Néhány taxis (köztük egykori Zónások) egyéni vállalkozóként fuvarozná a reptérről az utasokat, ez azonban szúrja a BA és a Főtaxi szemét. Folyamatosan megy az adok-kapok, mindenki a saját igazát (és nem utolsó sorban a megélhetését) védi.

„A Főtaxis fuvarozók is egyéni vállalkozók, egyikük sem kötött külön szerződést a Budapest Airporttal, tehát ebből az aspektusból nézve teljesen fals, hogy csak a Főtaxi szállíthat” – mondja Krapfel László, aki már huszonhét éve dolgozik taxisként. A Zónánál is dolgozott és most egyéni vállalkozóként próbál érvényesülni a ferihegyi taxi-káoszban.

„A Főtaxis kollégáknak a havi 65 ezer forintos tagdíj mellé minden fuvar után ezer forintot le kell leadniuk a cégnek, ami egy sima lehúzás. Aki nem akar beállni ebbe a körbe, hogy a Főtaxinak és rajta keresztül a BA-nak örömet szerezzen - hiszen a reptér részesedést kap ezekből az ezer forintokból - az kívül marad és megpróbálják megakadályozni, hogy fuvarhoz jusson” – magyarázza Krapfel.



„Öten-hatan körbevesznek”

A Budapest Airport az Inkal Securityt bízta meg azzal, hogy próbálják meg ezeket az egyéni vállalkozókat távol tartani az érkező utasoktól. „Múlt hét péntek óta próbálnak így kitakarítani minket a csarnokból. Az Inkal alvállalkozónak adta ki a munkát, de Inkalosok is ott vannak a csarnokon belül. Ha én, mint egyéni vállalkozó szóba elegyedek egy utassal, azonnal öten hatan körbevesznek - a leendő utassal együtt - ami rögtön félelmet gerjeszt. Elkezdik hangosan mondani, hogy illegális taxis és egy szórólapot adnak a kezébe, amin engem angolul és magyarul is egy illegális tevékenységet folytató egyénnek titulálnak” – meséli Krapfel László.

„Ezzel hitelrontás, zaklatás, és a vállalkozási tevékenységemben való akadályozás történik” – mondja a taxis, aki szerint az Inkal amúgy is jogtalanul van jelen a repülőtéren. „Az Inkal az offshore háttere miatt nem is lehetne jelen a reptéren. A BA nem köthetett volna szerződést velük mert a reptéri biztonságot csak hivatalos fegyveres testület felügyelheti. Külsős cégeket nem bízhatnak meg” – így Krapfel.

A taxis az 1995-ös légiforgalmi törvényre hivatkozik, miszerint a légügyi hatóságnak a rendelkezéseit és ezeknek a végrehajtását kizárólag a légügyi hatóság illetékes vizsgálni vagy végrehajtani. „A törvény azt is meghatározza, hogy mi az, hogy repülőtér: magánterület, utasforgalom előtt megnyitott magánterület. Utóbbi közterületnek számít” – mondja Krapfel.

László szerint a törvényben az is benne van, hogy a taxi üzletág nem kereskedelmi tevékenység: „főleg addig, amíg csak megbeszélem vele, hogy akar-e velem utazni. Amíg pénzforgalom nem történt addig nem nevezhető kereskedelmi tevékenységnek."

Ellentmondásos jogértelmezés

Természetesen a Budapest Airport másképp látja kialakult szituációt. „A Budapest Airport területén tilos bármilyen kereskedelmi tevékenységet folytatni a repülőtér írásos engedélye nélkül” – mondta el a HírExtrának Hardy Mihály, a BA szóvivője.

„Van a repülőtéren egy szabályozás, amit úgy hívnak, hogy a Repülőtér Rendje, ezt régebben a Légközlekedési Igazgatóság, most a Nemzeti Közlekedési Hatóság légügyi igazgatósága hagyta jóvá 2010. december 15-én. Ez a legutolsó módosítás. Ennek értelmében a közterületek, a repülőtér közforgalom számára megnyitott magánterületei is a hatálya alá esnek” – mondja Hardy.

A szóvivő szerint a szabályozás értelmében bármifajta kereskedelmi tevékenységet, legyen az szóbeli, szórólapozás, közvélemény kutatás, marketingtevékenység, azaz bármit csak a repülőtér előzetes és írásos engedélye alapján szabad folytatni.

Krapfel állítására, miszerint ő nem végez kereskedelmi tevékenységet a reptéren, Hardy úgy reagált, hogy „ akkor gondolom, friss levegőt jár szívni a repülőtérre. Ez tipikusan a Veres István féle jogmegkerülés, a különböző jogi kiskapukat kihasználó jogászkodás. Ilyet tenni nem lehet. Ez a Krisnásokra ugyanúgy vonatkozik, mint a taxis hiénákra.”

„Nem vagyok hiéna"

„Mint egyéni vállalkozó, a vállalkozói törvény alapján jogosult vagyok arra, hogy bizonyos kritériumoknak megfelelve kiajánljam a szolgáltatásaimat a csarnokon belül az érkező utasoknak. Nekik meg szabad választási joguk van arra, hogy döntsenek. Szimpátia, ár vagy egyéb alapján” – mondja minderre Krapfel.

„Mi ezt hivatalossá tettük azzal, hogy a mellünkön hordunk egy táblát, amin szerepel az összes olyan adat amivel igazolom azt, hogy én vállalkozó vagyok. Rajta van a lajstromszám, a tarifa és a fényképem is. Én egy hivatalos vállalkozó vagyok, nem pedig egy illegális tevékenységet folytató konkurencia” – védi az igazát Krapfel.

Hardy Mihály viszont homlokegyenest ellenkező álláspontot fogalmaz meg: „illegálisan utasokat szólítanak le, meglehetősen agresszívan. Ez tilos, másrészt ezzel fennálló szabályokat sért. Ezekért a szolgáltatásokért semmiféle felelősséget nem tudunk vállalni, hiszen nem tudjuk milyen szolgáltatást nyújt, milyen járműben, becsapja-e az utast, túlszámláz-e és így tovább. Márpedig mi kénytelenek vagyunk megbízható szolgáltatást nyújtani, ezért van nálunk a Főtaxi.”