Jómagam is zsidó vallású ember vagyok, a családunkban a SOÁ több embert vitt el sajnos (az összes dédszülőt és 2 nagyszülőt). Sok olyan zsidó család van, akik a SOÁ után kikeresztelkedtek, s a mai napig nem vesznek tudomást őseik vallásáról, s az egész zsidó és izraeli ügy hidegen hagyja őket. Mi nem ezek a családok közé tartozunk. A mai napig is tartjuk a Shabez-t, s az összes fontos zsidó ünnepet. A holokauszt pedig a mai napig is téma a családunkban, hogy sose felejtsük el ennek a gyalázatos történelmi eseménynek az emlékét, s vonjuk le a tanulságait.

A HírExtra.hu oldalon megjelent cikk címe: "Nem szabad a gyűlöletnek teret engedni". Ezzel a címmel teljes mértékben egyet is értek. A gyűlöletnek nemcsak a zsidók ellen, hanem bármilyen vallású, felekezetű vagy népcsoport ellen nem szabad teret engedni. Így a zsidókkal szemben sem. De amit ezek a chichagói haszonleső "zsidók", vagy ahogyan én nevezem őket, a "műzsidók" vagy "érdekzsidók" képviselnek a MÁV ellen, az teljes mértékben elfogadhatatlan, sőt, nemcsak hogy maguk ellen dolgoznak pár száz millió dollár reményében, de a tisztességesen élő és létező zsidó emberekkel szemben is hatalmas kárt követnek el ezek az emberek. A magyar állam már nagyon sok pénzt fizetett ki a túlélők családtagjainak, a mai napig is a MAZSIHISZ és rajta kívül nagyon sok zsidó szervezet sok állami forrásból tartja fenn magát, tart fenn közösségeket, ingatlanokat, stb. Létezik a MAZS, ami az amerikai Jewis Joint Distribution Committee-n keresztül jut anyagi forráshoz, s támogatja a magyar (is!) szegény zsidó családokat így vagy úgy. Erről nem szeretnék többet írni, nyilván ezt Önök is jól tudják illetve jobban is tudják nálam.

Amiért "tollat ragadtam", azon kívül, hogy kifejezzem mélységes elítélésemet ezen chichagói emberek felé, akik egyszeri anyagi haszonszerzés reményében indítottak pert a MÁV ellen - s ha jól tudom, akkor Németországban is indítottak hasonló pereket - azt gondolom, hogy hatalmas, s egy idő után pedig helyrehozhatatlan károkat fognak okozni a mi kis közösségünk számára. Helyrehozhatatlan károkat azért, mert hazánkban a zsidók megítélése jelenleg a nagyon-nagyon rossz gazdasági helyzetben amúgy is borzasztó - valóban az antiszemitizmus nem hungarikum, de Európa szerte megfigyelhető, hogyan terjed egyre erőteljesebben a szélsőségesek hatalma és befolyása -, s az ilyen és ehhez hasonló esetek a szóban forgó országokban a mi közösségünk ellen csak még jobban hergeli a közutálatot ellenünk, pedig nem szolgáltunk rá! Miért kell, hogy megint igaz legyen az: a zsidó legnagyobb ellensége a zsidó?! Ez a mondat valószínűleg nagyon súlyosan hangzott, de sajnos igaz. (Most nem mennék bele abba a kérdéskörbe, hogy a 2. világháború idején a szövetségesek miért nem bombázták azokat a vasútvonalakat, amikről tudták (!), hogy zsidó deportáltakat visznek a haláltáborokba. Nem ezért írok Önöknek. Ez utóbbi kérdés Izrael 1948-as megalapításától kezdve pedig nem kérdés többé...)

Ön azt nyilatkozta a HírExtrán, szó szerint idézve: "...Biztos vagyok benne, hogy nem az egyes kártérítési eljárások szülik az antiszemitizmust. Az pedig egy teljesen más kérdés, hogy például a MÁV elleni igény az száz százalékig kitaláción alapul."

Nos én azt gondolom, hogy az ilyen és ehhez hasonló kártérítési eljárások biztosan táplálják a máig fennmaradó antiszemitizmus tüzét. Már csak azért is, mert a 2. világháború idején sem volt a MÁV magáncég, hanem a MÁV akkor is a Magyar Állam felügyelete alá tartozott. A Magyar Állam pedig már nagyon sok kártérítést fizetett nekünk zsidóknak, s fizet a mai napig is évről évre. (Sokkal többet, mint pl a kommunizmus áldozatainak, pedig tőlük is nagyok sok mindent vettek el anno, hatalmas földterületeket, cégeket, gyárakat államosítottak egyik napról a másikra, stb.)

Ha pedig Ön biztos abban, hogy a MÁV elleni igény száz százalékig kitaláción alapul, nem lehetne valamit csinálni ezekkel az emberekkel szemben? Mert mint mondottam volt, nagyon nagy károkat okoz ez, s fog okozni az ehhez hasonló egyszeri anyagi érdekből történő pereskedés. Aminek ráadásul nincs semmi alapja, csak - mint ahogy Ön fogalmazott - kitaláción alapul az egész. Ez pedig a mi magyarországi közösségünk számára nagy károkat fog tudni okozni a közeljövőben. Nem lehet ezeket az embereket visszaperelni? Vagy mit lehetne velük csinálni? Mert ők valószínűleg soha nem fogják átélni Chichagóban azt, hogyha kipában mennek haza egy shabezi vendégeskedés után, akkor szájon vághatják érte az utcán, akár még a Dohány utcai zsinagóga előtt is, akkor is, ha rendőr van a közelben. Soha nem fogják Chichagóban átélni azt, hogy a magyar rendőrség nem tudja megvédeni azon zsidó magyar állampolgárokat, akik az ortodox szokásoknak megfelelően már az öltözékükkel "felhívják a figyelmét" a szélsőségesek számára, hogy "ott vannak a zsidók ni, azokat lehet ottan ütni". Ez pedig felháborító! S minden egészséges gondolkodású magyar állampolgárságú zsidó ember nevében ezt kikérem magamnak! Mit lehet ezzel tenni? Mit lehet ezzel kezdeni, hogy megálljt parancsoljunk az ehhez és ehhez hasonló szándékos visszaélésekkel, uszításokkal szemben? Miért kell megint, több, mint 60 év után a 2. világháború lezáródása után megtapasztalnunk azt, hogy a zsidó legnagyobb ellensége a zsidó?

Várom mielőbbi megtisztelő válaszát!

Köszönettel és üdvözlettel:
Weisz János

Ui.: nem vagyok cionista, mint ahogy az a levelemből kiderült. Azt gondolom, hogy a zsidók történelme nagyon nagy százalékban Európában zajlott és nem Izraelben. Viszont hithű zsidónak tartom magam, aki számára (és a családja számára is) nagyon fontosak a zsidó hagyományok, a zsidó kultúra ápolása, a zsidó ünnepek tartása. Semmi mást nem szeretnénk, csak azt, hogy hazánkban, Magyarországon ne kelljen félnünk attól, hogy bármiféle attrocitásnak vagy támadásnak legyünk kitéve. Márpedig az ilyen és ehhez hasonló cselekedetekkel szemben egyre védtelenebbek vagyunk. És emiatt szomorú ez a chichagói ügy is. És ez az, amit a "tisztelt vallástársaink" nem vesznek figyelembe odaát, a tengerentúlon. Valószínűleg nem is érdekli őket. És ez az a pont, ami mélységesen felháborító, elítélendő, s emiatt szeretnék kezdeni a dologgal valamit. Hogy már csirájában elfojtsuk az ilyeneket.