"Ki az, aki szellemi képességeinek a birtokában 363 tonna készpénzt küld egy háborús övezetbe? Kormányunk ugyanis éppen ezt tette" - mondta az ülésen Henry Waxman kaliforniai demokrata párti képviselő, a képviselőház felügyeleti bizottságának elnöke. 2003. december 12-én másfél milliárd dollárt, következő év júniusában pedig két részletben összesen négymilliárd dollárt rakodtak föl katonai szállítórepülőgépekre, és indítottak útnak Irakba.
Az Irakban állomásozó külföldi szövetséges erők tizennégy hónapi megszállás után hivatalosan 2004. június 28-án adták át a hatalmat az iraki átmeneti kormánynak. Az összegek az iraki olajexportból, az ENSZ olajat élelmiszerért programjából és a Huszein-rezsim befagyasztott vagyonából származtak.
Paul Bremer, aki a közvetlen harci cselekmények után Irakot kormányzó szövetséges erők ideiglenes hatóságának (CPA) igazgatója volt, a meghallgatáson azt mondta, az iraki pénzügyminisztérium kérésére indították útnak a szállítmányokat.
"Egy háború kellős közepén voltunk, nagyon nehéz körülmények között dolgoztunk, és gyorsan kellett cselekednünk, ha azt akartuk, hogy ez az iraki pénz az iraki nép javát szolgálja" - mondta Bremer, emlékeztetve, hogy Irakban nem volt működő bankrendszer, és a modern elszámolási rendszereket sem lehetett alkalmazni háborús körülmények között.
Irak volt amerikai kormányzója demokrata párti képviselők felvetésére, hogy nem juthatott-e az irdatlan pénzmennyiség egy része a felkelők kezére, azt felelte: nincs tudomása arról, hogy pénzeket a szándékolttól eltérő célra fordítottak volna.