Dr. Hajas Pál: a korrupció a globális éhség oka

Újságok, televízióadások, rádióadások, hírportálok tucatjai foglalkoznak az élelmezés kérdésével országos és nemzetközi szinten. Javaslatok, egyezmények vannak, megoldás nincs. Elméleti szinten. Több száz ország, nemzetközi találkozók, kérdések. Legfőképp politikusokkal, elméleti szakemberekkel. De ha mindenki erről beszél, ha mindenki a témában intézkedik, akkor miért nincs semmi változás a gyakorlatban? 2008-ban majdnem a világ hatoda, több mint egymilliárd ember éhezett.

Hogy mi a valóság, miért nem történik semmi, mi lenne a megoldás – ha egyáltalán van? Most nem egy elméleti szakember mondja el, hanem egy olyan agrár- és vidékfejlesztő mérnök, aki ki már fiatal korában ezüstkalászos gazdaként kétkezi munkával foglalkozott. Dr. Hajas Pál később agrárújságíróként, főszerkesztőként, minisztériumi kabinetfőnökként, kutatási és termelési főmérnökként dolgozott. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szolgálatában ázsiai, afrikai és arab országokban is segítette az agrár- és vidékfejlesztés problémáit.

Október 12-én, Debrecenben a FAO, valamint a Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma által rendezett kerekasztal-konferencián az egyik fő előadó Dr. Hajas volt. Prezentációjában ugyanazokról a kérdésekről és tapasztalatairól beszélt, melyeket velünk is megoszt. Megkeresésünkre olyan lendülettel és meggyőződéssel fogott mondandójába, hogy szinte megszakítani sem tudtuk.

Tavaly a világ az éhezők terén átlépte az egymilliárdos határt. Miféle nemzetközi egyezmények, stratégiák, illetve eredmények születtek a közelmúltban a biztonságos élelmezéssel kapcsolatban?

Az eredmények eddig csak születgetnek. Egyre több azonban az ígéret, nemrégen L’Aquilában volt a G8, szeptember végén a pittsburghi konferencia. Mindez nem más, mint egy kaotikus ígérgetés tömeg. Október 12-13-án lezajlott Rómában egy másik jelentős konferencia, aminek az volt a címe, hogy „How to feed the World in 2050?”, azaz "Hogyan tápláljuk az emberiséget 2050-ben?".

Ez olyan kérdésekre is választ ad, hogy milyen a bioüzemanyag és az élelmiszer kölcsönhatása, illetve hogy emiatt emelkedett-e az élelmiszerek ára. Nos hát, a bioüzemanyag problémája nkább regionálisan lehet igaz, mert ennek az előállításával óriási környezeti károkat okozunk. Az ilyen jellegű üzemanyag előállítása Dél-Amerikára és az USA-ra a legjellemzőbb, Argentínában és Brazíliában óriási kárt tesznek, hiszen először gabonát termelnek, utána pedig abból üzemanyagot.

Ilyen rövidlátó gondolkodás Magyarországon is van. "Most sok a kukoricánk, akkor építsünk bioetanol üzemeket”. Építettek is, abszolút kihasználatlanul működnek. Ez a projektek arra tökéletesen jó volt Magyarországon, hogy nagyon-nagyon sok milliárdot ellopjanak ezekből belőlük. Ezek korrupciós projektek. Erre is utaltam az előadásomban.

Ha egy dolgot kéne megnevezni, akkor Ön mit nevezne meg a jelenlegi
helyzet okaként?

Nem az élelmiszerhiányt. Élelmiszer jelen pillanatban nominálisan több van, mint amire szükség lenne. A szegénység és a mérhetetlen korrupció az, ami a világot behálózza.
@@
Mi a helyzet a klímaváltozással?

A klímaváltozás az nagyon erős jelenség, és gyakorlatilag megállíthatatlanul megy végbe, ez északra tolja az éghajlati öveket. Rendkívül érdekes helyzet alakul ki több területen. Két hete jártam Svédországban, és ott arról számoltak be, hogy szőlőt kezdenek telepíteni. Finnországban is vannak már szőlőtermő területek, ami ezelőtt harminc évvel is mesébe illő dolog lett volna.

Mi az oka ennek a jelenségnek?

Ez úgy néz ki, hogy a skandináv területeken körülbelül 400-500 kilométerrel feljebb tolódik az az övezet, ami korábban minket, illetve Szlovákiát, Lengyelországot jellemezte. Az is természetellenes, hogy a Szahara is ugyanígy mozog. Ennek az a veszélye, hogy a Marokkó, Algéria és Tunézia, tehát a Magreb-régió ezt nem "éli túl". Vannak olyan országok, melyek „élvezik" a klímaváltozás előnyét, de azért a többség egyértelműen vesztese a változásoknak. Nem is beszélve az élővilágról.

Maria Kadleciková, a FAO Európai és Közép-Ázsiai Regionális képviselője elmondta: ,,Meggyőződésünk, hogy a történelemben először a mi generációnk rendelkezik minden eszközzel az éhezés megszüntetéséhez. Az európai régiónak jelentős szerepe van a klímaváltozás hatásainak enyhítésében és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás megvalósításában." Hogy illik ide ez a kijelentés?

