Változóban

A Polgári Törvénykönyvként emlegetett törvény (Ptk, ahogy rövidítve hivatkozni szokás rá) nem kis jelentőséggel bír: ez szabályozza alapjaiban a magánjog nevű jogterületet – azaz a személyek egymás közti ügyeit, hogy egy jogelméleti kérdést nagyon leegyszerűsítsünk. Ez a törvény tárgyalja a legkülönfélébb területek alapjait: gyámságtól és gondnokságtól elkezdve a tulajdonjogi viszonyok tárgyalásán keresztül egészen a legfontosabb gazdasági kérdésekig – a szerződések legváltozatosabb részletkérdéseit is ideértve.

A jelenleg hatályos törvényszöveg nem új: az 1959-es Ptk. folyamatosan frissített változata, ami többé-kevésbé működőképes, de gyakorlatilag a rendszerváltás óta folyamatban van az új törvény elkészítése – ez lassacskán a célegyenes felé tart.

Mivel az új törvény a miniszteri expozé szerint számos új, a megváltozott körülményekhez jobban alkalmazkodó elemet hordoz szövegében, úgy az élettársi kapcsolatok vagy a gondnokság és gyámság kérdésében, mint a különböző fizetési konstrukciók, vagy a gazdasági élet egyszerűsítését célzó intézmények terén, érdemesnek tartottuk egy szakember megkérdezését. Mennyiben változik a világ, ha elfogadják az új törvényt, hol mennyiben kívánnak modernebbek lenni?

Nem lenne persze utolsó szempont az sem: mekkora esélyét látják annak, hogy a magasztos tervek egyáltalában megvalósulnak-e. Figyelembe véve a regisztrált élettársi kapcsolathoz fűződő politikai vitákat (összefér-e a család eszménye a meleg kapcsolatok, de akár a heteroszexuális nem házas, de párok elismerésével), némi torzsalkodásra még lehet számítani. Azonban a politikától mást nem is érdemes várni, így ezzel a vonallal jó darabig még nem kívánunk foglalkozni – a kedves olvasók megértését kérjük és köszönjük.

Nem nyert

Szakembert azonban őszinte sajnálatunkra nem sikerült találni, pedig igyekeztünk. Szerettük volna a legautentikusabb személyt, Vékás Lajos egyetemi tanárt, a szakmai előkészítő bizottság széles körben elismert vezetőjét megkérdezni arról, ő mit tart a tervezetben fontosnak: nem jártunk eredménnyel. Elfoglaltságaira hivatkozva az akadémikus elhárította a Hírextra felkérését, egyúttal figyelmünkbe ajánlva a Magyar Jog című szakfolyóiratban megjelent, Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. kormányjavaslatához című dolgozatát. Az abban leírtakhoz amúgy sem tudna mit hozzátenni – indokolta válaszát.

Ebben nincs is okunk kételkedni, bár annak jobban örültünk volna, ha a 14 oldalas, erősen szakmai közegnek szóló szöveg helyett némileg könnyebben dekódolható válaszokat kapunk. Mindenesetre igyekeztünk az impozáns dolgozatból a fontosabb kritikai elemeket kiemelni – ezek jelenleg így szerepelnek a törvénytervezet szövegében, reményeink szerint érdekes lehet, szakmai szemmel nézve hogyan fest magánjogi viszonyaink jövője.

A jogászprofesszor reakcióját magyarázhatja ugyanakkor az a tény is, hogy nemrégiben az IRM átvette a kodifikáció felügyeletét a bizottságtól: azaz a szakértők munkáját jelenleg a politika bírálja felül – nem minden esetben pozitív végeredménnyel.

Hibádzik...

Bár a miniszteri expozé szerint komoly újításokat tartalmaz az új törvény, a jogász egészen más állásponton van. Hiányzik belőle az egyesületi jog szabályainak megnyugtató és részletes szabályozása: ez azért lenne fontos, mert a jelenlegi jogszabályok (függetlenül attól, hogy az egyesülési jogot külön, kétharmados törvény szabályozza) felülvizsgálatra szorulnak, ráadásul jellegük miatt szorosan kapcsolódnának a magánjoghoz.

Hasonló a helyzet a társasági jog esetében: ez a témakör is a polgári jogi kódexben kellene szerepeljen (a nemzetközi tendencia is ez, nagyjából száz éve), mégis kimarad – Vékás óvatos utalásai szerint nem szakmai, hanem hiúsági és presztízs okokból.

Szerencsésebb lenne a jogi személyek kérdését is kicsit koherensebben kezelni (ezek nagyjából a különböző cégeket lennének hivatottak jelenteni, amiket a jog az egyszerűség kedvéért hajlamos néha "akik"-ként kezelni): a jogász szerint érdemesebb lenne a közös szabályokat a Ptk.-ban lefektetni, ezzel egyrészt csökkentve az ugyanazt szabályozó jogszabályok számát, másrészt kiszűrve az indokolatlan eltéréseket. Ha már ugyanazok a szabályok vonatkoznak különböző dolgokra (noha egy jogi személyt jogi dogmatikai szempontból minimum súlyos hiba dolognak nevezni, de ebben a kérdésben inkább más alkalommal merülnénk el, ha egyáltalán). De egyelőre ott tartunk, hogy ugyanazt több helyen is leírják – arról nem is beszélve, hogy olykor teljességgel illogikus különbségekkel.

A telekkönyvi jog valószínűleg számos állampolgár idegeit borzolta már, és megnyugodhatunk: hasonlóan állnak a kérdéssel a jogászok is. Sőt: még a kormány részéről is egyértelmű jelzés érkezett arról, hogy a jelenlegi rendszer módosítását tartják szükségesnek. Az eredeti szakértői tervek is változtattak is volna a szabályokon, de ez nem jött össze. A Javaslat hirtelen paradigmaváltással nem akar változtatni, amit a kritikus hangulatú tanulmány elfogadhatatlan hozzáállásnak minősít. Mi finomabbak vagyunk, maradjunk a nehezen érthetőnél.

Ha már modernizáció: a bizottság bevezetett volna két új szerződéstípust is, egyszerűsítendő egynémely sajátos jogviszonyt: az áruk és szolgáltatások közvetítésére irányuló sajátos megbízási viszonyokat egész pontosan (egyre népszerűbb megoldás, nem ártana épelméjűen regulázni). Erre romantikus nyelvészeti szörnnyel megnevezett rendszerre bevezették volna az ügynöki és az üzletszerzői szerződések fogalmát – valahol menet közben ezek a tervek is eltűntek. Marad a szanaszét szórt szabályok rendszere, eddig is ki lehetett belőlük mazsolázni, amit kellett. Éppen csak nem könnyen.

Például. De van még több ilyen is. Nagyobb gond az, hogy a hivatalos, újításról szóló verzióhoz képest eltűntek olyan újítások is, amik mögött igazán ideológiai elképzeléseket sem lehet látni. Csak a koncepciótlanságot.