Tajtékzik a Rába
Ismét habzik. Csak, most egy másik bőrgyár csinált bele. Ennyit ér az osztrák környezettudatosság. Akadályokat építenek a határra, mert a végén még lesz pofánk odamenni, és akkor széjjelhagynánk a szemetet. Cserébe ők hozzánk hordják a sajátjukat, mi úgyi
Tavaly nyáron Sólyom László kifejtette véleményét az osztrák kormánynak a Rába-szennyezése kapcsán tanúsított magatartását: „Tűrhetetlen ez a cinizmus, ahogyan hat éve halogatják a megoldást, kibúvókat keresnek, néha már arcátlan.” Egy pillanatra össze is kapták magukat a sógorék, volt ásványvizes, sóspereces egyeztetés az osztrák és magyar környezetvédelmi miniszterek között, kölcsönös mosolygással. Ígéretekkel, látszat- és félintézkedésekkel. Amíg Josef Pröll 12 tagú vegyes, osztrák-magyar bizottság felállításával, a saját normák betartásával biztosította Fodor Gábort a környezetvédelmi minimum betartásáról, addig Wilhelm Molterer osztrák alkancellár, az Osztrák Néppárt elnöke kijelentette: "Ezek az üzemek valamennyien rendelkeznek érvényes engedéllyel, amelyet az osztrák-magyar határvízi bizottság hagyott jóvá, az előírásoknak megfelelően […] minden határértéket betartunk." Más kérdés, hogy a Rába habzását okozó naftalin-szulfonátokra nem is állapítottak meg ilyet. A végén még kárt szenved az a drága osztrák profit. Azért gondoljunk bele, ha valahol Ausztria kellős közepén akár csak egy vadkempingező szappanos alsógatyamosása miatt habzani kezd a legkisebb ér, patak vagy csermely egyből kitör a balhé. Tán még ki is utasítják az összes magyar, délszláv és török kamionost, akinek tiszta a gatyája.
A stájerek hárították a felelősségüket. A gyárak vezetői mindent tagadtak, a politikusok pedig a másik táborra fogtak mindent. Manfred Wegscheider a Sozialdemokratische Partei Österreichs (SPÖ) delegálta stájerországi tartományi környezetvédelmi tanácsos a rádiót Johann Seitinger az Österreichische Volkspartei (ÖVP) tartományi tanácsosához irányította, aki pedig az előző illetékeshez küldte azt vissza. Olajos Péter Európa Parlamenti képviselő (MDF, Európai Néppárt) felhívta a figyelmet arra, hogy a természetes vizek az állam – Ausztriában a tartományok – tulajdonát képezik, ezért annak hivatalból kell eljárnia, ha szennyezést tapasztal. Joachim Haidacher, a wollsdorfi bőrgyár ügyvezető igazgatója "politikai problémának” nevezte az esetet. "Magyarország megkísérli a beavatkozást az osztrák jogállamiságba" – nyilatkozta. Hozzátette, minden előírást betartanak, és csak az ágazat elleni támadásról van szó.
„Az IPPC-nek nevezet nemzetközi jogszabály (Integrated Pollution Prevention and Control - Integrált szennyezés-megelőzés és csökkentés) tartalmazza ágazatok szerint az úgy nevezett elérhető legjobb technikákat (BAT). Ezt 1996-ban hozták. Abból a szempontból közelítettük meg a Rába ügyét, hogy vegyék ki belőle, a még benne szereplő naftalinos bőrcserző-, és – Verespatakra való figyelemmel – a cianidos bányászati technológiát, mint engedélyezettet. A naftalin egy benzolos anyag, tehát a legkülönbözőbb betegségeket, rákos daganatokat okoz. Az IPPC felülvizsgálata pont most folyik az Európa Parlamentben, ez az elkövetkező hónapok csatája.”- mondta a Hírextrának Olajos Péter. Hozzátette: „Tavaly júniusban egy hivatalos beadvánnyal fordultam az Európai Bizottság felé, amiben jogi lépések megtételére kértem fel őket. Itt több dolgot is felsorakoztattam, hogy milyen irányelveket sért meg Ausztria, tehát a vízkeret-irányelvet, a hulladék- illetve az élőhelyek védelméről szóló irányelveket. Ennek alapján kértem a bizottságoz, hogy indítson eljárást Ausztria ellen. Ősszel válaszoltak, hogy megvizsgálták, de további vizsgálatot igényel, ezért elküldték a jogsértési osztályra. A mai napig tanulmányozzák, az abban megfogalmazott jogi panaszokat Ausztria ellen. Ez egy folyamatban lévő ügy, ha megfelelőnek tartják a panaszaimat, akkor eljárás indul Ausztria ellen, és a jelenlegi, két ország közötti megállapodáson túl a jog is kényszeríteni fogja őket a kérdés orvoslására.”