A budapesti Közmunkatanács a múlt század elején vetette fel Óbuda és az angyalföldi iparvidék összekötését - a feladat azért volt nehéz, mert a Duna négy, egymástól némileg eltérő irányú ágát kellett áthidalni. 1908-ban megszületett a XLVIII. számú törvény a híd létesítéséről, de a munkálatokat előbb az I. világháború, majd a Horthy Miklós (ma Petőfi) híd építése miatt halasztották el.

Az Árpád-híd tervezésére csak 1930-ban írtak ki pályázatot: a két első díjat Kossalka János és Wa:lder Gyula, illetve Kotsis Iván és Michailich Győző kapta. A hídtengely elhelyezését hosszas viták előzték meg, végül Széchy Károly javaslatára a Hajógyári-szigeten és a Margit-sziget északi csúcsán át egyenes tengellyel tervezték meg. A forgalmat Óbudán a Bécsi, a Vörösvári és a Szentendrei útra is levezették, aminek sok épület esett áldozatul (a még beépítetlen pesti oldalon ilyen gond nem merült fel). A Margit-szigetet 130 méterrel kellett meghosszabbítani, hogy a lehajtókat megépíthessék.

A hídszerkezet általános terveit Széchy Károly készítette, a hidat négy párhuzamos övű, lemezes főtartóval tervezték. Tíz nyílása közül egy az óbudai part, egy az óbudai Duna-ág felett, egy a Hajógyári-szigeten, három a budai főág, három a pesti főág és egy a pesti part felett haladt át. A Margit-szigeti műtárgy 90 méter, az egész rendszer 928 méter hosszú, a felhajtókkal együtt több mint 2 kilométer. A hidat 27,60 méter szélesre tervezték, kétszer két közúti, 2 villamossávval és gyalogosjárdával.

Az építkezést 1939-ben kezdték el, az acélszerkezetekből Buda felől három nyílás és egy 20 méteres konzolos szakasz teljes szélességben meg is épült, de a munka 1943-ban a háború miatt leállt. A munkát 1948-ban Láng-Miticzky Tibor irányításával folytatták, Magyarországon először konzolos szabadszereléssel a hídon mozgó 30 tonnás forgódaru emelte be a főtartók 12 méter hosszú, félmagasságú elemeit. Sávoly Pál tervei alapján a Hajógyári-sziget felett 45 méteres, a Margit-sziget fölött 90 méteres vasbeton áthidalást építettek a vasszerkezetek közé. A hidat 1950. november 7-én adták át.

A keskeny szerkezet egyre kevésbé felelt meg a forgalmi igényeknek, ezért az 1970-es években elhatározták kiszélesítését, s Petur Alajos vezetésével tervezték át. A két középső régi főtartó a villamos pályát hordja, a közúti hidak egy-egy különálló, két főtartós szerkezeten nyugszanak. A teljes szélesség 35,3 méter lett, a híd a korábbi pillérekre támaszkodik. Az átépítés 1980-84 között folyt, a munkát négy ütemben végezték el, az elkészült hídrészeket folyamatosan helyezték forgalomba, az utolsó zárótag 1983. szeptember 27-én került a helyére.

Korszerűsítették a Flórián teret is, ahol két kétsávos közúti felüljáró és nagy aluljárórendszer épült. A teljes munka - amelyet Dalmy Tibor miniszteri biztos irányított - mintegy 8 milliárd forintba került, az egész együttest 1984. november 5-én adták át.