Felkai Miklós debreceni születésű, zenei pályafutását a Lux együttesben kezdte, de nevét valószínűleg legtöbben az Apostol zenekarban töltött éveinek köszönhetően ismerték meg az emberek. Később a Color együttes tagja lett, majd ez utóbbi megszűnését követően a Su/Color nevű zenekarral folytatta pályafutását. Az ő nevéhez fűződik az 1986-os gitárpárbaj is. Most, az eredetileg 1994-ben Felkai Blues Brothers néven alapított, ma már Felkai Jam nevet viselő formációban zenél. A Pont FM rádió és a Wigwam közös tehetségkutatójának egyik zsűritagja, ezért mind a Rocközönbeli, mind az ezt követő beszélgetésünk inkább a zenéhez és a zenéléshez való hozzáállásról szólt, a napi aktualitásokat kicsit félresöpörve.

A zsűrizést tekintve külön érdekes volt a Rocközönben, hogy két jövendőbeli zsűriző beszélgetett egymással, hiszen Hartmann Zoltán a Pont FM 88.1 Rocközönjének műsorvezetője is az ítészek sorát bővíti. A harmadik szigorú tekintetű zenész Zaba lesz a Hollywood Rose-ból, a selejtezők és az elődöntők során.

Felkai Miki egyébként gitároktatással is foglalkozik, a teljesen „szűz kezű” tanulóktól a kezdőn, haladókon át mindenféle képességgel és már megszerzett tudással rendelkező nebulókkal dolgozik együtt, azaz egészen a „plafonig. Ez főként gyakorlati oktatást jelent, minimális az elmélet. Hozzátette persze, hogy ő is jórészt autodidakta módon tanult meg gitározni, habár tény, hogy az alapvető zenei ismeretei ekkor már megvoltak zongoratudásának hála. Annak nagyon örül, hogy rengeteg gitáros tanítványa van, az ember nem is remélné, hogy ekkora becsülete van még egy olyan élő hangszernek, mint a gitár. Az is meglepő, hogy mekkora lelkesedés van ma is az olyan zenekarok iránt, mint az AC/DC vagy a Led Zeppelin. Jó, hogy felfedezik és értékelik a komoly zenei élményt.

A zenélés kapcsán Felkai elárulta, hogy ő „bosszúból énekel”, utalván ezzel is arra, hogy sokan elég könnyen ki merik magukról jelenteni, hogy ők énekesek, de csak annyi áll az állítás mögött, hogy ők ezt mondják magukról. Felkai hozzátette, hogy ahhoz, hogy rendesen énekesnek vallja magát lényegesen több időt kellene foglalkoznia hangjával, erre viszont nincs idő. Azonban nemcsak gitározással és énekléssel foglalkozik. Megfogalmazása szerint „nem bír magával”, ha például meglát egy dobfelszerelést, muszáj játszania rajta. De basszusgitárosként és billentyűsként is „próbálkozik”, ami akkor is hasznos, ha van egy zenei ötlete. Ugyanis így körülbelül félkészen már meg tudja mutatni az egészet zenésztársainak. Nem is gitárosnak, hanem zenésznek vallja magát, rögtön hozzátéve, hogy nem nagyképűségből, egyszerűen csak több hangszerben gondolkozik.

Kicsit múltat is idéztünk, pontosabban azt az időpontot, amikor az eredetileg debreceni illetőségű zenész feljött Budapestre zenélni, az Apostol együttesbe. Felidézte, hogy mekkora élmény volt, amikor 1975-én elején felköltözött a fővárosba és pár hónappal később már egy stúdióban dolgozhatott az LGT-vel (A harmincéves vagyok munkálatai során). Kiemelte azt is, hogy akkoriban felnéztek Pestre, hiszen itt volt tévé, rádió, a zenei élet középpontja. Bízik benne, hogy ma már a technikai lehetőségeknek köszönhetően nemcsak a fővárosban „van élet”.

