Ön hazánk egyik legismertebb és legelismertebb Kossuth-díjas építésze: miként találta meg az építészet?

Festő szerettem volna lenni, de asztalos édesapám azt mondta, ha ezt a szakmát választom, akkor szegény maradok egész életemre. Javasolta, menjek építésznek, hiszen annak is köze van a művészethez. Azt gondolta, így lesz pénzem: tévedett. Így lettem építész. Alkotásaimat az organikus építészet ismérvei jellemzik.

Nehezebb, vagy az átlagember természettől távolodásával könnyebb ebben a stílusban építeni?

Az élő építészetre Kós Károly, illetve Antoni Gaudi életműveinek a folytatásaként tekintünk. Az emberek ezt nagyon szeretik, számtalan ilyen stílusú családi házat terveztünk az évek során. Ettől függetlenül a mindenkori politika és az üzleti világ távol tartja magától mindezt. Az üzleti szemlélet mást igényel. Jó példa erre a Kálvin tér, ahol az eklektikus, gyönyörű szép, egykori házpalota helyére egy vasból, üvegből készült, rövid élettartalmú, ocsmány épületet emeltek az építészeink.

Nem bíznak meg másokat azzal, hogy olyan épületet húzzanak fel, ami alkalmazkodik a környezethez, a történelemhez és megpróbálják az emberek természetes igényeit kielégíteni.

Több mint félszáz alkotást köszönhetünk önnek. Melyik épületére illetve melyik kitűntetésére a legbüszkébb?

Annyi kitűntetésem van, ami megtölt egy szekrényt, ám Budapesten nem épült épületem: egész Magyarország területén nem kapok megrendeléseket. Románia, Szlovákia és a közelmúltig bezárólag Szerbia területén dolgoztam.

Miért nem kap hazánkban megrendelést?

Azoknak az embereknek, akik közintézményeket építenek, az én stílusom túlságosan szélsőséges és kulturális hiányosságaik miatt áttekinthetetlen világ.

Vállalta, hogy Felsőzsolcán házakat épít.

2002-ben a Berekben is dolgoztunk és utcákat építettünk. Mi kezeltük a pénzt, hiszen a szokásos korrupciót távol kellett tartani. A mostani tragikus események után felajánlottam a belügyminiszternek, hogy felvállaljuk Felsőzsolca újjáépítését azzal a feltétellel, hogy azonnal kiküldünk a helyszínre fiatal építészeket, akik felmérik a károkat, majd azonnal elkészítjük a terveket. Nem kértünk ezért pénzt, hiszen ez nem pénzkereseti forrás, hanem szolgálat. Ma már több mint hetven házban laknak emberek, akik boldogok.

Felkerestem egy kis cigány öregasszonyt, aki minden lében kanál hírében állt az utcában. A házának konyhájában találtam meg: valamit kavargatott egy nagy lábasban. Megkérdeztem mit csinál erre azt válaszolta, hogy a fiúknak készít valamit, hogy enni tudjanak, mikor megjönnek. Azt mondta: ezt még tudom csinálni, de hogy a mennyországban lakom-e, azt nem tudom. Életében nem volt mosdója, vezetékes vize, nem volt soha villany a házában. Most fürdőszobája, vécéje, két szobája van. Boldog.

Ez egy szélsőséges történet volt, a cigányokról nagyon sok mindent mondanak. A cigány egy súlyosan tönkretett nép, amelynek az én gyerekkoromban még foglalkozásaik voltak: kovácsok, ácsok, bádogosok, teknővájók, vályogvetők. Most minden gondolatuk akörül forog, hogy mikor érkezik a segély. Ez egy agyrém.

Véleménye szerint miként lehetne orvosolni ezt a társadalmi problémát?

Minden a neveléssel kezdődik. Az iskolákkal kapcsolatos körzeti rendszer azt eredményezte Debrecentől negyven kilométerre, hogy se a magyar se a cigánygyerek nem megy iskolába. Azt kellene tenni, amit Trianon után Klebelsberg Kunó tett: eszméletlen mennyiségű iskolát épített azért, hogy a gyerekek gyalog tudjanak iskolába menni. Útközben történik minden fontos dolog. Szerelem, verekedés, beszélgetés.

A világ melyik épülete a legkedvesebb az ön számára?

A barcelonai Sagrada Família templom. Ám ugyanilyen kedves számomra Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma, Kós Károly templomai és a gyönyörű lakóterületei, amelyeket huszonnyolc éves korában vázolt fel egy kockás papírra. Ezzel sikerült nyernie egy pályázaton.

Ha tér, anyag, szükséges berendezések és munkaerő korlátlan forrásban állnának rendelkezésére, szíve szerint mit és hova építene a leginkább?

Bonyolult ügy, hiszen nagyon sok tennivaló létezik. Számomra szakmailag és lelkileg a Felső krisztinavárosi templom lenne a legfontosabb, ahol az anyám által megvarrott hófehér bocskaiban, fehér sapkán fehér tollal voltam elsőáldozó.

A háború alatt elkezdtek építeni egy templomot, amelyet nem tudtak befejezni. Az alagsort elvették az egyháztól és emeltek rá egy emeletet. Diszkót csináltak belőle. Később az épületet visszakapta az egyház, majd megbíztak azzal, hogy építsek rá egy templomot a meglévő alapokra, az eredeti alaprajzokat betartva. A tényleges munka nem kezdődhetett el, mivel Erdő Péter megtiltotta nekem mindezt. Erdő Péternek egyre több van a rovásán.

Hazánkban azért nincsenek templomi megbízatásaim, mert a katolikus egyházhoz lojális emberek szerint én gnosztikus szemlélettel, ősmagyar, kirekesztő magatartásommal tervezem és építem fel a templomaikat.

Miként fogja ünnepelni a születésnapját?

A Kiscelli Múzeumban lesz a kollégáim, tanítványaim által szervezett ünnepség, a másik otthon, a gyerekeim és unokáim társaságában.