Az eurózóna jövőjével kapcsolatos három forgatókönyv közül a legvalószínűbb, hogy folytatódik az folyamat, hogy az európai politikusok a tagállamok közötti koordináció erősítésével, új szankciók bevezetésével próbálják kezelni a válság hatásait – mondta a szakember A válság utóhatásai: gazdaságpolitikai változások az Európai Unióban és tagállamaiban című nemzetközi konferencia szünetében tartott sajtótájékoztatón csütörtökön, Szegeden.

A kutató szerint reális esély van arra, hogy az eurózóna túlélje a válságot a dél-európai országok növekedési kilátásai azonban rosszak.

Darvas Zsolt úgy látja, csekély a valószínűsége az eurózóna felbomlásának, ennek negatív társadalmi és gazdasági hatásai ugyanis a kilépőket és a bennmaradókat is sújtanák.

Középtávon a legoptimálisabb megoldásnak a kutató a valós költségvetési integráció létrehozását tartja, ennek irányába azonban jelenleg kevés jel mutat. Amennyiben az unió központi költségvetésének nagysága a GDP 3-5 százalékára növekedne a jelenlegi 1 százalékról, megvalósítható lenne az euróövezet bankrendszerének konszolidációja, s lenne forrás a válságot kompenzálni képes költségvetési politikára is – tudatta Darvas Zsolt.

Kovács Árpád, az SZTE Gazdaságtudományi Kara Pénzügyi és Nemzetközi Kapcsolatok Intézet egyetemi tanára, a Költségvetési Tanács elnöke elmondta, a kétnapos nemzetközi tanácskozás a szegedi intézménynek az európai válságkezelés módszereit összehasonlító kutatási programjának záróeseménye.

A professzor közölte, az elvégzett elemzések alapján az európai országok válságkezelő lépései között sokkal több az azonosság mint a különbség, jelentősebb eltérések a kormányzati beavatkozás mértékében figyelhetők meg.

Az egyetemi tanár hangsúlyozta, a tagországok gazdaságainak fenntarthatóságát vizsgálva ugyanakkor óriási különbségek vannak, ugyanazok a modellek északon működnek, míg délen nem.

Nem az az érdekes, milyen modell alapján kívánja az állam ellátni feladatait, hanem az, hogy ez finanszírozható-e vagy sem - mondta Kovács Árpád.