Még mielőtt rátérnék, hogy a zsűrizéssel kapcsolatban mit mesélt nekünk Felkai egy pillantást még vessünk arra, hogy ezen felül miből áll a zenész egy hete! Három nap a tanításé, még akkor is, ha ez nem jelent teljes napos elfoglaltság. A zene nemcsak itt játszik szerepet az életében, bár az igaz, hogy a Felkai Jam kevesebbet koncertezik, mint 5-10 éve. Felkai fellép a Bergendyvel is, sőt régebbi együttesével a Lux-szal is vannak közös tervei. A debreceni csapattal most komolyabb projecten dolgoznak, egy meg nem valósított álmukon. Minden részletbe nem avatott be minket, de annyit tudni lehet, hogy egy erősen improvizatív alapú fellépésről van szó. Többek között olyan ínyencségekre lehet számítani, hogy felváltva játszanak zenésztársával basszus- illetve szólógitáron. Jobban mondva nem felváltva, hiszen előfordulhat olyan, hogy egyszerre két basszusgitár szól majd a színpadon. Vagy az a nyelvészetileg teljes önellentmondás, hogy két szólógitár hallható egyszerre. Koncepcióját tekintve a Cream együttes-féle gondolkodásmódot említette, természetesen modernebb dolgokkal kiegészítve. Ahogy fogalmazott a fellépés arról szólna, hogy „mennyire szeretnénk azt kifejezni, ami bennünk maradt.” Érdekes koncertnek ígérkezik, az már biztos.

És akkor induljon a Zúzda! Ma este kezdődik a Wigwam Rock Klubban az első selejtező. Aki jelentkezne, de eddig még nem tette meg, nem maradt le semmiről! Április 20-áig meghosszabbították a jelentkezési határidőt. Arra ügyeljen minden vállalkozó kedvű zenekar, hogy szövegeik nem sérthetik a Magyar Köztársaság alkotmányának szellemét. Ezen kívül annyi feltétel van, hogy még ne rendelkezzen a zenekar lemezszerződéssel. Jelentkezni három mp3 formátumú dallal és egy zenekari fotóval lehet. További részletek a Pont FM oldalán találhatóak.

Adáson kívül faggattuk Felkai Miklós arról, hogy mire számít ő a tehetségkutatón, és hogy mit várhatnak tőle a zenekarok. Elárulta, hogy nem most lesz életében először zsűritag, de nagyon kíváncsi a fiatal zenekarokra. Azt is hozzátette, hogy benne gyakran felmerül a kérdés, hogy miként lehet újat nyújtani, ez egyre nehezebb feladatnak tűnik. Lehet például gyorsítani a számokon, azonban kérdés, hogy milyen minőségi változást hoz ez.

Félni ne féljen tőle senki, szigorú kritikus lesz, ám építő jelleggel. Szeretné, hogy elfogadják majd a véleményét, hallgassanak rá. Zenészként régebben sokszor zavarta, hogy nem megfelelő, a zenéhez nem kifejezetten értő, vagy csak szakmai tekintéllyel nem rendelkező embereknek mutatták be tudásukat. Amit még kiemelt, hogy számára lényeges egy zenekari produkcióban, hogy meglegyen a megfelelő zenekari összhang.

Természetesen a fiatal zenekarokkal kapcsolatos elvárások témája elvezetett minket a mai magyar zenei helyzet taglalásához is. Felmerült például, hogy a régi gyakorlat szerint egy-egy koncert alaposan felépített produkció volt. A közönség olyan volt, mint jelen esetben lesz a zsűri: el kellett hitetnie velük a zenekarnak, hogy jók. Ezzel szemben ma már a második számnál „forradalom” van, sokszor nem is marad szufla az emberekben a koncert végéig.

Érzésem szerint Felkai nem lesz zenekarevő zsűritag, külön mondta, hogy nem szeretne megsérteni senkit. Az aktuális zenei helyzetet elemezve is kicsit elfogadóbb hangnemet ütött meg. Hasonlatával élve a zenélés amolyan piramisként működik. Felfelé haladva egyre nagyobb az adott előadó zenei tudása, azonban ezzel párhuzamosan egyre szűkebb réteg érdeklődését kelti fel. Felkai szerint mondjuk egy 50 százalékos tudást már korrektnek lehet nevezni (nehéz eleve meghatározni itt valami 100 százalékost, hiszen minél többet tudsz, annál inkább látod, hogy mennyire sok mindent nem tudsz), és ezzel még elég széles réteghez el lehet jutni. Másik érzékletes hasonlata a zenésznek gasztronómiai eredetű: a pörköltben is ugyanazok az alapanyagok, az viszont nem mindegy, hogy milyen arányba kerülnek bele az eledelbe. Példaként a Van Halen Jump című dalát említette, ami óriási sláger lett, annak ellenére, hogy belecsempésztek kicsit „elvontabb” zenei elemet is.