A mimikák megformálásában az ember sokszor nyúl túldimenzionált módszerekhez, melyekkel hangsúlyosabbá teheti mondandóját, például a maszkok esetében. Azonban ez a szó számos egyéb asszociációt is rejt.
Vegyük például az orvosi maszkot, melynek semmi köze a fent említett ideológiához, sokkal inkább a higiéniához, mégis maszkként tekintünk rá, hiszen az arc jelentős részét eltakarja a külvilág elől. A paintballban alkalmazott maszkok szintén funkcionális eszközök, hiszen az arcot igyekeznek megóvni az esetleges becsapódásoktól, sérülésektől, mégis ugyanígy a játékunk részei. Ugyanis színösszetételük jobbára a harci szerepnek megfelelően rejtőző hatású, azaz folyik tovább a bújócska.
Persze azt is figyelembe kell vennünk, hogy az arc, testünk legkifejezőbb testrésze, a legtöbb érzékszerv „tulajdonosa” féltett kincsünk, melyet illik megóvni. Így aztán a kozmetikai-, smink-, napozó maszkokkal óvjuk a bőrét, vegyvédelmi-, tűzvédelmi-, sugárzás elleni maszkokkal, gázálarcokkal igyekszünk megvédeni érzékszerveinket. Ezekre az eszközökre elvileg szigorúan csak funkcionálisan tekinthetnénk, ha nem lennénk oly megátalkodottak, hogy kákán is csomót keresünk. Márpedig a szépészeti maszkok a bújócska legjellegzetesebb képviselői, a vegyi-tűz-sugárzás védelmi maszkok pedig technikai felkészültségünktől függetlenül szinte minden esetben tartalmaznak olyan elemeket, melyek túlzott mértékben jelzik környezetünkkel ebbéli tevékenységünket, sok esetben figyelmeztető jelleggel.
Kézzel foghatóan és virtuálisan
A maszkviselés további célja a félelemkeltés, névtelenség, rossz szellemek elűzése, jó szellemek meghívása, a magasabb rendűvel való azonosulás, határjelző, melyet nem kívánunk átlépni, betegség, éhínség elűzése, vagy egyszerűen csak a szórakoztatás.
Ez utóbbiban legszimpatikusabb számomra a bohóc maszkja, mely olyannyira hangsúlyos, oly túlzóan kikarikírozott, hogy már képesek vagyunk nevetni is rajta, holott tulajdonképpen csak hétköznapi maszkjaink paródiája. A legőrültebb, legveszedelmesebb maszkokat tulajdonképpen nem is látjuk. Ezek azok a kulturális médiamaszkok, melyeket a kereskedelem, a politika, a reklám, mindenféle hatalmi válfajok oly előszeretettel alkalmaznak. Ezek a tipizált minták, ideák, melyeket követendőként, a társadalmi szerkezetben hatékonyként mutatnak be, szintén a bújócska részei. Mögöttük olyanok bújnak meg, akiknek jól felfogott érdekük, hogy ne vehessük észre valódi szándékaikat, befolyásolási módszereiket. Ha sikerül a tervük, akkor megvesszük azt, amire a büdös életben nem lenne szükségünk, megválasztjuk azt, akit amúgy a pokolba kívánnánk, olyan életvitelt valósítunk meg, olyanná formáljuk magunkat, amilyenek sosem lehetünk vagy legalábbis nem áll jól nekünk.
Mielőtt még azt hinnénk, hogy ez túldimenzionálása a kézzel fogható maszkok jelentéstartalmának szeretném emlékeztetni az olvasót, hogy a beavatási szertartásokon, rituálékon megjelenő maszkok döntő hányada egyes, a csoport, közösség elvárásaihoz igazodó, azt megtestesítő minta, melyhez a szertartásban szereplő egyénnek a „műsor” végeztével igazodnia kell. A jelenlegi virtulaizált változat mindössze ennek a módszernek a továbbfejlesztése. Jobb körökben már a sámán maszkja is elég figyelmeztetés volt, hogy komolyan vegyék mondandóját, holott lehet, hogy csak egy hatalomorientált alak igyekezett önös érdekei felé mozgósítani az általa ily módon uralt tömeget.
Becsaplak!
A minták, maszkok sokszor megtévesztők. Így dőlünk be az álrendőrnek, nézünk mindenkit orvosnak, aki fehér köpenyben kóricál a kórházban, vagy fontos embernek, aki drága öltönyben peckesen sétál egy bankban, holott egyik sem igaz. Viszont a mintákra szükség van az eligazodáshoz, tehát maszkokat, jelmezeket aggatunk magunkra, melyekkel mások vagy akár jobbak lehetünk. Ennek számtalan fajtáját mutatja a képregény-irodalom Pókembertől Szupermenig, vagy a kontrasztját például Joker esetében. Ezeknek a mintáknak a megjelenése sem légből kapott, hiszen a történelem számtalan alakot rejtett álarcok, maszkok mögé. Ilyenek voltak például a Ku-Klux-Klan tagok, Fatia Negra, Zorro, maszkot kapott a Vasálarcos és még sokan mások. Ezek a szereplők tevékenységüket hétköznapi létezésükben nem tudták volna felvállalni, ezért folyamodtak ilyen megjelenési módozathoz, hangsúlyozva ezzel anonimitásukat vagy jelképes összetartozásukat.
Haláli játék!
A maszkok esetében sokszor előforduló elem, hogy a maszk szerepével az azt megtestesítő szereppel kíván valaki azonosulni. Ez a vadászó ősember mintája, amikor a legyőzött állatbőrt, fejet magára öltve jelezte környezete és önmaga számára, hogy ily módon azonosul a természet erőivel. Ezek a játékok már kora gyerekkortól végigkísérnek minket egészen a halálig. Bölcsődésként az ember kutyuska vagy katicabogárka jellel különbözteti meg magát már a fogasokon, amit előszeretettel játszik el társai körében. Az iskolákban egyenruhában feszít, majd a nemi jelleg megjelenésével elkezdi kifesteni magát, vagy szakállat, bajuszt növeszt, furcsa mintákba formázza fejszőrzetét, mellyel bizonyos csoportok felé való vonzódását vagy tartozni vágyódását fejezi ki, majd a hosszas és változatos szerepjátszások, bújócskák végén halotti maszkkal búcsúzik a játszópajtásoktól.
