Magyarok zöldítenék be a Szaharát – Döbbenetes gigaprojekt

2012-ben lejár a kiotói egyezmény és a különböző szervezeteket az országok vezetőit egyre erőteljesebben foglalkoztatja az „különösen a 2009-es koppenhágai klíma csúcstalálkozó kudarca után”, hogy milyen megoldások, kompromisszumok lehetségesek a lejáró egyezmény felváltására.

Emelkedik környezetünk átlaghőmérséklete, egyre szélsőségesebb az időjárás, a kívánatosnál lassabb ütemben halad a megújuló energiák felhasználása és tovább növekszik a szakadék a világ egyes országai között. Tovább mélyül Afrika elszegényedése és a Szahara dél felé terjeszkedésével, a Csád tó kiszáradásával embermilliók veszítik el létalapjukat.

A világgazdasági válság rámutatott arra, hogy a hagyományos utak nem járhatók, nemzetközi méretű összefogásra, új globális projektekre, a létező legmodernebb technológiák rendszerbe állítására van szükség, azért, hogy a világgazdaságot egy új iparág a „Green Industry” újra növekedési pályára állítsa.

Az 5. Africa Summit Afrika fókuszba állításával és a Green Sahara – Great Green Wall projekttel a középpontban ennek ad egy új megközelítési lehetőséget, azzal hogy a 9 és fél millió négyzetkilométeres Szahara revitalizációját energetikai hasznosítását és mintegy 3 millió embernek potenciális munkahely teremtését vizualizálja.

A Green Sahara projekt kitalálójával, Dr. Steier Józseffel, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Esztergomi Szervezetének elnökével, az Afrikai-Magyar Egyesület vezetőségi tagjával beszélgettünk.

Mi történt a 3. klíma világkonferencián Kínában?

Az afrikai zöld fal ötlete már korábban és komolyan felmerült. (Erről készült cikkünket itt olvashatják.) 2005 óta több fórumon is előkerült a „Green wall” koncepció a 7700 kilométeres zöld fallal. 2008 óta magam is több fórumon és publikációkban vezettem fel a Green Sahara magyar koncepciót, amely a megújuló energiákra alapul. A két programot először a kínai konferencián sikerült közelebb hozni.

Ezt követően referáltam erről az új lehetőségről Balogh Sándornak, az Afrikai-Magyar Egyesület elnökének és úgy döntöttünk, hogy az egyesület idei csúcstalálkozóját a Green Sahara koncepciója köré szervezzük. Megnézzük, hogy tudunk-e inspirálni egy teljesen új koncepciót és ehhez a magyar tudományt is vegyük időbe. Így került a képbe többek között a gödöllői egyetem. Külföldről is számtalan előadó jelezte, hogy példaértékűnek tartja ezt a szintézist, ami két, Afrika elsivatagosodását megakadályozó koncepció kohéziójára alapulna.

Magyar kezdeményezésnek tekinthetjük tehát a Szahara terjeszkedésének megállítását?

Igen, de engedje meg, hogy pontosítsak. Nem a zöld fal kérdésével foglalkozunk kiemelten, hanem négy másik, a globalizálódott világot érintő nagyon fontos kérdéssel. Így többek között a megújuló energiák hasznosításával, a biomassza és az élelmiszerhelyzet kezelésével, a globális munkahelyteremtés kérdésével és Afrika jövőjét érintő speciális kérdésekkel foglalkozunk. Azt a vizionáljuk, hogy a magyar kapcsolatrendszernek, a magyar tudománynak és a magyar vállalkozóknak ebben legyen szerepe.

Hogyan képzeljük el a gyakorlatban ezt a szép víziót? Az elkövetkező mondjuk öt évben milyen lépések várhatóak az afrikai-magyar kapcsolatok erősödésében?

Ebben nagyon pozitívan gondolkodok, azért, mert a kiotói egyezmény 2012-vel hatályát veszti, ezért már most igen lázasan folyik az új klímavédelmi koncepció kidolgozása, gondoljunk csak a tavaly decemberi koppenhágai klímakonferenciára. Azt tartanám a magyar gazdaságdiplomácia és az AHU hatalmas sikerének, hogyha a formálódó új klímavédelmi programban helyet kapna ez a koncepció. Ez egyben megnyitna nagyon sok működő szervezési-finanszírozási csatornát is, amivel a program öngeneráló képessége elindítható. Ez a program azért jelentős, mert öngeneráló.

Mit ért az alatt, hogy öngeneráló?

Ezt úgy értsük, hogy miközben a zöld fal építése pénzbe került, folyamatosan pusztította azt az állatvilág, a lakosság, vagy maga a Szahara. Ezzel szemben a Green Szahara megújuló koncepció energiát termel, közel százezer megawatt teljesítmény fog kiépülni egy húsz éves programban. Az értékesített energia a legmodernebb technikákkal, például szupravezető csőrendszerrel jutna el Európába.

Az óriási biomassza tömeg, ami egy zöld Szaharában rendelkezésre állna, élelmiszerbázist képezne, vagy energiává lehetne konvertálni úgy, hogy közben nem veszélyeztetné Földünk élelmiszer készleteit. Ez által olyan források szabadulnak fel, amik korábban elképzelhetetlenek voltak. Megvalósulása esetén a projekt közel három millió embernek ad lehetőséget, ennek következtében a kormányok elgondolkoznának, hogy a munkanélküli segélyekből hogyan allokálnak munkahelyteremtő lehetőséget.
@@
Hogyan képzeljük el a Szaharát tíz év múlva?

