Korábban azt nyilatkozta, hogy a médiafelügyeletet érintő átalakítások alkotmányellenesek. Miben látja az alkotmánysértés megvalósulását?

Ez a médiafelügyeleti szabályozás a gyakorlatban azt az eredményt hozta, hogy kizárólag egyetlen párt delegáltjaiból álló testület jött létre. A létrejött testületben egészen elképesztő hatalma van annak a bizonyos elnöknek, akit maga a miniszterelnök jelöl ki. Ez mindenféle alkotmányos megfontolásnak ellentmond. A törvénnyel kapcsolatban az Eötvös Károly Intézettel közösen benyújtottunk egy alkotmánybírósági beadványt, melyben 11 alkotmánysértést határoztunk meg.

Egy ilyen típusú szervezettől nehéz azt remélni, hogy elfogulatlanul és pártatlanul fog minden egyes médiummal szemben döntéseket hozni. De legalábbis nagy a kockázata annak, hogy ez nem így lesz. Láthatjuk, hogy a közszolgálati intézményekben már is megtörtént az átalakítás: azokat ültették a vezérigazgatói székekbe, akiket csak akartak.

Mennyiben várhatunk modernebb, hatékonyabb működést az NMHH-tól, mint az ORTT-től?

Előszöris leszögezném, hogy távol áll tőlem, hogy az ORTT-t vagy az 1996-os médiatörvényt védelmembe vegyem. Az ORTT rosszul működött, de ez nem a szabályozás hibája volt. Az például sosem történhetett meg, hogy egyetlen párt foglalja el a médiahatóságot. Az ORTT esetében garantálva volt, hogy nem születhetnek politikailag egyoldalú döntések. Bármennyire is fáj, és terhes dolog politikai kompromisszumokat kötni, egy demokráciában nem elfogadható, hogy politikai lojalitás alapján kerüljenek be emberek bizonyos pozíciókba.

Márpedig a mostani hatósági elnök esetében ez egyértelműen így van. Szalai Annamária most megkapta a távközlés területét is, amiről ő maga jelentette ki, hogy nem ért hozzá. Ez roppant kínos. Legalább ne lenne rá büszke, hogy olyasmivel foglalkozik, amihez nem konyít.

Arra hivatkozva szüntették meg az ORTT-t, hogy nem elég korszerű. Mennyire valós ez az indok?

A modernizációt arra fogják, hogy egy kézbe került a média és a távközlés világa, ami annyiban igaz, hogy valóban Szalai Annamária irányítása alá került a két szektor. Ettől még ez a hatóság nem lesz egy összevont, ténylegesen integrált működést felmutatni tudó hatóság, mivel a hatáskörökben nincs érdemi változás. Sem a döntéshozatal, sem a szakmai apparátus szintjén.

Fennmaradnak továbbra is azok az együttműködési formák, melyek a két külön intézmény között eddigis fennálltak. Ahol a világon ilyenféle modernebb szemléletű, integrált hatóságok vannak, ott az integráció nem abban valósul meg, hogy egy személy elnöksége alá teszünk két szektort, hanem tényleges egyesülés történik a két intézmény között. Itt ennek egyelőre semmiféle nyoma nem látszik.

A legfontosabb kritika a törvénnyel szemben azonban mégis az, hogy nincs olyan európai ország, ahol a nyomtatott és az online sajtó egy hatósági felügyelet alatt állna, mely hatóság teljesen bizonytalan tartalmú, nem pontosan definiált rendelkezések alapján eljár egy újsággal vagy egy hírportállal szemben, amit adott esetben akár 25 millió forintra is bírságolhat. Ez nem európai megoldás. Ez semmiképp sem fér bele abba a gondolatvilágba, melyben a ’90-es évek óta ez az ország létezik.

Akkor viszont mi lehetett a kormány valós oka?

Az ok valós, csak a megvalósítás alkalmatlan a cél elérésére. Egy nagyon komoly személyes ambíció áll a háttérben. Szalai Annamária szabad kezet kapott ebben a szférában, tehát azt csinál, amit akar. Teljes mértékben az ő elképzelése alapján alakul a média és a távközlés felügyeleti rendszere. Másrészt a Fidesztől egyébként sem áll távol ez a centralizációs szemlélet, és a hatalmi súlypontok minimalizálása. Ez a Fidesz filozófiájába teljes mértékben beleillik.

Persze az emberek 99 százaléka felé, akik nincsenek elmélyülve a szakmában, lehet azzal indokolni, hogy számos szakmai érv szól egy ilyen integrált hatóság létrehozása mellett. A távközlésben óriási pénzek vannak, még akkor is, ha a különadókkal ezek megcsapolásra kerülnek. A távközlésben egy nagyon komoly gazdasági potenciál, a médiában pedig szimbolikus hatalom van. Egyébként ez mindkét nagy pártra jellemző, hogy szereti rajta tartani a kezét a médián, mert azt gondolják, hogy akkor a média majd kezes bárányként fog viselkedni.

A médiatartalmat tekintve mennyire számíthatunk kiegyensúlyozott és sokszínű tájékoztatásra? Itt gondolok arra is, hogy az MTI gyártja majd le a híreket a közszolgálati média egészének.

Erre nagyon egyszerű lesz a reakció: nem nézzük. A közönség nem hülye. Egyetlen néző sem szereti, ha palira veszik, és azt gondolják róla, hogy ő elhiszi, amit a kormány mond. A Magyar Televízió híradója már ma sem vezető a piacon. Ez a Magyar Rádiónak fájhat a legjobban, mert ott egy nagyon színvonalas hírszerkesztés és hírműsor-gyártás lehet ennek az egésznek az áldozata. De egyébként úgy gondolom, hogy ez a valóságban nem fog olyan óriási hatást gyakorolni. Itt megint arról van szó, hogy a politika túlértékeli a médiát, hiszen az emberek millió más forrásból is tájékozódnak.

Abban sem hiszek, hogy azzal nagyot lehet spórolni, hogy az MTI gyártja le a híradókat, mivel a közéleti műsorok továbbra is saját kézben maradnak, tehát egy nagyon hasonló stábot kell fenntartani. A demokrácia és a véleményszabadság esetében az nem mérvadó szempont, hogy lehet-e spórolni 10 forintot műsorpercenként.

Az ellenzék kifogásolta, hogy a napokban megjelent alkotmánykoncepció nem tartalmaz garanciális elemeket a sajtószabadságra nézve. Ön szerint mire számíthatunk?

Nehéz ezt egy alkotmánykoncepcióból megállapítani. A sajtó- és véleményszabadság korábbi alkotmányos rendelkezése is meglehetősen szűkszavú volt. Gyakorlatilag annyit tartalmazott, hogy van véleményszabadság, és az állam ezt köteles garantálni. Ezen nem múlnak a médiapiaci folyamatok.

Az már érdekesebb kérdés, hogy például az Alkotmánybíróságnak, aki ezeket a nagyon rövid, tartalommal nehezen megtölthető rendelkezéseket értelmezi és tartalommal tölti fel már 1989 óta, mennyire változik meg most a hatásköre. Amíg van Alkotmánybíróság, és érdemben tud döntést hozni bármely alapvető joggal kapcsolatban, addig nem annyira fontos, hogy az alkotmány szövege mit tartalmaz.

Baj akkor lesz, ha esetleg tényleg bekövetkezik, hogy a testület például egy médiatörvényt nem vizsgálhat. Onnantól kezdve bármit meg lehet csinálni, mert megszűnik mindenféle olyan külső mérce, ami a kilencvenes évek eleje óta létezik az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Óriási bűn, és óriási hiba lenne ezt megszüntetni.