A válaszadó anyukák közel háromnegyede állítja, hogy nagyon is jellemző a reggeli stressz a családjukban.

„Jó reggelt, bogaram, vár az ovi és a barátok. Ne a kisruhádat vedd fel, mert hideg van! Tegnap kikészítettük a kantáros nacit. Nyomás fogat mosni! Gyere kincsem, mert elkésünk! Nem, most nem tudok neked mesélni, majd délután…” Ilyen és ehhez hasonló mondatok ismerősen csengenek szinte minden kisgyermekes otthonban. Ezt támasztja alá a TNS frissen végzett kutatása is, a reggeli stresszről.

A reggeli feszültség különösen jellemző azoknál a családoknál, ahol egynél több gyereket kell elvinni az óvodába, iskolába. Természetesen a jelenség sokkal inkább jellemző a nagyvárosi családokra. A rohanó világban a szülők attitűdje beágyazódik a gyerekek mindennapjaiba is?
Dr. Futó Judit gyermek- és ifjúsági szakpszichológus szerint az állandó rohanás elválaszthatatlan velejárója a stressz.

A szülők viselkedése

„Nem szabad elfelejteni, hogy a szülők viselkedése az egyik legfontosabb modell a gyermekek számára, akik önkéntelenül is magukba szívják, utánozzák azt, amit otthon látnak.” – teszi hozzá dr. Futó Judit az AVEC Pszichoterápiás Intézet és Oktatási Központ munkatársa.

A gyerekek mindennapjaiban a rutinok, a szokások döntő jelentőséggel bírnak. Ez adja meg a gyerekek számára a biztonságos kereteket, a kiszámíthatóságot, ami természetesen mindennapi jól-létük egyik alappillére.

A stressz, a rohanás, a kiszámíthatatlanság, a túlzott spontaneitás a családban a konfliktusok, veszekedések melegágya. Rutinok nélkül a mindennapok minden egyes alapvető mozzanata (mikor, hol mosunk fogat, hol esszük meg a reggelit, hánykor kelünk) megkérdőjelezhető, mind-mind alku tárgyát képezi nap mint nap. Ezzel rengeteg idő, energia megy el feleslegesen. A bizonytalanság, az alku helyzet pedig a konfliktusok végeláthatatlan forrása.

A reggeli készülődéssel járó gondok közül az anyák elsősorban a felkeléssel és az öltözködéssel kapcsolatban soroltak fel problémákat. A válaszadók 63 %-a említette spontán válaszként az öltözködéssel járó problémákat, míg 69 %-uk már a felkelésnél is nehézségekbe ütközik reggelente.

Mik okoznak problémákat az öltözködéssel kapcsolatban?

A kisgyermek nem akar elkezdeni felöltözni, öltözködés helyett inkább mást csinál, nem azt akarja felvenni, amit anyukája készített ki neki… Harmadik leggyakoribb esetnek a válaszadók az időben elindulás problematikáját említették.

A gyerekek számának növekedésével a fent említett problémák hatványozottan jelentkeznek: nem akarnak felkelni az ágyból, túl lassan öltöznek, nem abba a ruhába akarnak öltözni, amit a szülő, legtöbb esetben az anyuka választ. A több kisgyermekes családokban a reggeli stressz nyilvánvalóan azért is fokozattan jellemző, hiszen az édesanyának meg kell osztania figyelmét csemetéi között, és ez még több koordinációt igényel.

Az anyukák gyakran inkább felöltöztetik a gyereket, ahelyett, hogy valamilyen módon rávennék őket az önálló öltözködésre. Milyen trükköket vethetnek be az édesanyák a reggeli öltözködés körüli feszültség elkerülésére? Például előző este közösen kiválaszthatják a másnapi ruhákat, öltözködési versenyt vetnek be, felajánlják a kicsiknek, hogy ha gyorsan elkészül, a kedvenc ruhájában mehet el aznap, ösztönző, dicsérő szavakkal próbálják elérni a gyorsabb és hatékonyabb készülődést. A kérdés az, hogy mindezekre szánnak-e illetve tudnak-e elegendő időt szánni reggel a szülők.

A pszichológus szerint a reggeli készülődéssel kapcsolatban a legfontosabb, hogy legyen rutinszerű. A gyermek aludjon eleget, és ne az utolsó pillanatban keljen fel. Mindig van egy-egy váratlan esemény. Minél több dolgot készítsünk elő előző este.

A pszichológus - aki maga is két kisgyermek anyukája - különböző trükköket vet be: felajánl a gyerekeknek előző este 2 vagy 3 alternatívát, amiből a kicsik választhatják ki, hogy másnap mit szeretnének viselni. Az öltözködési procedúrát meggyorsíthatjuk azzal, ha a gyerek számára minden nap valami apró, de vonzó tevékenységet helyezünk kilátásba, ha időben elkészül. Az idő múlása azonban a gyermek számára is követhető kell, hogy legyen; „mutassuk meg az órán, hogy addig kell elkészülnie, amíg egy adott helyre érkezik a mutató, vagy kisebbeknél használjunk homokórát.” – javasolja dr. Futó Judit.

Mennyivel könnyebb lenne, ha gyermekeink örömüket lelnék az öltözködésben és játékos formában, rövid idő alatt, maguktól öltözködnének minden reggel! Így ezek a percek is örömteli pillanatokká válhatnának a család számára.