes megoldás Tamás egy régi ötlete, amelyet már korábban a Merlin Színház színpadán megvalósított, bár kezdetlegesebb technikával. Ez egy alapgondolat, mely érthetőbbé, áttekinthetőbbé, szerethetőbbé teszi a darabot, amely a maga veretes, több mint százharminc éves szövegével nem kifejezetten könnyen értelmezhető. Gyerekkoromben mikor olvastam Az ember tragédiáját, én sem értettem a mondanivalóját a nyelvezete miatt.

Az ember tragédiája a magyar drámairodalom egyik legjelentősebb, ám talán alulértékelt darabja. A diákoknak tanítják, de a visszajelzések alapján nem igen fogja meg őket a mű. Talán pont a nyelvezete az oka?

A nyelvezete nagy szerepet játszik abban, hogy nem annyira kedvelt a mű. Ezen felül érettségre is szükség van a darab megértéséhez, tizennyolc év alatt valószínűleg nem értik meg a fiatalok. A darabot csak felsőoktatási intézményekben oktatnám. Teljesen világos, ha az ember nem ért valamit, azt nem szereti annyira.

Dúró Győző dramaturg a mai ember számára érthetővé írta át a darabot.

Nem lett teljesen mai a szöveg. A műben rengeteg, az élőszóból mára már kikopott kötőszó szerepel, ezeket ültetteát a mai nyelvre. Győző, ha úgy tetszik, a kifacsart archaizáló mondatokat kissé átfésülte, bár még így sem egy könnyen emészthető a mű.



A mű tizenöt színt ölel fel, más-más korban. Nyilván nem ebben a darabban a legegyszerűbb beöltözni.

Az átöltözéssel nincs is akkora probléma, nem egy olyan darabban játszottam már, ahol több karaktert alakítottam. Egy figurát alakítani különböző korokban, ahol más és más hatások érik őt, az már valóban komoly kihívás, de ezt kifejezetten élvezem.

Madách 1862-ben írta a darabot, mégis, - mai értelemben véve, mozivásznon - gótikus sci-fi-nek is beillene a mű. Neked mit jelent a darab?

Főként a küzdelemről és a csalódásról, a férfi-nő kapcsolatról szól a darab. A varázshegy (Thomas Mann - a szerk.) is erről szól, ám amikor Madách megírta a Tragédiát, a Londoni szín volt a jelenkor. A mi korunk már a falanszter, mivel még nem hódítottuk meg a világűrt. Remélem, hogy ez emberiségnek lesz jelene a Földön, nem éljük fel teljesen az energiaforrásainkat. Az egész mű egy rendkívül utópisztikus gondolkodásra vall. „Küzdj' és bízva bízzál!” Ez a darab legfőbb mondanivalója.

Melyik szín fog meg leginkább?

Mindegyik szín teljesen más, pont ez a jó a műben. Athén mindig újabb és újabb eszméket keres, de mindig becsúszik egy kis hiba, vagyis nem érhetjük el a tökéletességet. A római színt azért kedvelem, mert én is bohém, ha úgy tetszik, hedonista ember vagyok, így jól esik játszani. Rajongok a nőkért, ezért a bizánci jelenetet is nagyon kedvelem, amely leginkább a szerelemről szól. Amit leginkább nem kedvelek, az a prágai szín, ahol egy tudóst alakítok.



Nyilván figyelemmel követed az aktuális, világpolitikai eseményeket. Véleményed szerint milyen irányba halad a világ?

Nagyon rossz irányba, ez hazánkra is igen érvényes. Nem elsősorban a politikára gondolok, hanem az emberek viselkedésére. Pocsékolunk, nem figyelünk egymásra, rengeteg a diszkrimináció, agresszívek vagyunk. Nem kellene mindenkinek mindenbe, avatatlanul beleszólni. Élni és élni hagyni: ez a legfontosabb.