"Szolid számítások szerint, ha csak az internetes, elektronikus és írott sajtóban, illetve a közterületeken elhelyezett reklámokat számoljuk, és figyelmen kívül hagyjuk például a nagygyűlések, kis házilagos készítésű falragaszok, ajándéktárgyak, külföldi kampányszakértők és reklámfilmek költségét, akkor hozzávetőleg 10 elköltött kampányforintból 9 illegális, azaz a törvényben engedélyezett 386 millió forint helyett 3, de inkább 4 milliárdot költenek erre a célra a pártok" - mondta a volt adatvédelmi biztos.

A jelenlegi szabályok szerint az Állami Számvevők ellenőrzi a pártok beszámolóit, de a nagy parlamenti pártokét eddig minden alkalommal elfogadta. A számvevőszék azzal védekezik, hogy nincs joga vizsgálódni, csak a pártok által rendelkezésre bocsátott számlákból, kimutatásokból dolgozhatnak, és ha ebben van is némi igazság, azért összességében egy meglehetősen passzív jogalkalmazói hozzáállás - mondta az intézet vezetője.

Ugyanakkor a törvény a pártok számára is betarthatatlan. A választási kampányra a pártoknak engedélyezett 386 millió forint "rossz vicc", ebből valóban nem lehet kampányolni - folytatta. "Nem azt kifogásoljuk, hogy többet költenek a pártok, hanem azt, hogy nem tartják be a törvényt, de nem is vállalkoznak a módosítására, így az állampolgárok számára nem áttekinthető, ellenőrizhető a párt- és kampányfinanszírozás" - mondta Majtényi László.

A szakember szerint nagyok a "tranzakciós költségei" a jelenlegi "szürke" finanszírozásnak. Ha nem könyvelik a pénzmozgást, akkor valami - olykor nem is kevés - kézen-közön eltűnik. És erre a helyzetre igaz az is, hogy "nincs ingyen vacsora". Mindenki, aki pártot támogat, elvárja, hogy ezért kapjon is valamit, hogy megtérüljön a befektetése.

Majtényi László arra is felhívta a figyelmet, hogy a pártfinanszírozás kihat a pártrendszer stabilitására, ami alkotmányos érdek, ugyanakkor nem helyes, ha a parlamenti pártok úgy "be vannak betonozva", mint most, más pártoknak pedig esélyük sincs a parlamentbe kerülése.

Majtényi László szerint van egy sok ponton vitatható, de alapvetően mégis tisztességes törvényjavaslat a parlament előtt, amelyet a kormány terjesztett be, továbbá az intézetnek is van egy javaslata, így fontos lenne, hogy a pártok és a szakemberek érdemi párbeszédet kezdjenek annak érdekében, hogy a következő, 2010-es parlamenti választásokat már az új szabályozással lehessen lebonyolítani.

Az Eötvös Károly Intézet javaslatai között szerepel többek között a kampányszámla intézménye, amely azt jelentené, hogy lenne egy hiteles helyen, például a számvevőszéknél vezetett számla a pártok kampánnyal összefüggő pénzmozgásaira, és itt előre meg lenne határozva, hogy oda milyen forrásokból lehet egyáltalán befizetni, és onnan milyen címen lehet lehívni összegeket.

Egy másik javaslat tartalmazza: az állam tegyen hozzá a magánszemélyek pártoknak juttatott támogatásaihoz, de úgy, hogy minél kevesebb az egyén támogatása, annál több az állami dotáció és fordítva.

A szakember szerint fontos a pártok és a választók közötti viszony élővé tétele, például úgy, hogy törvényi garanciákkal körülbástyázva kis öszegű adományokkal is támogathassák a számukra kedves pártot a szimpatizánsok, oly módon, hogy ezzel ne lehessen politikai befolyást vásárolni.

Továbbá szükség lenne arra is, hogy a kampányhirdetéseknél nyilvános és egységes tarifával dolgozzanak a hirdetők. "Persze trükközni mindig lehet, de így már jelentősen csökkenne a visszaélések esélye. Ahogy az adózásra, úgy a párt- és kampányfinanszírozásra is igaz, hogy nincs teljesen igazságos, méltányos és hatékony szisztéma, de azért nagyon jelentős különbségek lehetnek az egyes rendszerek között" - vélekedett Majtényi László.

A párt és kampányfinanszírozásra jelenleg a mintegy 30 paragrafusból álló párttörvény és a választási törvény vonatkozik. Az önkormányzati választási kampány pedig teljesen szabályozatlan. A párt- és kampányfinanszírozás reformjához kétharmados parlamenti támogatásra van szükség.

Majtényi László azt hangsúlyozta: egy jogállamban kell, hogy legyenek következményei a jogsértésnek. A világon mindenütt úgy indult el a párt- és kampányfinanszírozás reformja, hogy botrány botrányt követett, és ebből végül már maguknak a pártoknak is elegük lett.