Pulics Julianna, az intézmény kertvezetője hétfőn elmondta az MTI-nek, hogy az indiai lótusz a buddhisták szent virága, amely Indiában, Japánban és Kínában honos. A szegedi kertben ezer négyzetméteren több száz gyönyörű, illatos rózsaszín virág látható, amelyeket esernyő formájú, kékeszöld, viaszos leveleik még különlegesebbé tesznek.

A lótusz 1932-ben került a szegedi parkba az óföldeáki Návay-kastélyból. A füvészkertet alapító Győrffi István telepítette át a színpompás növényt, amely az egész tavon elszaporodott. Külső körülmények miatt 1974-1982 között e ritkaság nagy része elpusztult, csak pár hírmondó tő maradt belőle.

A szakemberek hozzáértésének köszönhetően azóta újra eluralta a tavat. Egy-egy melegebb hét után naponta tucatjával bukkannak elő a virág rózsaszín bimbói, majd nyílnak ki a hatalmas virágok, amelyek három-négy napig pompáznak. A látványt időjárástól függően augusztus közepéig-végéig élvezhetik az egyetemi füvészkert látogatói, de melegebb nyárutókon még szeptemberben is kinyílik egy-egy virág - közölte a kertvezető.

A legenda szerint a Buddhának életet adó növényt őshazájában sokoldalúan hasznosítják: magját, a mogyoró nagyságú lótuszdiót főzve, pirítva, kandírozva fogyasztják, keményítőben gazdag gyöktörzsét főzeléknek készítik el vagy megszárítják, és gabonával keverve kenyeret sütnek belőle, sőt fiatal hajtását és levelét is megeszik.