Run away train - Kék Vonal a gyerekekért

A Kék Vonal alapítótagja az eltűnt és szexuálisan kihasznált gyerekekért 2001-ben létrejött európai föderációnak, rövid nevén a Missing Children Europenak. A szervezet egyik kiemelt célja változtatni a szökött, szökésben lévő gyerekekkel kapcsolatos szemléletmódon.

Ennek jegyében a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány a magyar elnökségi időszak alatt intenzív kampány formájában hívja fel a figyelmet az otthonukból vagy gondozási helyükről elmenekült gyerekeket fenyegető veszélyekre, valamint a gyerekek internet és mobiltelefon használatának biztonsági kérdéseire és arra a sürgető kényszerre, hogy ezekre a gyerekek biztonságát súlyosan veszélyeztető problémákra megoldást kell találni.

Magyarországon évente több mint 10 ezer esetben jelentik be a rendőrségen 18 év alatti személy eltűnését. A felnőtt felügyelete nélkül maradó, csellengő gyerekek száma azonban ennél is magasabb. Sok tizenévesnek napokig be sem jelentik az eltűnését és sokan vannak azok is, akik bár reggel otthonról indulnak el és este hazaérnek, a napjaik nagy részét ismeretlen helyen töltik.

A gyerekek többsége valami elől menekül, vagy azért enged bűnöző csoportok csábításának, mert a család vagy a gondozási hely képtelen őt megtartani. A laikusok és szakemberek tehetetlenségét és eszköztelenségét jelzi, hogy nem ritkán a gyereket okolják azért, hogy kiszolgáltatott helyzetbe került. Ezeknek a gyerekeknek az életére nem érvényes a felnőtt társadalom felelőssége?

Míg több ezer tizenéves az utcákon cselleng, még többen a világhálón, ahol hasonlóképpen a felnőttek figyelme, védelme nélkül maradhatnak a gyerekek. A fiatalok internet- és mobilhasználatának biztonsága évek óta a Kék Vonal munkájának egyik fontos területe. Az Alapítvány az Európai Bizottság által támogatott Biztonságosabb Internet Plusz program magyar programjának egyik megvalósítója, a gyerekeknek és szüleiknek nyújtott „Biztonságos internet segélyvonal” (Safer Internet Helpline) működtetésével.

A figyelemfelhívó kampánynak mindkét témakörben kettős célja van. Egyfelől magukat a veszélyeztetett gyerekeket akarja informálni a lehetséges veszélyekről és megoldási lehetőségekről, segítő szervezetekről. Másrészt a felnőtt társadalom felé szeretné közvetíteni annak üzenetét, hogy a gyerekek védelme közös felelősség.