Hol műtsük magunk és hol nem?

A 2007 október és december között a kórházak által küldött várakozási jelentésekből készült, szerdán közzétett táblázat szerint szükség is van az orvosok nagyvonalúságára, hiszen óriási anomáliák tapasztalhatóak az egyes intézmények között. S bár összesítésben nem vagyunk sokkal lemaradva a régebbi uniós tagországoktól, sőt, több műtéttípus esetében azonos szinten állunk velük, ez kevéssé vigasztalja a többszörös várakozási idővel rendelkező kórházakba jelentkezetteket.

A legtovább a Budai Egészségcentrum gerincstabilizációs műtétre ácsingózó klienseinek kell várakozniuk, több mint 2000 napot (hat év). A kirívóan hosszú várakozási idő a sajtó figyelmét is felkeltette, ezért az intézmény is intézkedett. A nyilvánosságra hozott EfB jelentésben szereplő adatokkal szemben így már „csupán” két év a gerincgyógyászati beavatkozás ideje. A gyorsítás a többletfinanszírozás eredménye, ahogy az egészségcentrum honlapján is szerepel: „A többi gerincsebészeti ellátó intézettel közösen még augusztus végén ellátási tervet készítettünk, amit az Egészségügyi Minisztérium pozitívan fogadott, s december elején módosította a 2008.-ra vonatkozó intézeti finanszírozás mértékét. A megnövekedett finanszírozás mellett a műtétre való várakozás ideje jelentősen lecsökkent.” Ezt mi is ellenőriztük, az intézmény várakozólistája valóban legfeljebb két éves időtartamot ír elő várakozásként.

A hat év azért is elfogadhatatlanul hosszú idő, mert másutt, így a Békés megyei Pándy Kálmán Kórházban vagy a szabolcsi oktatókórházban egy-két hét alatt elvégzik a beavatkozást. Meghökkentően sokat, majdnem négy évet kell azoknak sorban állniuk, akik a privatizációs botrányáról elhíresült egri Markhot Ferenc Kórházban jelentkeznek térdprotézis-beültetésre. De egy sima szürkehályog megoperálását sem vállalják itt egy éven belül, miközben egy ilyen műtét országos átlag szerint két hónap várakozással megúszható. Szembeötlő még a különbség a méhes daganatok eltávolításában: a vasi Markusovszky Lajos Kórházban negyedévbe is beletelik, míg a páciens kés alá kerül, eközben számos más helyen azonnal elvégzik a kezelést.

Most jobb vagy rossz nekünk?

A kórházak közti differencia, és az irreálisan hosszú várakozási idők kialakulásában több tényező is szerepet játszik. Egyrészt bizonyos intézmények esetében egy ott dolgozó neves specialistára a betegeknek megéri több évet is várni, másrészt sok intézmény rosszul osztja be erőforrásait, így betegpolitikai, szervezési hibából fakad a hosszú idő. Előfordulhat az is, hogy egy-egy szakorvos szándékosan nem akarja rövidebb listájú intézményekbe irányítani a betegeket. Egy biztos, Kovácsy Zsombor szerint minden anomáliát mutató gyógyintézmény esetében ki fogják vizsgálni az okokat.

Az egyes műtéti várakozások idejét tekintve a gerincgyógyászati operációk a legidőigényesebbek, itt 284 nap az átlag, miközben az orrsövény-rehabilitáció országszerte átlagosan két hét alatt megvan. Az uniós statisztikákhoz képest ezek jó eredménynek számítanak, hiszen a legtöbb EU-tagországban például egy MRI-vizsgálat várakozási ideje három hét, és ez nálunk is épp ennyi. Az EU-ban egyébként mindössze négy olyan tagország van, ahol a fent említett műtétek bármelyikét négy hónapon belül elvégzik.

Tudatosítani kell a páciensekben, hogy megvan a szabad kórházválasztás joga, és az őt beutaló orvosnak, háziorvosnak lehetősége van egyeztetni a beavatkozásra rövidebb határidőt vállaló intézménnyel az átvételről. Amíg ilyen ezekkel az alapvető jogokkal nincsenek tisztában a kezeltek, és egyes intézmények is hanyagul veszik a nyilvántartási kötelezettséget, addig kevés jót várhatunk a még több odafigyelést, tudatosságot megkívánó új biztosítási rendszertől.