Történelmi jelentőségűnek nevezte a múlt hétvégi lisszaboni csúcsot a NATO főtitkára, Anders Fogh Rasmussen. A világszervezet fontos kérdésekben hozott döntést a következő tíz évre kidolgozott stratégiai koncepciójában.
2010. november 23. kedd 06:39 - Hassan Szihám
A kétnapos csúcson a NATO bővítése és szervezeti reformja mellett olyan témákban is előrelépést tett, mint az új típusú biztonsági kihívások, a NATO-orosz viszony és Afganisztán jövője.
Az egyik legfontosabb az atomeszközök csökkentésének kérdése volt, melyről megoszlottak a vélemények. „Obama már elő sem vette a témát. A volt szocialista országok zöme a csökkentés ellen van, Németország viszont támogatta, hogy kivonják területéről az atomeszközöket. Franciaország ezzel szemben nem hajlandó csökkenteni saját nemzeti atomütőerejét” – nyilatkozta Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő a HírExtrának.
Védjük meg Európát!
A tálibok győztek?
A tálibok vasárnap "a kudarc jeleként" értékelték az Egyesült Államok számára a NATO afganisztáni csapatkivonási tervét, amelyet az észak-atlanti szövetség a hét végén ismertetett lisszaboni csúcstalálkozóján.
A portugál fővárosban szombaton aláírt megegyezés azt mutatja, hogy "Washingtonnak nem sikerült megszereznie a NATO többi tagjától a szükséges mértékű katonai támogatást", vagy a hosszú távú elköteleződést - olvasható a tálibok közleményében. "Ez jó hír az afgánoknak és a szabadság szerelmeseinek a világban, de a kudarc jele az amerikai kormány számára" - folytatódott a szélsőségesek levele.
Forrás: MTI
Rasmussen szerint az új stratégia kijelöli, hogyan gondoskodhat a NATO a biztonságról a világ megváltozott körülményei között, és miként lehet korszerűsíteni a védelmi tevékenységet a XXI. században. Az egyik legfontosabb célkitűzés: megteremteni az európai NATO-országok területének és lakosságának védelmi rendszerét a ballisztikus rakéták esetleges támadása ellen.
A NATO-országoknak tíz évre elosztva mindössze 200 millió euróba kerül majd a tervbe vett, illetve részben már meg is teremtett rakétavédelmi kapacitásoknak kibővítése, melynek révén ernyőt tarthatnak majd az egész európai lakosság feje fölé.
Ki az ellenség?
„A törökök arra kérték a NATO-t, hogy ne nevezzék meg a legfőbb NATO-ellenségnek számító Iránt, mivel a szomszédjuk, és jó velük a viszonyuk” – mondta Nógrádi. A NATO vezetői azonban ezt nem vállalták nyíltan.
A NATO-vezetők azzal indokolták döntésüket, hogy ma a világban legalább harminc olyan ország van, amely ballisztikus rakétákra igyekszik szert tenni, közülük többnek már van is ilyen rakétája, így nem indokolt egyetlen ország kiemelése sem.
Nicolas Sarkozy ezzel szemben elfogadhatatlannak tartotta, hogy török nyomásra elkendőzzék a aggodalom valódi okát, ezért nyilvánosan szólt az iráni fenyegetésről.
Orosz barátság
Az NATO már nem tekinti ellenfélnek és fenyegetésnek Oroszországot, és ezt azzal is hangsúlyozza, hogy szeretné, ha az oroszok rakétavédelmi rendszere valamilyen módon majd kapcsolódna a létrehozandó NATO-rendszerhez.
„A NATO-orosz kapcsolat javul, de Oroszország megkéri mindennek az árát” – mondta Nógrádi. „A jövőbeni biztonsági kihívások közösek, ilyen például a rakétavédelem is. Medvegyev azt mondta, Oroszország aktívan akar részt venni a rakétavédelemmel kapcsolatos döntési folyamatokban is. A franciák és a németek a kezdetektől fogva ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenbe vonják be az oroszokat. A lengyelek és néhány volt szocialista ország ez ellen voltak.”
„A közös célért Afganisztán esetében Oroszország engedélyezi a kétirányú szállításokat a területén, és közös kábítószer elleni fellépést hoz létre, ide bevonják Pakisztánt. Ennek központja Szentpétervár lesz. Valamint Oroszország húsz harci helikoptert ad a NATO-nak, aminek fedezete egy NATO-orosz pénzügyi alap lesz” – mondta Nógrádi.
Afganisztáni NATO-kudarc?
Afganisztánnal kapcsolatban az a NATO terve, hogy egy rendezett, kiszámítható kivonulási terv keretében 2011 és 2014 között átadják a hatalmat az afgán egységeknek. „A kivonulás csak akkor következik be, ha az afgánok képesek az ország ellenőrzését átvenni, és Karzai ki tud egyezni a tálibokkal, tehát a kivonulást nem fenyegetne polgárháború” – így Nógrádi.
„Ha mindez sikeres, akkor is ottmaradnak a kiképző egységek 2014 után”- véli Nógrádi. Rasmussen ugyanis megállapodást írt alá a csúcstalálkozóra meghívott Hamid Karzai afgán elnökkel a NATO és Afganisztán közötti hosszú távú partnerségről, melynek keretében a kiképzés mellett gazdasági és infrastrukturális fejlesztésekben is segítenék az afgán kormányt.
Nógrádi szerint azonban nem hasonlíthatjuk a helyzetet az irakihoz. „Többéves átmenet várható, aminek a végén kell majd eldönteni, lesz-e katonai kivonulás vagy sem.”
Arra a kérdésre, van-e reális esély arra, hogy Karzai stabilan hatalma alá tudja-e vonni Afganisztánt, Nógrádi szerint még korai lenne választ adni. „Esély van rá, de korrektül leghamarabb két-három év múlva lehet választ adni erre a kérdésre. Gyakorlatilag egy új NATO-stratégia következik most:"
A franciák mindenesetre már jövőre elkezdik katonai erőik kivonását Afganisztánból, a britek pedig elkezdik a katonai képzés erősítését, tehát mindent megtesznek azért, hogy 2014-ben kivonulhassanak.