Fodor Gábor még január közepén jelentette be, hogy immár harmadszor is megméretteti magát az elnökjelölti „versenyben”. Programját ugyan még nem láttuk, de annyi bizonyos, hogy kormány-átalakítást sürget a koalíció megtépázott hitelességének visszanyerése érdekében. Kérdés persze, hogy ennek fényében örömmel fogadná-e a koalíciós partner a Fodor-rezsimet. A hajdan a Fideszből érkezett egykori oktatási miniszter elismeri, hogy pártja helyzete kritikus, ám nem tartja azt reménytelennek. Szerinte új politikára van szükség; új személyekre, új működési rendre, szervezettebb, profibb, gyakorlatiasabb liberalizmusra. Rajk László éppen ezen indokok miatt favorizálja inkább Kókát. Az egykori ügyvivő véleménye szerint nem állja meg a helyét az az állítás, mely szerint ha valaki gazdag, akkor nem törődik a szegényekkel, ezért támogatja a gazdasági minisztert.

Fodor fontosnak tartja, hogy az SZDSZ-nek fel kell vennie a reformok motorjának szerepét a koalíción belül, és az értékek, viták megtartása mellett egyfelől nyitna az ellenzék felé, hogy érdemi párbeszédet folytasson. Szerinte amíg az ellenzék és a kormánypártok úgy gondolkodnak egymásról, hogy a másik oldalnak a börtönben lenne a helye, és meg sem hallgatják egymás érveit, addig a legjobb intézményrendszer is csak üres tud maradni. Ezzel együtt lát esélyt arra, hogy a Fideszben a józan és civilizált politikai hangnem kerekedjen felül. Másfelől saját tyúkólában is a békés megoldások híve: nem száműzné és belső ellenzékbe sem szorítaná párttársait, inkább a segítségükre apellál. Azonban elképzelhető, hogy pártelnökként falakba ütközhet, ugyanis a parlamenti frakció tagjainak javarésze – beleértve a távozó Kuncze Gábor elnököt, Horn Gábort, Pető Ivánt és Magyar Bálintot – inkább Kóka Jánost támogatja. Fodor mögött többek között Bauer Tamás, Szent-Iványi István és Bozóki András volt kulturális miniszter sorakozott fel. Fodor egyik fő erőssége Kókával szemben, hogy a gazdasági miniszter csak tavaly lépett be a pártba, és köztudott, hogy Kóka nemcsak a miniszterelnök közvetlen beosztottjának, de jóbarátjának, a rossz nyelvek szerint pedig egyenesen strómanjának számít.

Fodor emellett a liberális politika elengedhetetlen feltételének tartja, hogy a párt elnöke ne legyen a kormány tagja és ezáltal a kormányfő beosztottja. Esetleges megválasztása esetén ő maga sem kívánna szerepet vállalni a kormányban (nem mintha ennek esélye eddig komolyan felmerült volna). Mindez máris ellentmond a távozó pártelnök állásfoglalásának, aki szerint egyáltalán nem probléma, ha a párt első embere miniszter is egyben.

10 százalék 2010-re – merész elképzelések

Kóka János hivatalosan szerdán jelentette be Újpesten, hogy indul a pártelnöki posztért, ahol egyúttal bemutatta Jövőképes ország – jövőképes SZDSZ című programját. A yuppie-politikus a 2010-es parlamenti választásokra 10 százalékos listás eredmény vizionált a pártnak, de rögtön hozzátette, hogy a szabad demokraták magukat csapnák be, ha azt hinnék, hogy a liberális gondolatok a felnőtt lakosság negyedénél-ötödénél szélesebb körben hatnak, ezért az a feladata, hogy ezeket a választókat érjék el, és így a politikában megkerülhetetlen erőre tehetnek szert. A Political Capital vezető elemzője, Juhász Attila a 10 százalékos célkitűzést egy lélektani határnak tekinti, ami természetes egy kis párt esetében, ám hogy ez a cél mennyire reális, az annak ellenére is nehezen jósolható meg, hogy a magyar pártrendszer elég stabil volt az utóbbi években. Simon János politológus egy árnyalatnyival erősebben fogalmaz, és a 10 százalékos bedobásának nem tulajdonít nagy jelentőséget. Szerinte ez csak a túllicitálásról szól, hiszen normális kommunikációs attitűd egy vezetőaspiráns részéről, hogy többet akar elérni, mint ami van.