Ezt politikai kijelentésképp kell értelmezni. Elméletileg igaz, a  lehetőség adott. Én magam jó húsz évig a FAO-nál dolgoztam, és pontosan emlékszem 1995-re, vagy ’96-ra, az első World Foods-ra. Azt mondtuk, hogy felezzük meg az éhezők számát, akkor 700-800 millió éhező volt. Öt évre rá volt a WFF+5 (World Food Summit + 5). Ez egy utóértekezlet volt 2001-ben, és rá kellett jönn9nk, hogy semmivel nem csökkent az éhezők száma. Elsősorban akkor is Afrikában volt a legproblémásabb a helyzet.

2007-ben 900 millió, 2008-ban pedig egymilliárd fölé ment az éhezők száma, ez azt jelentette, hogy becsatlakozott az éhség övezetbe Közép-Ázsia, Kirgizisztán, Ukrajna. Utóbbinak vannak éhező területei jelen pillanatban is. Moldova ugyanígy áll, éhező területek vannak a kaukázusi térségben és Örményországban is.

Ez nem azt jelenti, hogy ezeken a területeken nincs megtermelve az élelem, hanem az embereknek nincsen pénze, hogy megvegyék. Ráadásul a kirgiz, ukrán, moldáv területekre még azt sem lehet mondani, hogy a gazdasági válság nyomta le őket, mert nekik nincs olyan iparuk, ami tönkremehetett volna. Egyszerűen egy totális elszegényedésről van szó.

A másik probléma pedig, hogy a világélelmezési segélyek, melyek különböző irányokba tartanak, nem jutnak el hozzájuk. Pont a pittsburghi G20-as találkozón volt egy nagy kijelentés – és ennek van is nagy visszhangja –, hogy próbáljuk megkeresni a Világbank és az ENSZ segélyekből ellopott pénzeket. Óriási összegeket lopnak el ezekből a segélyekből. Pontosan emlékszem arra, amikor a régi Rodézia, annak idején élelmiszerbázisa volt Afrikának. Később Zimbabwe lett belőle, és jött a Mugabe nevezetű káder, és úgy tönkretette az országot, hogy öt millió éhező lett egy év alatt. Ezután még eljátszotta azt, hogy amikor az amerikaiak élelmiszersegély formájában el akartak küldeni nekik szóját és kukoricát, visszautasította, hogy neki génmódosított kukoricát ne küldjenek, tehát nyugodtan pusztuljanak az emberei, de ő nem eteti meg őket. Gyakorlatilag politikával és korrupcióval átszőtt ez az egész élelmiszersegélyezés.

A világ ezt meddig fogja bírni? Valamikor robbannia kell a bombának. Mikor fog?

Ez már most egyértelmű. Délről északra most már százezer számra vándorolnak a migránsok. A legeklatánsabb példa: Olaszországba és Spanyolországba most már naponta ezer körüli vándorló érkezik át a tengeren, és ezeknek csak kisebb része a magreb arab országokból, a nagyobb része az a szaharai és főleg nyugat-afrikai térségből, Nigériából, Beninből és efféle helyekről. Jönnek délebbről, Angola felől is. Ha ezt nem tudják megállítani, akkor történelmileg viszonylag rövid idő alatt, egy 50-80 év alatt biztos, hogy elnyeli Európát.
@@
Milyen lépéseket kellene tenni annak érdekében, hogy a politika is észrevegye, hogy most már szorul a hurok?

A politika csak azt veszi észre, ami a politikusnak az érdeke. Egyébként tanulmányozásra ajánlanánk minden esetben a sokat szidott Európai Uniónak az agrár- és vidékfejlesztési stratégiáját. Ezt tudjuk ajánlani a magyar döntéshozóknak is. A lényege, hogy ne a nagyüzemeket és a multinacionális vetőmag és agrárcégeket pumpálják, hanem igenis tegyenek meg mindent a táj, a vidék és a kisgazdaságok megőrzéséért. Mert azok a legenergiahatékonyabban termelő gazdaságok. Azok a területek, ahol lelegeltetik a hegyoldalt, meg a gyepet, és abból külön befektetés nélkül termelnek tejet, vajat, sajtot, húst. Itt nem a biogazdálkodásról van szó – mert most erről is rengeteg vita folyik –, hanem sokkal inkább a kis- és családi gazdaságokról. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem magyar politikai fogás. Azt hiszem, a téma napirendre kerül a kormányváltás után. Azt nem lehet megtenni, amit nálunk, hogy kiirtják a gazdálkodó réteget, és gyakorlatilag bérmunkások dolgoznak a magyar mezőgazdaságban.

A másik dolog a termelés egysíkúvá válása. Magyarországon, ahol hatvan féle mezőgazdasági terméket termeltek, most ez lecsökkent 10-15 féle termékre. Leginkább a gabonaféléket favorizálják, elvétve lehet látni zöldségtermelő területeket. Ez az egyik rendkívül figyelmeztető dolog. Gratulálhatunk annak a kiváló magyar politikának, hogy Európában egyetlen ország Magyarország, ahol megszüntették a cukoripart és a cukorrépa termelést. Azok, akik megvették, egy hónappal ezelőtt robbantották fel a gyönyörű Szerencsi cukorgyárat. Ez megint valaki pillanatnyi zsebmegtöltésére volt jó.

