Első regénye, a Barbibébi felforgatta a közvéleményt. A rajongók ugyanezt várják Lakatos Levente következő regényétől, a LoveClubtól is. A szerzővel beszélgettünk a magyar irodalomról, az új nemzedékről és az őt ért kritikákról.
2011. március 6. vasárnap 16:52 - Kanicsár Ádám
Milyennek látod a jövőt? Mennyire kezd kialakulni az újabb írónemzedék Magyarországon, mennyire van még szükség új írókra?
Én lepődtem meg a legjobban, hogy mekkora érdeklődést övezte a Barbibébit, és mennyien csatlakoztak a Facebook oldalamhoz. A LoveClub pedig a megjelenés előtt négy hónappal már az előrendelési sikerlista TOP10-es mezőnyében szerepel. Nagyon hálás vagyok az olvasóimnak, amiért ennyire várják az új regényt. Ez azt mutatja, hogy igenis szükség van új, a korosztálynak író, kortárs szerzőkre.
Persze ahhoz, hogy egy könyv szép karriert fusson be, szükség van egy remek kiadóra, esetemben az Ulpius-házra, ahol a legnagyobb odafigyeléssel, és precizitással gondozzák a köteteimet. Illetve elengedhetetlen a jó szerkesztő, hatalmas mázlim van Loósz Verával, akivel gyakorlatilag non-stop kapcsolatban állunk. Megváltjuk a világot. (nevet)
Ugyan csekély mértékben, ám mérhető, hogy a Barbibébivel egy hangyányit divatosabbá vált az olvasás a fiatalok körében. Az én egyik legjobb barátom például a regényem után kezdett el hasonló köteteket bújni, korábban szinte egyáltalán nem olvasott.
Mennyire nehéz kezdő írónak lenni Magyarországon? Mennyire bonyolult kiadni az első regényt?
Borzasztóan. A Barbibébi ugyan az első regényem, de az első kötetem a Legyél sikeres fiatal! című életmódkönyv volt, amelyet magánkiadásban jelentetten meg 2008-ban. Erre ráment több millió forintom, persze hitelekből finanszíroztam. A mai napig iszom a levét. Ráadásul hatalmasat buktam volna, ha nem kapok segítséget, hiszen fogalmam sem volt a könyvkiadás menetéről.
Vakmerő srácként fejest ugrottam az ismeretlenbe. Aztán mellém szegődött a jószerencse. Több évembe telt, mire sikerült kapcsolatokat kialakítanom, és a Barbibébi kéziratának legalább egy része lektor elé került. Ha történetesen olyan szakembernek küldik, akitől teljességgel idegenen a stílusom, eltanácsol, és talán még ma is kiadót keresnék.
A regény megjelenése óta számtalan fiatal küld nekem kéziratokat, és novellákat, de hiába vagyok fogékony, a LoveClub írása közben sajnos nem tudok velük foglalkozni.
Szóval a tehetség ma nem elég?
A tehetség magában soha nem volt elég. Ha valaki nem ambiciózus, és nem a munkájának él, akkor lehet bármekkora talentum, egy idő után elvész.
Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik nem csak olvasnak, hanem írnak is. Mit kezdjenek a tehetségükkel, illetve milyen irányba haladjanak, merjenek-e belevágni?
Fontos, hogy az írói ambíciókkal megáldott emberek publikáljanak. De ne akarják az első írásaikat lenyomni a kiadók torkán. Az internet például kiváló felület a megjelenésre. Régóta várom, hogy valaki előrukkoljon egy blogregénnyel.
Bárkinek lehetősége van domain nevet regisztrálni, és akár sablonszerkesztőkkel összekalapálni egy ütős dizájnt. A lelkes fiatal megírja a regényét, aztán hetente publikál az oldalon új fejezeteket. A közösségi médiát használva még egy masszív rajongótábort is kialakíthat magának, ha ügyesen csinálja.
Miután megvan egy első könyv, azután mennyire könnyű íróként egy ember dolga? Milyen íróként Magyarországon létezni?
A Barbibébi sikerét követően kicsit nyomasztóak a vélt, vagy valós elvárások. Sokat rágódom azon, vajon tetszik-e majd az olvasóimnak a LoveClub. Ők is alakulnak, én is másként látom már a világot, mint egy évvel korábban. Ráadásul a közönségtalálkozó-turnémról, a Facebookról, illetve a Twitterről tudom, hogy sokan Barbibébi 2-re várnak. Talán egyszer annak is eljön az ideje.