Több mint tízezer ember életét követelték földrengések, éhínségek, áradások és egyéb katasztrófák szerte a világban tavaly - derül ki a vöröskereszt 2009. évi jelentéséből.
2010. szeptember 21. kedd 20:10 - HírExtra
A világot sújtó katasztrófákról készített, Berlinben nyilvánosságra hozott jelentés szerint 2000 óta 142 millió embert sújtottak valamilyen módon természeti csapások. A vöröskereszt németországi ága (DRK) azt kéri, hogy a katasztrófák elhárításáért felelős hatóságok helyezzenek nagyobb hangsúlyt a városok védelmére. Az egész világot tekintve most először él több ember városokban, mint vidéken, s a városlakók közül egymilliárd nyomornegyedekben tengeti életét. Őket arányaiban sokkal jobban fenyegetik a természeti csapások - mondta Rudolf Seiters, a DRK elnöke.
Az elnök emlékeztetett arra, hogy eddig hagyományosan a vidékre összpontosították a fejlesztési és katasztrófavédelmi segélyeket.
Afrika 37 - egymillión felüli lakosú - nagyvárosának a fele lapos partvidéken terül el. Ha például az egyiptomi Alexandriánál a tenger szintje akárcsak fél méterrel megemelkedik, kétmillió ember kerül veszélybe.
"https://www.youtube.com/all_comments?v=B7EpXqBhogo
"
7 hónapja
A hortobágyi kitelepítésből visszatérhetett szorgalmas gazdálkodó paraszti családtól vásároltam náluk évtizedekig a tejet! Minden héten legalább 5 litert kifizettem és hoztam. Pedig nem nekem kellett volna segítenem ezzel is őket, hanem a kitelepítők leszármazottainak!
Egy 'perhármas "inszeminátor" (termoszos borjúcsináló ex elvtárs) járt oda hozzájuk a "rendszerváltás" után jóval már és heccelgette(!) őket... A tormaföldei hírhedt (néhai) besúgó Doma Sándor "harcostársa" az illető és mivel az még él, nem írom le a nevét. Tudja ő is, hogy miért nem köszönök neki (sem)!... (A fia aktívan "internetfüggő", de nem tudni, ismeri-é ezt az oldalát a "papának"...)
Válasz ·
7 hónapja
A sok megszállópribék hazaáruló, aljas érdek dörgölőző gerinctelen patkányféreg!
Válasz ·
7 hónapja
Mocskos, senkiből felkent párttitkárok a dolgos parasztot kitelepítették a hortobágyi birkaakolba kényszermunka táborba és elfoglalták azok ingatlanát, gátlástan tolvaj bűnöző, hitvány féreg módjára!
Aki ezeken nosztalgiázik, az vagy elmebajos, avagy valamely patkányfamília leszármazottja és képtelen önkritikát gyakorolni, illetve átlátni az ősei BŰNÉT!
Válasz ·
""
http://zalaihirlap.hu/cimlapon/20091217_sms
Karácsonykor habzik a szám.
Lúgkövet ittam, mint Attila anno.
Lipótmező volt a hazám.
De az bezárt annyira nagyon.
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:16
Imádom a cenzúrázott Zalai Hírlapot!
Karácsonykor még inkább így vagyok.
Ilyenkor a rút cenzor is a faszát veri.
Vagy kancáját éppen otthon tekeri.
Kerkai, Hári Sanyi, Győrffy Pista.
Retvás évtizedek, sok kommunista.
Ma nem ül a betűknél egy sem.
De ha mégis: Nyald ki a seggem!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:04
Itt van a karácsony este, hurrá!
Ki van a barátom festve, úrrá.
De ne tévesszen ez meg senkit.
Buzi az szegény, tartja a seggit!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:49
Karácsonykor ím eljöve a faszodra egy véres hólyag.
Barátom akkor eljön-e az orvos, mert ez tényleg jó nagy?!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:43
Szopd le faszom, itt van a Karácsony.
