Egy német származású farmer hét gyermeke közül a harmadik volt. A híres West Point-i Katonai Akadémián végzett. Gyorsan haladt felfelé a ranglétrán. 1941 decemberében, amikor az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, már dandártábornokként szolgált, igaz, addig csak adminisztratív beosztásokban ténykedett. Roosevelt elnök 1942 júniusában nevezte ki az Egyesült Államok európai haderőinek főparancsnokává. Eisenhower vezényelte a szövetségesek észak-afrikai és szicíliai partraszállását.

"Ike" 1944 elején lett a szövetséges haderő európai főparancsnoka, és bár katonai műveletet közelről soha nem látott, döntő része volt a normandiai partraszállásban és a végső győzelem kivívásában. Beosztásában nagyszerű vezetési és diplomáciai képességekről tett tanúságot, a háború végén ünnepelt hősként tért haza. Jellemére rávilágít, hogy a D-nap előtt megírta az esetleges kudarcért felelősséget vállaló beszédet is, a legmagasabb katonai kitüntetést pedig azzal utasította vissza, hogy azt bátorsággal és hősiességgel kell kiérdemelni.

1948-ban még visszautasította az elnökjelöltséget. A Columbia Egyetem elnöki posztjára vonult vissza, és megírta emlékiratait. 1950-től a NATO európai erőinek főparancsnoki tisztét töltötte be. Az 1952-es elnökválasztáson a republikánusok jelöltjeként indult, és elsöprő sikert aratott, majd 1956-ban újraválasztották. Ő lett az első texasi elnök, a múlt században az egyetlen hivatásos katona a tisztségben, és az első, akire már vonatkozott a hivatali időt két ciklusra korlátozó módosítás.

Eisenhower a politika békésebbnek látszó csataterein is helyt állt, és talán mert látta a világégés borzalmait, sokat tett a béke megőrzéséért. Elnöksége idején enyhült a hidegháború (amihez persze Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála is hozzájárult), békét kötött Koreában, megállapodott a Szovjetunióval az osztrák semlegességről, és nevéhez fűződik az első, 1959-es szovjet-amerikai csúcstalálkozó.

1957-ben meghirdette az Eisenhower-doktrínát, amely amerikai segítséget ígért a közel-keleti országoknak a kommunista terjeszkedés ellen. Nevéhez fűződik az először 1954-ben Indokína vonatkozásában használt dominóelv is: eszerint ha egy országban kommunisták veszik át a hatalmat, a környező többi állam is a dominóeffektushoz hasonlatosan szovjet befolyás alá kerül.

Kiterjesztette a társadalombiztosítást, felemelte a minimálbért, soha nem látott autópálya-építési programba fogott, elnöksége idején szűnt meg a faji szegregáció, és születtek a polgárjogi törvények.

Mi magyarok ellentmondásosabban ítéljük meg alakját, hiszen az ő elnökségére esett az 1956-os forradalom.

Eisenhower 1961. október 20-án adta át hivatalát John F. Kennedynek, jelképes módon az addig legidősebben távozó elnök örökébe az addigi legfiatalabb lépett. Visszavonulása után ismét ötcsillagos tábornok lett - korábban csak George Washington kapott elnöki terminusának letelte után tábornoki rangot.

1969. március 28-án, 78 éves korában halt meg. Arcképe 1971 és 1978 között az egydolláros pénzérmén volt látható, nevét viseli egy repülőgép-hordozó hadihajó és egy amerikai autópályarendszer.