Papp Laci, a harmincas évek közepén több kortársával együtt az angyalföldi grundon kergette ifjonti hévvel a labdát. A grund örök szabályai szerint pedig az diktált, aki a játékszert hozta, és ebből bizony sok vita, verekedés adódott- írja a SamsungSport.

„Előfordult, hogy játék közben elvettük a labdát – mondja Papp Laci életrajzi könyvében (Kő András: Papp Laci). – Ilyenkor aztán nem úsztuk meg seggberúgás nélkül. Ha rosszul passzoltunk azért verés járt. A velem egykorú srácok el voltak keseredve. S az egyik nap megfogadtuk: megtanulunk bokszolni és visszaadjuk a kölcsönt.”

A Lehel út és a Dózsa György út sarkán álló népiskolában már a legjobb góllövő és a legjobb focista minősítést is megkapta Papp. (Később, amikor elverte a környék nehézfiúját, „Kályhást” már megkapta a legerősebb címet is.)

1941-től aztán a Magyar Optikai Művek inasaként a cég futballcsapatának oszlopos tagja lett, karrierje azonban más ívet vett, amikor beállt a MOM leventéin közé bunyózni. Igaz, a háború alatt, 1945. márciusában még szerepelt egy Dániában megrendezett német-magyar focimeccsen és nem is akárhogyan. A 3:2-es magyar sikerből Papp két góllal vette ki a részét…

A nagy szerelem azonban a bunyó lett. Igaz édesanyja is gyakran megfedte, ha egy-egy monoklival tért haza az edzésről. A „Mutter” is jobban szerette volna, ha focizik fiacskája. „Édes fiam, ha pofon kell, csak szólj, adok én neked minden lefekvés előtt” – mondogatta a mama.

Papp Laci ökölvívópályafutásának elején, a nélkülözések időszakában azonban gyakran felmerült a sportágváltás gondolata. A háború utáni, embertpróbáló időben nem volt nehéz elbizonytalanítani Pappot. A londoni olimpia előtt, 1947-ben a MÁVAUT szerette volna leigazolni, a focikarrier az alábbi cikk tanulsága szerint vonzotta is Papp Lacit.

„Ökölvívóink nagy része igen nehéz körülmények között él. Olimpiai jelöltjeink nagy része nemhogy ruházkodni, de megfelelően táplálkozni sem tud keresetéből. Papp Laci abba akarja hagyni az ökölvívást – újságolta Kocsis Jenő, a vasutasok ismert öklözője. – Úgy hallottam, hogy elmegy futballistának, állítólag Csehszlovákiából már kapott is egy 40 ezer koronás ajánlatot.

Nem sokkal utóbb találkozunk Pappal is.

- Valóban foglalkozom azzal a gondolattal, hogy abbahagyom az ökölvívást. Jelenlegi fizetésemből nem tudok megélni, a labdarúgók kalóriapótléka viszont lehetővé tenné, hogy legalább néha jóllakjam. Húgom most megy férjhez, kelengyére lenne szüksége, legutóbb kirabolták a lakásunkat, nem maradt szegénynek semmije. Segítenem kellene rajta, de hogyan?

(1947. augusztus 2. A Sport)

A barátok, edzők aztán visszacsábították a „gondolkozó” bajnokot a BVSC-be, és végérvényesen a bunyó vonzásába került.

Hogy milyen labdarúgó lett volna Papp Laciból, azt soha nem tudjuk meg, de hogy ökölvívóként a legnagyobbak között emlegetik ez tény. És nem csak a három olimpiai bajnoki címe miatt, egyéni stílusa, és emberi nagysága miatt felejthetetlen egyénisége a magyar sportnak…