Kóka János programjának bemutatása alkalmával elmondta, hogy olyan Magyarországot szeretne, ahol elterjed az öngondoskodás, növekszik a mobilitás, természetes lesz, ha valakinek élete során 4-5 vagy akár 10 munkahelye, lakóhelye van, döntő lesz az akarat, az ambíció, a szorgalom, az önbizalom és a tanulás, természetes a verseny és az érdekek összeegyeztetése. Ugyanakkor a politikai rendszerben is teret nyer majd a kompromisszumok kultúrája. Kóka állítása szerint nem fogja tűrni, hogy az SZDSZ jottányit is engedjen elkötelezettségéből az emberi jogok iránt, feladja az elnyomó rend demokratikus ellenzékeként megfogalmazott hitvallását, amely a jog uralmát, az alkotmányos rend őrzését, a kisebbségek és a gyengék védelmét fogalmazza meg.

A gazdasági miniszter kijelentette: önkormányzati reformra szükség van. Úgy fogalmazott, hogy el kell távolítani az üzleti életet fölöslegesen nehezítő jogi akadályokat, szét kell választani a szociális és piaci szférát, független, erős piacszabályozó és -felügyelő intézményeket kell létrehozni. Egyúttal folytatni kell a nagy ellátó rendszerek reformját.

Simon János szerint ha Kóka lesz az elnök, akkor a párt irányításban megmarad a Kuncze-vonal, illetve az új frontember nagyobb valószínűséggel mozdul el a technokrácia irányába, ami viszont kevesebb liberális ideológiát és több pragmatizmust hoz majd: a haszonelvűség és a piacelvűség lesz meghatározó. Ellenben ha Fodornak sikerülne megszereznie az elnöki széket, és saját karakterére szabni a pártpolitikát, inkább a liberális értékrendszer kerül majd fókuszba. Az világos, hogy a kormányzati akarat erősebb – mondja Simon – , a jelenlegi kormánynak pedig az az érdeke, hogy a pragmatikusabb Kóka-vonalat erősítse. Szerinte ha Kókának és Gyurcsány Ferencnek is sikerül megtartani a vezető pozíciót saját pártján belül, akkor erős bilincs kerülhet a két koalíciós párt közé.

A liberális belkampány nemcsak az MSZP-ben, de a Fideszben is felkavarta az állóvizet. Ez a szocialisták részéről érthető, hiszen koalíciós együttműködésüknek két különböző irányt szabhat a két különböző stílusú elnökjelölt. Talán költőinek tűnik a kérdés, hogy e szempontból kivel járna jobban az MSZP. Juhász Attila meglátása értelmében Kóka János miniszterként kifejezetten érdekelt a kormány sikerében és a lehetséges koalíción belüli konfliktusok csillapításában, ezért az MSZP-vel való együttműködése gördülékenyebb lehet. Esetleges pártelnökké választása esetén ugyanakkor Kókának igazolnia kell, hogy képes meghúzni a határt saját pártja és a szocialisták között, képesnek kell lennie a markáns különbség felmutatására. Erre pedig Kuncze támogatásával meg is van az esélye.

Fodor Gábor jó pontjai közé tartozik, hogy a rendszerváltás óta aktív, tapasztalt politikus és az utóbbi években elkerülték a nagyobb botrányok is. Abban az esetben, ha az SZDSZ tagsága az önállóságot, az MSZP-től való távolodást tartja fontosnak a jövőben, akkor érvelhet azzal, hogy az ő vezetésével erőteljesebb lehet a liberális párt. Azt Juhász sem tarja kizártnak, hogy Fodor megválasztása esetén a frakció és a párt között lehet feszültség, de a párt sikeres szereplésében a frakció is érdekelt, így nehezen elképzelhető tartós, az SZDSZ egységét veszélyeztető helyzet kialakulása.

Fodor, mint hintapolitikus

Az szinte biztos, hogy Fodor győzelme esetén átrendeződik az SZDSZ. Simon János politológus szerint ez elmozdulást jelenthetne egy potenciális Fidesz-SZDSZ koalíció irányába, de ha idáig nem is jutnának el, az valószínűsíthető, hogy az együttműködési készség növekedne a jobboldal felé. Ha Kóka lesz a befutó, akkor viszont örökre bebetonozódhat az SZDSZ-MSZP frigy. Az is kérdés, hogy az MSZP érdekeit mindez hogyan érintené, hiszen a szocialisták biztosan nem szorgalmaznák a liberálisok leválását, ellenben érdekükben áll, hogy legyenek szabad vegyértékek a Fidesz irányába. „Tény, hogy létezik egy sor országot érintő kétharmados kérdés, melyben nem tudnak dűlőre jutni az ellenzékkel, annak ellenére, hogy sürgősen szükség volna rá”, fogalmaz Simon János. Ha Fodor nyitna, közvetítő lehetne a két nagy párt között. Vagyis a hintapolitika hasznos is lehet. Az alapvető kérdés pedig az, hogy sikerül-e megteremteni a politikai elit két pólusa között a párbeszédet, mely eddig rendszerint kudarcba fulladt.