Nyald ki likam, hisz pina a parázson! "
2011. február 7., 10:37 Google tags: Zalai Hírlap, Powered by HVG Online
http://zalaihirlap.hu/cimlapon/20091217_sms
Karácsonykor habzik a szám.
Lúgkövet ittam, mint Attila anno.
Lipótmező volt a hazám.
De az bezárt annyira nagyon.
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:16
Imádom a cenzúrázott Zalai Hírlapot!
Karácsonykor még inkább így vagyok.
Ilyenkor a rút cenzor is a faszát veri.
Vagy kancáját éppen otthon tekeri.
Kerkai, Hári Sanyi, Győrffy Pista.
Retvás évtizedek, sok kommunista.
Ma nem ül a betűknél egy sem.
De ha mégis: Nyald ki a seggem!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:04
Itt van a karácsony este, hurrá!
Ki van a barátom festve, úrrá.
De ne tévesszen ez meg senkit.
Buzi az szegény, tartja a seggit!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:49
Karácsonykor ím eljöve a faszodra egy véres hólyag.
Barátom akkor eljön-e az orvos, mert ez tényleg jó nagy?!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:43
Szopd le faszom, itt van a Karácsony.
Nyald ki likam, hisz pina a parázson! "
"Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
...2015. január 1. 22:53
...elnézést, a cikkre kell menni, a képnek nincsen saját linkje, benéztem ezt megint... :(
...2015. január 1. 22:52
A KÉP A CIKKBEN: http://zaol.hu/static/imgs/spacer.gif
...2015. január 1. 22:51
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P"
...2015. január 1. 22:54
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
...2015. január 1. 22:53
...elnézést, a cikkre kell menni, a képnek nincsen saját linkje, benéztem ezt megint... :(
...2015. január 1. 22:52
A KÉP A CIKKBEN: http://zaol.hu/static/imgs/spacer.gif
...2015. január 1. 22:51
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P
Karácsonykor habzik a szám.
Lúgkövet ittam, mint Attila anno.
Lipótmező volt a hazám.
De az bezárt annyira nagyon.
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:16
Imádom a cenzúrázott Zalai Hírlapot!
Karácsonykor még inkább így vagyok.
Ilyenkor a rút cenzor is a faszát veri.
Vagy kancáját éppen otthon tekeri.
Kerkai, Hári Sanyi, Győrffy Pista.
Retvás évtizedek, sok kommunista.
Ma nem ül a betűknél egy sem.
De ha mégis: Nyald ki a seggem!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:04
Itt van a karácsony este, hurrá!
Ki van a barátom festve, úrrá.
De ne tévesszen ez meg senkit.
Buzi az szegény, tartja a seggit!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:49
Karácsonykor ím eljöve a faszodra egy véres hólyag.
Barátom akkor eljön-e az orvos, mert ez tényleg jó nagy?!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:43
Szopd le faszom, itt van a Karácsony.
Nyald ki likam, hisz pina a parázson! "
2011. február 7., 10:37 Google tags: Zalai Hírlap, Powered by HVG Online
http://zalaihirlap.hu/cimlapon/20091217_sms
Karácsonykor habzik a szám.
Lúgkövet ittam, mint Attila anno.
Lipótmező volt a hazám.
De az bezárt annyira nagyon.
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:16
Imádom a cenzúrázott Zalai Hírlapot!
Karácsonykor még inkább így vagyok.
Ilyenkor a rút cenzor is a faszát veri.
Vagy kancáját éppen otthon tekeri.
Kerkai, Hári Sanyi, Győrffy Pista.
Retvás évtizedek, sok kommunista.
Ma nem ül a betűknél egy sem.
De ha mégis: Nyald ki a seggem!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:04
Itt van a karácsony este, hurrá!
Ki van a barátom festve, úrrá.
De ne tévesszen ez meg senkit.
Buzi az szegény, tartja a seggit!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:49
Karácsonykor ím eljöve a faszodra egy véres hólyag.
Barátom akkor eljön-e az orvos, mert ez tényleg jó nagy?!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:43
Szopd le faszom, itt van a Karácsony.