Marokkó déli csücskétől a Csád tóig egy zöldellő folyosó épül meg, amelyben egyéb infrastrukturális létesítmények is futnak. Ez út és vasútépítést és csatornaépítést is feltételez, hiszen a Szahara párásításához gigantikus méretű földmunkákra is szükség van. Ezek a munkálatok azonban a megújuló energiák használatával végezhetők el, tehát az önfinanszírozó képesség már az építéskor jelentkezne.

Lépésről-lépésre történne a Szahara természettel konform meghódítása. Munkát teremt a helyieken kívül a világ donor országainak is munkát teremt, hiszen a folyamatosan épülő Green Sahara a nyugati országok szakmai és technikai felkészültségét igényli. Ez a program megfelelő megértés és politikai elkötelezettség esetén példaértékű lesz az elkövetkezendő tíz évben és világméretű támogatásra számíthat.

Hogyan lehet megoldani a Szahara párásítását?

Éjszaka még a világ legszárazabb részein is létrejön a páralecsapódás, ami a tekintélyes hőmérséklet különbségből adódik. Ezt az Atacama sivatagban vették észre az Unió tudósai és egy speciális kütyüvel, amit vízkúpnak hívnak, sikerült éjszaka vizet kicsapatni a sivatagban. Mindenhol van tehát víz, a kérdés az, hogy tudjuk-e a Szaharát szaturálni, azaz telíteni.

Ehhez úgynevezett solar chimney-kkel (napkémény) egy vákuumfolyosót kell képezni, mert a Szahara magasnyomású övezet a meleg miatt, ezért nappal nem jutnak a sivatag térségébe a párával telített légtömegek. Fontos, hogy a nedves légtömegeket nappal irányítsuk a Szahara felé, mert így intenzívebb a páraképződés. A párásítást az Atlanti-óceán partján felállított új típusú, úgynevezett horizontális szélgenerátorral tudnánk megoldani, ezek segítségével ugyanis kellő mennyiségű esőfelhőt tudunk generálni, amit a sivatagban felállított napkémény-csatorna szívna a Csád-tó irányába.

Az így a Szahara felé irányított esőfelhőket pedig éjszaka kicsapatnánk, innentől kezdve az esőfelhő nem kúszna el az esőrdős övezet felé. A munkában a természet van nagy segítségünkre, ugyanis a horizontális szélkerekekkel a nyugati és keleti passzátszeleket fognánk munkára. Ezek a szélerőművek nem villamosenergiát termelnének, hanem párafelhőt.

Az ötlet és a projekt magyar kezdeményezés?

Teljes egészében. 2008-ban helyeztem letétbe a koncepció összefüggéseit. Azóta a tudományos részén dolgozok, hogy a projekt alapjaiban lefektetett elképzeléseket tökéletesítsem. Már a kezdeményezés kidolgozásába is nagyon nagy magyar tudományos és vállalkozói potenciált vonunk be.

Mennyire ismert a nemzetközi tudományos életben a Green Sahara koncepció?

Az elmúlt években több nemzetközi fórumon előadtam a felvetést, de a legelső és komolyabb megmérettetés most volt júliusban a 3. Klíma Világfórumon Pekingben. Itt került először ENSZ képviselők, aztán a mexikói klímavédelmi konferencia szervezői, valamint környezetvédő és energetikai társaságok látókörébe. Ez egy lépés volt az áttöréshez és a nagyobb ismertséghez.

2012-ben érvényét veszti a Kiotói Egyezmény, a nemzetközi tudományos élet már a tavaly decemberi koppenhágai klímakonferenciát is az utolsó lehetőségnek tartotta, hogy a Földünk védelme érdekében új klímavédelmi szerződés szülessen az elkövetkező évekre. Mi lesz a következő találkozó, ahol ezt a magyar kezdeményezést széles nyilvánosság előtt fel lehet vetni?

Örömmel mondom, hogy kettő is lesz idén. Koppenhága fiaskója megmutatta, hogy hiába próbálják megmozgatni a világ vezető országainak elnökeit, a megegyezést nem biztos, hogy ez segíti elő. Ezért úgy döntöttek a szervezők, hogy több szakaszra bontják az előkészítést. Ehhez tartozott a kínai konferencia, decemberben a mexikói Cancunban lesz egy világfórum, majd jövőre Dél-Afrikában tervezik azt a konferenciát, amin a tervek szerint leváltanák a Kiotói Egyezményt.

Az októberi Budapest Summit konferenciát beleszámolva három esemény lesz tehát a közeljövőben, ami nagy sajtóvisszhangot generál, így jó esély van arra, hogy a Green Sahara projekt nemzetközi hírnévre és elismerésre tegyen szert.

A magyar diplomácia mennyire ismeri a projektet?

Erről most próbálunk gondoskodni azzal, hogy az október elsejei Budapest Summitra megfelelő kormányhátteret biztosítunk, továbbá elindítjuk a magyar kapcsolatok rehabilitációs programját Afrika felé. Vegyük már észre, hogy a magyar gazdaság élénkítésében Afrika irányába nagyon jók a lehetőségeink. A jelenlegi kapcsolatrendszerünkkel és gazdaságunkkal sokkal több lehetőséget teremthetnénk, mint azt jelenleg tesszük.