Mit lehet tenni?

Kis országok is összeállhatnak. Dánia semmit nem ad fel a pozíciójából, pedig nem nagy ország. Belgium ugyanígy tesz. Ha mondjuk a nagyobbakat nézzük: Svédország nem igazán mezőgazdasági ország, mégsem ad fel semmit az agrárpozíciójából.

A korábbi években egy szakmai fórumon Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter hangozta: az élelemhez való hozzájutás egyetemes jog, a világon mindenkor és mindenkinek joga van a megfelelő élelemhez hozzájutni. Még sem ezt látjuk.

Ez mind szép és jó lenne, de nem így van, sőt még a Magyar Alkotmányban sem található meg. Az egyeteme emberi jogok között az ENSZ-nél benne van, nálunk azonban nem.

Mégis, konkrétan mire lenne szükség, hogy megfékezhető legyen ez a negatív tendencia?

Mit akar megfékezni? Mondja meg! Az éhezést nem lehet megfékezni mindaddig, amíg az éhezők napi egy dollár elköltendő összeggel rendelkeznek.

Akkor mit lehet tenni?

Azokon a területeken, ahol ilyen mérhetetlen szegénység uralkodik, ott csak a segélyekkel jelenthetnek megoldás, mert ezek pont azok a részek, ahol a termelési pozíciók rendkívül rosszak. Létezik a 20-30 milliárd dolláros élelmiszersegély, de van egy másik ENSZ pont – most a hét elején, a római konferencián hangzott el –, ahhoz, hogy tudjuk tartani az élelmiszerellátás másfélszeresére való növelését – mert ugye 6 milliárdról 9,5 milliárdra növekszik a Föld lakosainak a száma –, ahhoz évente 83 milliárd dollár befektetésre lenne szükség. Ebből 50 milliárdot logisztikára és elosztásra kellene költeni, és csak a kisebbik részét öntözésre, gépekre, talajjavításra. A legnagyobb probléma ma a világon az egyenlőtlen elosztás. Ebből következik, hogy a Szahara éhség övezeteiben nincs vásárlóerő. Ez jelen pillanatban úgy tűnik, hogy szép szándék, de nincs megoldás.

Egyébként agrárszakmai megoldása lenne, de nem valószínű, hogy ezekbe az övezetekbe fog befolyni az a befektetés, amivel az élelmiszertermelést lehetne növelni.
Akkor az elmondottak fényében már értem miért vagyunk kénytelenek zöldséget, gyümölcsöt importálni.

A gazdaságpolitika fölöslegesnek tekintette a vidéket és a mezőgazdaságot, átengedte a kezdeményezést azoknak az áruházláncoknak, amelyek most már az élelmiszerforgalomnak az ötven százalékát generálják és ezek gyakorlatilag elvették Magyarországon az élelmiszer önellátás lehetőségét. Nálunk ma már nincs élelmiszer autonómia. Az az érdekes, hogy már a tudatos vásárló sem létezik, miközben ma az almatermelőktől 10-15 forintért viszik el az almát. Elviszi a Rauch nevezetű üdítőitalgyártó a léalmát, de azt nem lének préseli ki, hanem továbbküldi egy leválogató telepre, leválogatja, és a fillérekért vett almát eladja a szupermarketekben 200 forintért. Tehát ez egy végtelenül nagy csalássorozat, a termelők lepusztításával gyümölcsben, zöldségben.

Van még egy dolog, amit megemlítenék. Eltűntek a vidéki, falusi házi kertekből a vetemények. Lehet, hogy azt mondjuk, hogy „óh, hát az a pár sor borsó, meg hagyma nem számít”, de ha ez egy-kétmillió háztartást, meg kertet érint, és az megszorozzuk ezt a számot öt kiló zöldborsóval, meg a hagymával, meg a babbal, akkor ez már nemzeti mértékben tétel. Akkor ehhez még nem is tettük hozzá, hogy amíg ezt megtermelték, nem kellett tíz, száz, ötven kilométerről szállítani, ne adj isten nem kellett a paradicsomot meg a paprikát Hollandiából vagy Marokkóból, meg nem kellett a fokhagymát Kínából.

Ennek a kultúrája elmúlt, az öregeknek még sikk volt elmenni a bevásárlóközpontba, ma már csak gaz van, jobb helyen befüvesítik. Most már a vidék is teljesen kiszolgáltatta magát annak, hogy a zöldséget méregdrágán tudja csak megvenni. Ezt pedig importálni kell. A fiatalok, tízen-, huszonévesek a falvakban pedig esze ágába sincs, hogy elkezdjen ültetni. Erre is jó ellenpélda a finn, svéd, holland, belga gyakorlat, ahol vidéken rengeteg kiskert van, és ott bizony zöldséget, veteményt, gyümölcsfákat lehet találni. Lassan ők is ráébredek arra, hogy nem mindent a boltból kell megvenni.