Nyald ki likam, hisz pina a parázson! "
"Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
...2015. január 1. 22:53
...elnézést, a cikkre kell menni, a képnek nincsen saját linkje, benéztem ezt megint... :(
...2015. január 1. 22:52
A KÉP A CIKKBEN: http://zaol.hu/static/imgs/spacer.gif
...2015. január 1. 22:51
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P"
...
2015. január 1. 22:54
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
"
7 hónapja
A hortobágyi kitelepítésből visszatérhetett szorgalmas gazdálkodó paraszti családtól vásároltam náluk évtizedekig a tejet! Minden héten legalább 5 litert kifizettem és hoztam. Pedig nem nekem kellett volna segítenem ezzel is őket, hanem a kitelepítők leszármazottainak!
Egy 'perhármas "inszeminátor" (termoszos borjúcsináló ex elvtárs) járt oda hozzájuk a "rendszerváltás" után jóval már és heccelgette(!) őket... A tormaföldei hírhedt (néhai) besúgó Doma Sándor "harcostársa" az illető és mivel az még él, nem írom le a nevét. Tudja ő is, hogy miért nem köszönök neki (sem)!... (A fia aktívan "internetfüggő", de nem tudni, ismeri-é ezt az oldalát a "papának"...)
Válasz ·
7 hónapja
A sok megszállópribék hazaáruló, aljas érdek dörgölőző gerinctelen patkányféreg!
Válasz ·
7 hónapja
Mocskos, senkiből felkent párttitkárok a dolgos parasztot kitelepítették a hortobágyi birkaakolba kényszermunka táborba és elfoglalták azok ingatlanát, gátlástan tolvaj bűnöző, hitvány féreg módjára!
Aki ezeken nosztalgiázik, az vagy elmebajos, avagy valamely patkányfamília leszármazottja és képtelen önkritikát gyakorolni, illetve átlátni az ősei BŰNÉT!
Válasz ·
""
http://zalaihirlap.hu/cimlapon/20091217_sms
" * POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:29
Epilógus:
Karácsonykor habzik a szám.
Lúgkövet ittam, mint Attila anno.
Lipótmező volt a hazám.
De az bezárt annyira nagyon.
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:16
Imádom a cenzúrázott Zalai Hírlapot!
Karácsonykor még inkább így vagyok.
Ilyenkor a rút cenzor is a faszát veri.
Vagy kancáját éppen otthon tekeri.
Kerkai, Hári Sanyi, Győrffy Pista.
Retvás évtizedek, sok kommunista.
Ma nem ül a betűknél egy sem.
De ha mégis: Nyald ki a seggem!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:04
Itt van a karácsony este, hurrá!
Ki van a barátom festve, úrrá.
De ne tévesszen ez meg senkit.
Buzi az szegény, tartja a seggit!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:49
Karácsonykor ím eljöve a faszodra egy véres hólyag.
Barátom akkor eljön-e az orvos, mert ez tényleg jó nagy?!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:43
Szopd le faszom, itt van a Karácsony.
Nyald ki likam, hisz pina a parázson! "
2011. február 7., 10:37 Google tags: Zalai Hírlap, Powered by HVG Online
http://zalaihirlap.hu/cimlapon/20091217_sms
" * POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:29
Epilógus:
Karácsonykor habzik a szám.
Lúgkövet ittam, mint Attila anno.
Lipótmező volt a hazám.
De az bezárt annyira nagyon.
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:16
Imádom a cenzúrázott Zalai Hírlapot!
Karácsonykor még inkább így vagyok.
Ilyenkor a rút cenzor is a faszát veri.
Vagy kancáját éppen otthon tekeri.
Kerkai, Hári Sanyi, Győrffy Pista.
Retvás évtizedek, sok kommunista.
Ma nem ül a betűknél egy sem.
De ha mégis: Nyald ki a seggem!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:04
Itt van a karácsony este, hurrá!
Ki van a barátom festve, úrrá.
De ne tévesszen ez meg senkit.
Buzi az szegény, tartja a seggit!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:49
Karácsonykor ím eljöve a faszodra egy véres hólyag.
