Azóta az üstököspor részecskéit a világ legfelkészültebb laboratóriumaiban elemzik, miközben az űrszonda új programot kapott: új célpontja, a 9P/Tempel 1-üstökös felé vette útját.
Egy nagy nemzetközi kutatócsoport meglepő hírt jelentett be a Science folyóirat január 4-i számában a Wild 2-üstökös pormintáin alapuló kutatási eredményekről. Bernard Marty (Nancy Université) és amerikai munkatársai speciális laboratóriumi vizsgálatokat végeztek a porszemcsék kémiai összetétele kapcsán. Kutatásaikhoz olyan eszközök és analitikai kémiai, illetve fizikai-kémiai módszerek álltak rendelkezésre, amelyek a parányi, mikronos vagy mikrométeresnél is kisebb porszemcsékben kötött gázokat képesek elkülöníteni, azonosítani és elemezni, akár milliárdod grammnyi tömegben is. A laboratóriumi technika fejlettségére jellemző, hogy izotópos összetételt is képesek vizsgálni nagyon kis tömegű mintákból! A kutatókat elsősorban az üstökösanyag nemesgáz összetevői érdekelték, mint például a hélium és neon. Ezek ugyanis nem alkotnak kémiai kötéseket más elemekkel, és ezért olyan állapotban vannak, mint amikor az üstököspor kialakult – azaz megőrizték az ősi kémiai állapotok lenyomatát a Naprendszer hajnalából, amikor az üstökösmagok összeálltak.
A hélium és neon izotópok (3He, 4He, 20Ne, 21Ne, 22Ne) elemzése szerint a Stardust pormintáinak egy részében a He és Ne előfordulása hasonló az akondrit meteoritokban és a bolygóközi porszemcsékben található primitív szén-makromolekulákhoz kötött héliumhoz és neonhoz, továbbá a holdporban fellelt héliumhoz és neonhoz. A nemesgázok legvalószínűbb keletkezési helye a fiatal, éppen kialakult Nap közelében levő magasabb hőmérsékletű tartományokban lehetett, miközben az ősi bolygóközi térben végigsöprő erős és forró napszél plazmája és mágneses tere hatása alatt álltak. Tudjuk ugyanis, hogy a Naphoz hasonló csillagok nem sokkal kialakulásuk után rövid ideig T Tauri típusú eruptív változócsillag-fázison mennek át, miközben rendkívül heves flertevékenységet mutatnak. Ennek hatására erős csillagszél és koronakitörés-plazma söpör végig a bolygóközi térben, amelynek nyomása magával ragadhatja és nagy távolságra sodorhatja a kis méretű porrészecskéket.
A fentiek magyarázatat adnak arra, hogy távol a Naptól, a hideg környezetben formálódó jeges-poros üstökösmag-csírák (kometezimálok) hogyan szennyeződhettek a Nap közelében képződött porral. Természetesen a külső Naprendszerben is volt por, amire különböző gázok jegei rácementálódtak, de az a külső por inkább hasonlított az eredeti csillagközi porra, amely a Naprendszer kialakulása előtt is megvolt már. Ennek megfelelően az üstökösmagok poranyaga a Naprendszer két különböző térségéből származik: a belső és külső régiókból egyaránt, miközben a mag tömegének jéganyaga a külső hideg zónákból ered.
Azt eddig is feltételezték (és ezt más csillagok körül kialakulófélben lévő bolygórendszerek megfigyelései is mutatják), hogy a központi csillag megtisztítja, kisöpri a poranyagot, de ami új és meglepő a Stardust pormintáinak elemzésében az az, hogy a folyamat az ősi Naprendszerben nagyon erős volt és nagyon rövid idő alatt végbement. Előbbit az mutatja, hogy a belső porból 20-40 csillagászati egység távolságra olyan sok kijutott, hogy a későbbi üstökösmagok tömegének akár 10%-át is kiteheti a bentről származó anyag. A folyamat gyorsaságát pedig az jelzi, hogy a számítások szerint kb. 1 millió év alatt lejátszódott az egész porkifújás, márpedig a 4,6 milliárd éves Naprendszer fejlődésében ez olyan rövid idő, mint pl. négy nap egy 50 éves ember életében.
