Segédkeznie kell egy vadonatúj lányzenekar összeállításánál, illetve műsorvezetőként csütörtöktől betársul a humor egyik nagyágyúja, Antal Imre mellé a Szeszélyesbe. Csonka Andrást a Pont FM 88.1 Frizbi című műsora után kaptuk mikrofonvégre.
Mi lesz a műsorvezetői páros koncepciója?
Szerintem vicceket én egyáltalán nem fogok mesélni, az az Imre privilégiuma, én csak színesíteni szeretném a műsort. Ajándéknak tekintem ezt a lehetőséget egy olyan személyiség mellett, mint Imre. A műsor alapvetően előre szerkesztett, de a poénok spontán módon jönnek majd. A műsoron belül pedig lesz Fotóalbum sorozat, mely az én reszortom lesz, ebben különböző híres figurák gyermekkori képei közül mazsolázunk és derítjük jókedvre a nézőket. 
Van egy másik projekt is amiben részt veszel, a Danubius Rádió tehetségkutatójának zsűritagjaként...
Igen, egy lányzenekar összeállítása lesz a cél, melynek részeként nekem az a nemes feladat jutott, hogy a jelentkezők mozgásuk alapján szelektáljam. Azonban megmondom őszintén, engem sokkal inkább érdekel majd a sztárpalánták kommunikációs készsége. Ugyanis a megasztáros tapasztalataim azt mutatják, hogy bár az ott szereplő fiatalok is elég sok időt töltöttek színpadon, sokan a mai napig nem képesek megtalálni a hangot a közönséggel, ami gyengíti a saját teljesítményüket. Egy produkciót fel kell építeni. Ma már nem elég az, hogy a művész kiáll, és nem mond semmit a publikumnak. Voltak persze kellemes csalódásaim is a Megasztárban, mint például Gáspár Laci, aki igazán a közönségének él.
Szoktál tanácsokat adni a fiatalabb generációnak?
Persze, ha kikérik a véleményem, akkor azt elmondom, általában a saját példámon. Ám ez csak egyféle módszer, mindenkinek magának kell kialakítani a saját stílusát. Néha elég egy jól elhelyezett fél mondat is, amivel meg lehet szólítani a hallgatóságot. Sokkal nagyobb gond, ha valaki azt gondolja, hogy elég az amit tud, és az elején azt hiszi, hogy a végállomáson jár. Arról nem beszélve, hogy a tanulást nem lehet abbahagyni, és én magam is mindig tanulok a fiatalabbaktól új dolgokat.
A színházba járók hol láthatnak most téged?
Október óta játszom az Operettszínházban a Csókos asszonyban Ibolya Edét, mely szerep nagyon közel áll hozzám. Ezzel a szerepel már 1999-ben találkoztam Szegeden, ahol szintén Böhm György rendezte a darabot, de mivel 2000-ben levették a repertoárból, újra kellett tanulnom az egészet. Volt ugyan de ja vu érzésem, de mivel itt-ott átírták a darabot, újra kellett tanulnom. Közben játszom a gyönyörűen felújított székesfehérvári Vörösmarty Színházban, ott az Illatszertárban és Andersen, avagy a mesék meséje című darabban láthatnak a nézők. 
Ugyan több színházban is játszol egyszerre, de nem hiányzik, hogy tartozz valamelyikhez? Miért maradtál szabadúszó?
Így hozta az élet. Mivel a Família Kft. egy évvel a főiskola után indult, és ott kikötötték, hogy nem lehetünk társulat tagok, felbontottam az akkori szerződésem, és végül így maradtam. Szerencsére így is voltak felkérések, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben sokkal nehezebb lesz a helyzet. Ellenben rájöttem, hogy így érzem jól magam, nem szeretem a kötöttségeket, szeretek szabad lenni, és ez nem csak a munkámra, hanem a magánéletemre is vonatkozik.
A magánéletedet tekintve nem indult túl jól az éved. Gondoltam édesanyád decemberi halála óta sok minden változott az életedben....
Szó szerint gyökeresen megváltozott az életem. Ugyan nem éltünk már együtt, viszont mióta ő nincs, a nővérem és a nagynénéméken kívül nem maradt más családtagom. De próbálok új utakat és magyarázatokat találni a történtekre, ami vigaszt jelent. Hit nélkül azonban nem megy. Jó érzés tudni, hogy valaki fentről vigyáz rám.
Gondoltál valaha arra, hogy egy médiumon keresztül megidézd édesanyád szellemét?
Voltak ilyen elképzeléseim, de mindig visszavonulót fújtam és nem vettem a bátorságot. Ennek nem az az oka, hogy hiszek benne, inkább félek attól, amit ott hallanék, félek a válaszoktól.
