Sárkányjárás és forgószél idézi a VHK-t
Rituális sárkánytánccal és forgószéllel idézik meg a sámánpunk zenéjével külföldön is ismert Vágtázó Halottkémek (VHK) életerejét a Vágtázó Életerő zenészei február 5-én a Dürer-kertben.
2010. január 30. szombat 10:50 - HírExtra
A koncerten a VHK-Idéző Forgószél! című albumot mutatják be. A háromórásra tervezett program rituális sárkánytáncot és a testen kívüli vágtázás élményét ígéri, ami nem meglepő a VHK egykori legendás koncertjeinek fényében. Az új lemezhez csatolt füzetben olvasható szöveg szerint "a Vágtázó Életerő nem egyszerűen a VHK folytatása, hanem egyrészt maga a VHK, másrészt lényegében egy új, önálló zenekar".
A február 5-i koncert azért is rendhagyó, mert Grandpierre Atilláék üstdobosa, Balatoni Boli éppen Ausztráliában tartózkodik, így a zenekar visszatér a nyolcvanas évek elejei ős-felállásához.
Az új album ugyan koncertlemez, de azok közül való, amelyek a stúdiólemezek hangzását megszégyenítő tisztasággal szól, miközben az élő hangzás spontaneitását is híven őrzi. A szerzői kiadásban megjelent anyagon felváltva sorakoznak a Vágtázó Életerő Petőfi Csarnokban és az A38-on tartott tavalyi koncertjeinek darabjai, de az albumon egy különleges csemege, a Holdvilág című szám stúdiófelvétele is helyet kapott.
Grandpierre Atilla, a VHK egykori, a Vágtázó Életerő jelenlegi énekes-frontembere az MTI-nek elmondta: a lemezen három vadonatúj szám mellett öt régi VHK-s szám feldolgozása hallható.
"Vannak olyan zenék, amelyek csak erősebbek lesznek az idők folyamán. Mi pedig minden próbán és koncerten nyitottan hagyjuk a számokat, egyiket sem tekintjük lezártnak, késznek: a lényeg, hogy lélegezzenek, elragadjanak bennünket, a többi már magától megy" - fogalmazott.
Mint kiemelte, a lemezre felkerült öt régi szám majdnem mindegyike jelentősen megújult, kiegészült, hiszen "zene közben elkapja az embert az érzés, megnyílik a föld, az ég, látomások csapnak le és ragadnak el bennünket, repülünk új világok felé". Az új dalok Grandpierre Atilla szerint "végletesebbek, mint az várható lett volna".
Arra a kérdésre, hogy miért tartják szükségesnek hangsúlyozni a koncert plakátjain, hogy éppen Jégbontó Havának Taksony napján lépnek színpadra, Grandpierre azt válaszolta, az Életerő koncertje éppen azért lehet gyógyír a civilizációs ártalmakra, mert ők a Nagy Egész ünnepét idézik.
"Ehhez az ősi tudáshoz közelítünk, mert az örök életközösség teljességéhez őseink is hozzátartoznak, és velük összekapcsolódva tudunk igazán kiteljesedni. Nagy érzés, amikor megmozdul bennünk a Természet, amikor őseink érzésvilága feltör belőlünk, és ráismerünk arra, hogy ezek az érzések mindig is élni fognak, ahogy mindig is éltek őseinkben" - mondta a dátum meghatározásában megfigyelhető örökség vállalásáról.
A sárkányok és a forgószelek népmeséket idéző motívumai kapcsán Grandpierre Atilla arra is kitért, hogy szerinte a népmeséinkben felbukkanó ősvallási elemek sorába illik, hogy azok tele vannak a forgószél közepén utazó hősökkel. A sárkányok pedig a lélekvilágban éltek - folytatta -, "de ez a lélekvilág akkor még sokkal valóságosabb valóság volt számunkra, mint ma".
"A sárkányok például elsősorban a Nap életerejének jelképei voltak. A Napot őseink tüzes élőlénynek fogták fel, és a napfogyatkozáskor saját szemükkel látták, hogy a Nap testéből aranyló nyakak, fejek türemkednek ki, és ezek aztán tűzcsóvákat dobnak ki magukból" - fejtette ki. Hozzáfűzte: a "jó sárkány" emléke az eurázsiai síkságon a Kárpát-medencétől Kínáig ma is él.
Grandpierre megjegyezte, hogy ezt a hagyományt, szellemiséget meseszerűen csodálatos és valóságos viharként éli át, és szeretné a koncerten is átadni. A frontember elmondta, hogy a sárkányok suhanása és a forgószél kerekedése a garabonciások alakjai körül megőrzött ősi hagyományban talál egymásra.
"A garabonciások nem népmesehősök, hanem valóságos személyek, bennük a lélek rendkívüli erejéről van szó, és mi éppen ezeket a lelki képességeket elevenítjük fel a koncerten. Ha sikerül, ha minden összejön, ha ég-föld összejön, akkor súrolni fogja a sárkányok hasa a Dürer-kertet" - jelentette ki.
Az ég és a föld találkozásában Olter Wanda rituális sárkánytánca is szerepet játszik majd.
"Olter Wandát Barcsik Géza, lemezborítóink, díszleteink készítője egy sámánasszony szerepében látta hatalmas súlyú sámándobokat hajigálva. Olyan érzéseket kavart fel, mint a VHK Rituális Színháza" - adott magyarázatot Grandpierre Atilla a táncművész fellépésére.
A táncos az MTI kérdésére szintén úgy fogalmazott, hogy nem idegen tőle a Vágtázó Életerő sámánisztikus zenei indulata. Mint mondta, a sokoldalúságából veszi a bátorságot, mert "az őrültség, az ősi ösztönlénység, elborultság, a nagy energiák" ugyanúgy megtalálhatóak "benső fiókjában", mint azok a könnyedebb formulák, amelyeket eddig tőle láthattak a nézők.
Forrás: MTI