Barátom akkor eljön-e az orvos, mert ez tényleg jó nagy?!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:43
Szopd le faszom, itt van a Karácsony.
Nyald ki likam, hisz pina a parázson! "
"Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
...2015. január 1. 22:53
...elnézést, a cikkre kell menni, a képnek nincsen saját linkje, benéztem ezt megint... :(
...2015. január 1. 22:52
A KÉP A CIKKBEN: http://zaol.hu/static/imgs/spacer.gif
...2015. január 1. 22:51
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Zdenko Padli Podatkovlovec · Kiemelt hozzászóló · Itt dolgozik: Loading...... Please wait ‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡]99.9%
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P"
...2015. január 1. 22:54
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
...2015. január 1. 22:53
...elnézést, a cikkre kell menni, a képnek nincsen saját linkje, benéztem ezt megint... :(
...2015. január 1. 22:52
A KÉP A CIKKBEN: http://zaol.hu/static/imgs/spacer.gif
...2015. január 1. 22:51
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Zdenko Padli Podatkovlovec · Kiemelt hozzászóló · Itt dolgozik: Loading...... Please wait ‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡]99.9%
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P
" * POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:29
Epilógus:
Karácsonykor habzik a szám.
Lúgkövet ittam, mint Attila anno.
Lipótmező volt a hazám.
De az bezárt annyira nagyon.
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:16
Imádom a cenzúrázott Zalai Hírlapot!
Karácsonykor még inkább így vagyok.
Ilyenkor a rút cenzor is a faszát veri.
Vagy kancáját éppen otthon tekeri.
Kerkai, Hári Sanyi, Győrffy Pista.
Retvás évtizedek, sok kommunista.
Ma nem ül a betűknél egy sem.
De ha mégis: Nyald ki a seggem!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:04
Itt van a karácsony este, hurrá!
Ki van a barátom festve, úrrá.
De ne tévesszen ez meg senkit.
Buzi az szegény, tartja a seggit!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:49
Karácsonykor ím eljöve a faszodra egy véres hólyag.
Barátom akkor eljön-e az orvos, mert ez tényleg jó nagy?!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:43
Szopd le faszom, itt van a Karácsony.
Nyald ki likam, hisz pina a parázson! "
2011. február 7., 10:37 Google tags: Zalai Hírlap, Powered by HVG Online
http://zalaihirlap.hu/cimlapon/20091217_sms
" * POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:29
Epilógus:
Karácsonykor habzik a szám.
Lúgkövet ittam, mint Attila anno.
Lipótmező volt a hazám.
De az bezárt annyira nagyon.
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:16
Imádom a cenzúrázott Zalai Hírlapot!
Karácsonykor még inkább így vagyok.
Ilyenkor a rút cenzor is a faszát veri.
Vagy kancáját éppen otthon tekeri.
Kerkai, Hári Sanyi, Győrffy Pista.
Retvás évtizedek, sok kommunista.
Ma nem ül a betűknél egy sem.
De ha mégis: Nyald ki a seggem!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 19:04
Itt van a karácsony este, hurrá!
Ki van a barátom festve, úrrá.
De ne tévesszen ez meg senkit.
Buzi az szegény, tartja a seggit!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:49
Karácsonykor ím eljöve a faszodra egy véres hólyag.
Barátom akkor eljön-e az orvos, mert ez tényleg jó nagy?!
* POWERED BY HVG ONLINE |
* 2010 12 24 |
* 18:43
Szopd le faszom, itt van a Karácsony.
Nyald ki likam, hisz pina a parázson! "
"Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
...2015. január 1. 22:53
...elnézést, a cikkre kell menni, a képnek nincsen saját linkje, benéztem ezt megint... :(
...2015. január 1. 22:52
A KÉP A CIKKBEN: http://zaol.hu/static/imgs/spacer.gif
...2015. január 1. 22:51
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Zdenko Padli Podatkovlovec · Kiemelt hozzászóló · Itt dolgozik: Loading...... Please wait ‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡]99.9%
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P"
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás