Torgyán József nem szentekből épít pártot

Ön valahol azt nyilatkozta, hogy az ország állapota miatt egy évvel korábban kényszerült visszatérni a politikába, mint azt eredetileg tervezte.

Korábban is és most is 2007-et jelöltem meg a politikai életbe való visszatérésem dátumaként. Igaz, hogy a 168 Óra egyik munkatársa úgy értelmezte, hogy 2006-ot mondtam, de hát 2006-ban országgyűlési képviselőválasztások voltak, azon pedig teljes képtelenség lett volna úgy indulni, hogy akkor alakul újonnan a párt. Mindig 2007-et jelöltem meg előre, és hogy én kellően előrelátóan szoktam nyilatkozni, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2001 nyarán az általam főszerkesztett Kis Újságban, a „Liberális csapda” című cikkemben megírtam, miként fogják az SZDSZ-ben Kuncze Gábort visszavonni, és helyére Fodor Gábort felépíteni. Azóta persze előkerült a Gyurcsány-Kóka páros is, így ma már azt mondom, hogy noha valóban Fodor Gábort építették fel, mégis Kókát fogják behozni.

Azért nem kellett ahhoz akkora jóstehetség, hogy lássuk: az idősebb generációt a fiatalabb követi. Ez alapján viszont valószínűleg sokan arra számítottak, politikusként Ön végleg visszavonul, és az ügyvédi praxisára, vagy éppen a családjára koncentrál inkább.

Ez lenne az én érdekem is. Az utóbbi években három könyvet is írtam (Antalltól Orbánig, Választási trükkök és titkok és a Kereszténység az ezer vallás világában) – ez egy nagyon termékeny és szép időszaka volt az életemnek, de nem mindig tehetjük azt, ami a legkedvesebb a számunkra. Ebben az országban olyan állapotok alakultak ki, amelyek iránt nem maradhattam közömbös: igen sokan kértek, hogy ne hagyjam őket magukra, kétségbe voltak esve, nem látták biztosítva a jövőjüket ott, ahol az őseik ezer éven át éltek. Ezért kértek a visszatérésre, noha én önmagam számára semmit sem kívánok. Én úgy gondolom, részemről nem lenne kívánatos már az sem, hogy netántán két vacsorára áhítozzam, hiszen egy vacsora is lassan sok már a számomra, de a kötelességem visszaszólított a politikai pályára.

Pedig még az MSZP is visszavonta „nagy öregjét”, Kovács Lászlót.

A részletekbe belemenni hosszas fejtegetést igényelne, de ha már megemlítette Kovács László nevét, én ahhoz hozzátenném, hogy Kovács László addig volt bölcs, amíg külügyminiszter volt. Mert egy külügyminiszternek sem ütköznie nem kell, sem véleményt nyilvánítania; egy külügyminiszternek csendben kell maradnia, bölcsen kell mosolyognia, és akkor kiváló benyomást kelt a közvélemény előtt. Ugyanez volt Horn Gyulával is, és amikor felcserélték a külügyminiszteri tárcát a pártelnöki tisztséggel, akkor kiderült, hogy nem minden arany, ami fénylik.

Az Ön leírása alapján, hogy mi jellemez egy jó külügyminisztert, Göncz Kinga megállja a helyét. Ön mégis erősen megszidta őt a Megújuló Magyarországért Mozgalom zászlóbontó gyűlésén.

Én nem szidtam őt, hanem a beszédemben is kifejtettem: Magyarország a földkerekség egyetlen országa, amelyet Trianon óta önmaga határai vesznek körül. Ráadásul ez az ország szinte Európa mértani középpontján helyezkedik el, márpedig egy ilyen ország nem teheti meg, hogy ne legyen külpolitikája. Magyarországnak pedig nem csak külpolitikája nincsen ma, hanem külügyminisztere sem, hiszen aki Göncz Kingát ismeri, az nem gondolhatja komolyan, hogy ő a külügyminiszteri tisztséget kellően el tudja látni. Minden magyar politikai erőnek végig kellene gondolnia, hogy egy olyan ország, amely területének kétharmadát, lakosságának több mint egyharmadát elvették, vajon megengedheti-e magának, hogy ne legyen olyan kikristályosodott külpolitikai stratégiája, ami nem csak a haza hátárain belül, hanem az azon kívül élőknek is olyan világos koncepciót ad, amely mentén az egész magyarság felsorakozhat.

Trianon elég sokszor elhangzott a gyűlésen is, és most is szóba került – úgy emlékszem, a kisgazdapárti időkben nem emlegették ennyiszer. Talán azért, mert kormányon, vagy kormányra esélyes ellenzéki pozícióban ez nem lett volna túl szerencsés?

Nagyon téved, én a nemzetközi tárgyalásaim során is többször felvetettem ezt a kérdést. Akkoriban a kormányüléseken be is számoltam arról, hogy mennyire megváltozott a világ véleménye: akik Trianont kierőltették, mennyire látják már azt, mekkora hibát és bűnt követtek el nem csak a magyar néppel, hanem egész Európával és az alapvető emberi jogokkal szemben. Trianoni megemlékezés főszónoka is voltam, ahol szintén elmondtam, hogy az akkori nemzetközi jogrendbe sem volt beilleszthető ez a döntés, hiszen emberek millióit fosztották meg az állampolgárságuktól. Nagyon gyakran foglalkoztam ezzel, más dolog az, hogy sajnos a média elhallgatta az én nézeteimet – csak akkor kaptam teret a médiában, ha netántán a mondandómat valamilyen módon ki lehetett figurázni, el lehetett ferdíteni.

Mondom konkrétabban: a Megújuló Magyarországért Mozgalom jobboldali pártként szélsőségesebbnek tűnik annál, amilyen helyet az FKGP foglalt el a közéletben a maga idején. Már a turulmadaras-nagymagyarországos embléma is radikálisabbnak tűnik, mint a búzakalászos kisgazda idill.

Önöknek hagymázos rémálma van a magyar nemzeti törekvéseket illetően, mert mindenkit szélsőségesnek igyekeznek beállítani, aki nem az Önök szája íze szerint muzsikál. Én azonban úgy gondolom, hogy a Megújuló Magyarországért Mozgalom egy olyan európai párttá kíván fejlődni, amely a CSU mintájára épülhet fel. A turulmadárról pedig talán illenék annyit tudni, hogy ez a magyarság totemállata volt, és ahogy a földkerekség számos országának zászlajában benne van az ő jelképük – így például a kínaiak a sárkányt tisztelik, Európában többeknél ismert a sasmadár, mint nemzeti szimbólum –, úgy Magyarországnak a turul volt a szimbóluma. Az pedig, hogy a mi turulmadarunk a történelmi Magyarország látképét is sejtető környezetben nyert elhelyezést, ahol a trianoni határokon belül látható, ez a történelmünkre való utalás, nem pedig szélsőség. Abból mi sosem csináltunk titkot, hogy én konzervatív politikus vagyok, a konzervatív politizálásnak pedig egyik alapeleme az ősök és az ősi haza tisztelete. Örülnék, ha ezt Ön, mint fiatal ember így érezné.

A trianonozáson és a turulon kívül akad még táptalaja az én hagymázas rémálmaimnak: az Ön mozgalmának gyűlésén a konferanszié üdvözölte a meghívott pártok megjelent képviselőit, közülük is kiemelve a Jobbik küldöttjét.

Programunk egyik sarkalatos pontja rámutatni: olyan kétségbeejtő helyzetbe került nem csak az ország, hanem az egész magyarság, hogy az ebből kivezető út kidolgozásában és végrehajtásában a fiataloknak döntő részt kell vállalniuk, mert ez nem egy egyik napról a másikra megvalósítható program. Ezért fokozott figyelmet szentelünk a Jobbik tevékenységének is, de ez nem jelenti azt, hogy minket ezért a Jobbikkal össze lehetne mosni. Mi nagyon tiszteljük és becsüljük azt, hogy a Jobbikban van egy olyan törekvés, amely a nemzet megújulását hozhatja – mi feltártuk a saját gondolatainkat, és úgy gondolom, hogy ezeket nem csak a Jobbik, hanem az összes többi párt programjával össze lehet vetni, hogy kialakíthassuk a legjobbat. Például szükség van-e Magyarországon ennyi kötvény kibocsátására, nem kellene-e helyette a pénzpolitikát erősíteni? Vagy miért van szükség arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank által viselt kamatokat a magyar állam megfizesse a bankrendszernek? Miért van az, hogy az offshore-cégek gyakorlatilag kivonják a pénzforgalom alól a gazdasági tevékenységüket? Miként fordulhat az elő, hogy idegen kezekbe adjuk az energiaszektort, amelynek létrehozásáért az egész magyar lakosság sokat tett – gondoljon csak arra, hogy a gázvezetékeket a legkisebb falvakban is az ottlakókkal ásatták ki, most mégis csillagászati hasznot biztosítanak arra érdemteleneknek, és elveszik a magyar nép fejlesztésnek a lehetőségét is. Miért van az, hogy a magánnyugdíj-pénztárakat támogatja az állam, amikor törvényileg tették kötelezővé a belépést, tehát olyan összegekkel rendelkeznek a pénztárak így is, hogy az állami forrásokat már igazán nem kellene beléjük pumpolni. Vagy miért van az, hogy a multinacionális vállalatok kiszivattyúzzák a termelési eredmény 94 százalékát Magyarországról?

Ilyen kérdéseket kellene ütköztetni, vagy mondjuk azt, hogy Magyarországon sikerült-e megvalósítani a hatalmi ágak egyensúlyának a kérdését. Miért van az, hogy az államhatalmi ágak nemhogy nincsenek egyensúlyban, hanem egyes ágak egyenesen eluralták a teljes struktúrát. Gondolok itt arra, hogy a média minden hatalom fölé nőtte magát, azt hitet el a lakossággal, amit akar, valóságos sajtószabadság nélkül, mert tulajdonképpen csak az egypártrendszerként működő kétpártrendszer erői jelenhetnek meg a médiában. Nem azt mondom, hogy a magyar újságírók vesztették el a tárgyilagosságukat, hanem őket is olyan helyzetbe hozták a médiamogulok, mint amilyen helyzetbe hozták a multinacionális vállalatok az egész magyar gazdaságot. Azon is el lehetne gondolkodni, hogy hogyan lehetne a hatalmi struktúrán változtatni, amelyben az országgyűlési többség adja a kormányt – vagyis a törvényhozó és a végrehajtó hatalom két szerve egy és ugyanaz. A zászlóbontó gyűlésünkön nagyon értékes gondolatok születtek ezekkel a témákkal kapcsolatban. Miután a hallgatóság soraira nem igaz az, amit állítólag Ön írt, hogy ott idős személyek lettek volna csak - nagyon szép számban voltak fiatalok is, ez kellően érzékeltette a törekvéseinket, hogy egy sokkal intellektuálisabb bázisra építjük fel mindazt, amit szeretnénk elérni. Ez egy olyan lehetőséget nyújt a magyar politikai élet palettáján, amelynek a sikere esetén a valóságos többpártrendszer ismét visszahozható Magyarországra.

A hallgatóság összetételén ne vesszünk össze, más tudósítók és az ott készült fotók szerint is inkább idősebbek voltak jelen. Nem tart attól, hogy őket is az Ön személye, és nem feltétlenül a politikai programja mozgósította? Hiszen az elnökségi tagok szólításakor Ön érezhetően nagyobb tapsot kapott a többieknél.

Azt, hogy én mennyire szolgáltam rá, hogy engem szeressenek, talán nem velem kellene megbeszélni. Még Orbán Viktor is jó tíz év késéssel kezdte hozzám képest az országjárást, mindössze ötvenkét lelket számláló faluba is ellátogattam, így természetes, hogy egy bizonyos fokú megbecsülést mindenképp kellett szereznem a lakosság köreiben. Úgy gondolom, a miniszteri tevékenységem is olyan volt, ami ezt a tiszteletet kiérdemelte, a pártelnöki tisztem is ezt erősítette. Pártot nem is lehet másként létrehozni, csak ha van egy olyan karizmatikus vezető, aki mellé hajlandók az emberek felsorakozni. Azt szeretnénk elérni, hogy a magyar nép választhassa a jót is az országgyűlési képviselőválasztáson, ne csak a két rossz közül dönthessen a kisebbik mellett. Mert az egyik oldalról ott van a nép által teljességgel elfogadhatatlan hatalom, a Gyurcsány Ferenc vezette kormánykoalícióval, de a másik oldal is olyan álságos módon szerezte meg a jelenlegi pozícióját, hogy minden szövetségesüket hátbaszúrták, különösképpen a Független Kisgazdapártot és személy szerint engem. Ezt nem a személyemmel kapcsolatos sértődöttségből ítélem meg, mert jót tettek velem: ha én akkor nem kaphattam volna az élettől néhány évet, hogy megírjam ezeket a könyveimet, akkor az életutam sokkal szegényebb lett volna. Rendkívül jót tett, hogy a köz szolgálata után kaptam egy kis levegővételnyi lehetőséget, hogy a családommal is törődjek. De az országot mégsem vezethetik hátbaszúrós erők. Csak úgy juthatunk eredményre, ha a vidéket járjuk. A Megújuló Magyarországért Mozgalomnak nincsen pénze, nincsenek székházai, nincsen saját sajtója; az irányadó média pedig vagy elhallgatja vagy elferdíti, vagy olyan groteszk képet fest a mi törekvéseinkről, ami köszönőviszonyban sincsen az igazsággal. Tudomásul vettem, hogy a politikában nem szabad semmi jóra számítani. Miután most jelent meg a Kereszténység az ezer vallás világában című könyvem, így kellő szakmai háttérrel állíthatom, hogy Jézus Krisztust is elárulták – nem csak a 72 tanítványa, hanem a tizenkét apostola is, hiszen egyedül János volt látható a keresztfa alatt, a többiek szétszaladtak. Egy józan eszű ember nem is gondolhat arra, hogy a politikában ne ilyen lenne az alapvető emberi természet, nekem ez nem meglepetés. Arra utalok, hogy egy országot nem lehet úgy felemelni, ha nincsenek olyan személyiségei a politikai élet kovácsainak – persze nem értve ezalatt Kovács Lászlót! - akik kellő erkölcsi szinten állnak. Hogy velem kapcsolatban kitaláltak különböző valótlanságokat, és ezeket elkezdték híresztelni, ezt én úgy fogom fel, hogy a Jóisten adott nekem olyan lehetőséget, hogy az én személyemet annyira túlértékeljék, hogy még támadjanak is.

Ha már Jézusnál és a követőinél tartunk: vannak olyan egykori kisgazda párttársak, akik most is Ön mellett állnak a Megújuló Magyarországért Mozgalomban?

Méltatlanul ugyan, de párhuzamot vontam az imént az őskereszténység és a jelen politikai helyzet között, ezt folytathatom úgy, hogy szentekből is megpróbálhatnék pártot építeni, de az nem sikerülne. Bizonyos realitásokat is figyelembe kell vennem, ezért nem visszafelé tekingetek, hanem előre.

Nem értettem a válaszát: vannak tehát közös pontok a régi és az új csapatban?

Mivel a kisgazda szellemiség feltámasztása a mozgalom alapja, ezért ott kell lenniük a kisgazda eszméket valló személyeknek, de azon túl más erőknek is, mert a Megújuló Magyarországért Mozgalom szélesebb alapokra épül.

Balogh Gyula

1994-1998-ban Vaja nagyközség polgármestere, a megyei közgyűlés tanácsnoka. Időközben belépett az FKGP-be. 1998-ban az FKGP országos listájáról szerezte parlamenti mandátumát. 1998. augusztustól a párt megyei elnöke, októbertől a kisgazda-frakció vezetője a megyegyűlésben. 2000. áprilistól 2001. áprilisi felmentéséig országos főtitkár; megyei elnöki tisztségéből szintén felmentették, párttagságát felfüggesztették. 2001. márciusban csatlakozott a kisgazdapárti miniszterek tanácsához, májusban megválasztották a Független Kisgazdák Demokratikus Szövetsége főtitkárává. A Fidesz és a Kisgazda Polgári Egyesület közötti, 2001. december 19-én kötött megállapodás szerint elindulhatott a vásárosnaményi kerületben, s már az első fordulóból bejutott az Országgyűlésbe. 2002 októberében Fidesz-MKDSZ-KPE jelöltként bekerült a megyei közgyűlésbe. 2003. május 5-én bejelentette, hogy kilép a Fidesz parlamenti frakciójából, független képviselőként folytatja munkáját, ezzel korábbi bizottsági tagsága is megszűnt. Függetlenként 2003. júniustól a számvevőszéki bizottság tagja. 2004. február 14-én öt kis pártból és vagy húsz civil egyesületből álló új nemzeti-konzervatív szervezetet hozott létre, Magyar Nemzeti Szövetség néven. Az MNSZ az ország önállóságnak, nemzeti egységének védelme érdekében indult a június 13-i európai parlamenti választásokon, ahol a szavazatok 0,7 százalékát szerezte meg.

Nem is volt túlságosan elrugaszkodott Öntől ez a kereszténységgel való párhuzam, hiszen a gyűlésen ott láttuk Balogh Gyulát is, aki – a bibliai párját keresve – a tékozló fiú esete lehet.

Nem lenne szerencsés, ha személyek boncolgatásába kezdenénk bele. Egyénenként és személyenként kell elbírálni, ki milyen mértékben vesz részt a Megújuló Magyarországért Mozgalomban. A fő célunk az ország megújítása, ha az ellentéteket keresnénk, akkor saját magunkat akadályoznánk, és oda jutnánk, ahol az Országgyűlés tart most: ha megszólal a baloldal, kimegy a jobb, ha megszólal a jobb, kimegy a bal, és lesz akkor a süketek párbeszéde. Én ezt nem kívánom. Egész életemben ugyanazokat az eszméket képviseltem, amiket most is: nem azokhoz a politikai erőkhöz tartozom, akik először az MSZMP-ben voltak tagok, aztán átmentek az MSZP-be, onnan az MDF-be, tovább a Kisgazdapártba, aztán a Fideszbe, ide, oda, amoda – én mindig egy politikai álláspontot képviseltem. Mindenki eldöntheti, hogy ezek az eszmék megfelelnek-e a számára, vagy sem. Az biztos: amíg az én nevemet hallják, addig ez az eszmeiség biztosítva van.

Arról sem beszél szívesen, hogy magánemberként tartja-e a kapcsolatot korábbi munkatársaival?

Kérem, itt nem arról van szó, hogy én miről beszélek szívesen és miről nem – itt célszerűségről van szó. A Megújuló Magyarországért Mozgalom alakuló üléséről kérdezett Ön. Én erről a zászlóbontásról szívesen beszélek, de úgy gondolom, hogy a magánemberként való vélekedésem nem egy internetes honlapra való. Hiszen nekem saját blogom van, így amit én akarok, azt ott megjelentetem, és nem szorulok arra, hogy erről Önnel polemizáljak.

Mi a blogja címe?

Úgy lehet megtalálni, hogy www.torgyanjozsef.hu.

A mozgalom honlapja.

Ez az én honlapomként indult, egyben a mozgalomé is, ezért talál azon néha egy-egy színesítő anyagot is, de alapvetően az én írásaimat tartalmazza.

A világhálón is olvasható a mozgalom 12 pontja, ezek közül a második: „Követeljük a magyar sajtó és az internet szabadságát”. Ön az imént azt mondta, hogy a mozgalomnak azért is nehéz a dolga, mert nincs saját médiája. A „szabad” sajtó azt jelentené, hogy minden pártnak saját médiája van?

Egészen másról van szó. Ne haragudjon, ilyen blődséget sosem mondtam... Úgy gondolom, a szabad sajtó jellemzője, hogy a jobboldali gondolatok megjelenhessenek a baloldali sajtóban, és a baloldaliak a jobboldali sajtóban is, netántán olyan gondolatok is megjelenhetnek mindkettőnél,amik nem politikai oldalakhoz kapcsolódnak. Ma már nem szerencsés jobb- és baloldalról beszélni, magamat is keresztény-konzervatív-nemzeti gondolkodású személyként definiálnám. Nem vall baloldaliságra az, hogy a baloldalt egy milliárdos vezeti Gyurcsány Ferenc személyében, ahogy Kaya Ibrahim, Joszip Tot, a különböző Ezüsthajó-ügyletek és szőlők sötét ügyei sem a jobboldali politizálás jellemzői. Sokkal fontosabb lenne az, hogy ki mit tesz az ország felemelkedéséért.

Ön folyamatosan kritikával illeti mindkét oldalt.

Ezzel az ország lakossága is így van, nem egyedi vélemény az enyém.

Mégis nagyon tudatosan beszélt arról, hogy 2007-ben, a választási évet követően indította el a pártját, mert akkor van idejük fejlődni a 2010-es választásokra. Magyarországért tenni nyilván kormánypozícióban lehet a legjobban – ha Ön mindenkit kritizál, akkor mégis kikkel tudna együttműködni a politikai pártok közül?

Azokra számítok, akik számára elfogadhatatlan a baloldali tolvajlás éppúgy, mint a jobboldali tolvajlás.

Mondjon ilyen pártot!

Tudok Önnek mondani: a Megújuló Magyarországért Mozgalom. Hogy ezt mennyire fogják támogatni a lakosság részéről, ez sokmindenen múlik. Egyetértésre biztosan számíthatunk, kérdés az, mennyire sikerül az üzenetünket eljuttatni a lakossághoz. Ha minket leblokkolnak azzal, hogy hazudoznak rólunk , akkor nehezebb dolgunk lesz. A jelenlegi hatalmi elit a mostani elfogadhatatlan rendszer konzerválásban érdekelt, ezért nem is vagyok hajlandó rájuk támaszkodni.

Tehát Ön olyan pártot akar, amely egyedül fog kormányozni 2010-ben?

Ne forgassa ki a szavaimat! Elmondtam, hogy milyen eszmeiséget tartok szükségesnek létrehozni. Olyan, jelentős milliárdokat maga mögé állítani képes médiauralom nélkül, mint ami Magyarországon mind a baloldali, mind a jobboldali írott és elektromos médiában kialakult, egy pénz nélküli, székház nélküli erőnek nincsen lehetősége ilyen gyorsan kormányra kerülni. De felrázhatja az ország közvéleményének egy részét. Hogy ez mire lesz elegendő, azt a Jóistenen múló dolognak gondolom. Mert bármilyen erős is a baloldali meg a jobboldali média, a Jóisten sokkal erősebb náluk.

Nem is szükséges kormányra kerülni?

Egy következetes, és az ország nyilvánossága előtt megjelenő politika is kellő nyomást gyakorolhat a politikai élet többi résztvevőjére. Ha el tudjuk érni, hogy törekvéseinkkel együtt tudatosulunk a közvéleményben, akkor az már egy politikaformáló erő lehet. Természetesen egy olyan országban, ahol a kétharmados törvények megbénítják az ország alakíthatóságát, a kétharmados többség elérése jelenthetné az igazi változtatási lehetőséget, de ez egy alakulóban lévő párt esetében annyira kiesik a realitások köréből, hogy ilyen badarságra nem gondolok. Bár úgy gondolom, hogy minket tömegesen fognak támogatni, hiszen amikor meghallják, hogy én állok ennek a mozgalomnak az élén, akkor igen sokan jelzik, hogy támogatni szeretnének bennünket. Azt sem feledhetjük el persze, hogy az emberekkel mindent el lehet hitetni, és sajnos ebben a média elképesztő erkölcsromboló hatással bír.

Kis kitérő: Ön a média erkölcsromboló hatása elleni fellépésként vállalta annak idején a szereplést a TV2 Buzera című műsorában?

Eléggé megmagyaráztam ezt is, úgy látszik van az országban valaki, aki ezt nem értette meg, és ezt a személyt Önben tisztelhetem. Nos, engem akkor Árpa Attila keresett meg azzal, hogy egy sokkal finomabb humort szeretne meghonosítani, mint amit a Heti Hetes képvisel. Én mindig is nyitott voltam mindenfajta emberi megnyilvánulásra – kimentem a Szigetre is, és végtelenül meghatott, amikor jöttek a fiúk és a lányok, és a kezükre, vagy más testrészükre kértek egy Torgyán-szignót, hogy azt napokig nem fogják lemosni -, és úgy gondoltam, hogy az ország lakosságának egy részét a TV2 nézőtábora testesíti meg, és szerettem volna érzékeltetni, hogy semmi olyan emberi magatartás ellen nem viseltetem averzióval, amit a TV2 nézőiről gondolnak. Ezért elfogadtam a felkérést azzal a feltétellel, hogy ha a műsor számomra elfogadhatatlan stílust kezd felvenni, akkor kilépek belőle. Így is lett, de addig is sok értékes tapasztalatot szereztem arról, hogy egy televízióban milyen folyamatok zajlanak le, ezeket politikusként hasznosítani fogom.

Térjünk vissza a politikához! Már kérdeztem, de nem kaptam konkrét választ: mely politikai pártokkal tudja elképzelni az együttműködést?

Úgy gondolom, az egész politikai struktúra át fog alakulni Magyarországon, ennek jól követhető jelenségei láthatók most is az SZDSZ-en, a Fideszen és az MSZP-n belül is. Ezért nem azt a tényezőt kell figyelembe vennem, hogy jelenleg mi van, hanem hogy mi felé haladunk. Számomra elfogadhatatlan az ország kettészakadása, családok, baráti körök felbomlása – én egy sokkal emberibb világban hiszek, ezért nem a jelenlegi helyzetben gondolkodom, hanem abban mi lesz majd a politikai helyzet a választások előtt.

A Megújuló Magyarországért Mozgalomban központi szerepe van a kisgazda eszmeiségnek. Honnan tudják a kisgazdák, hogy Önöket kell választaniuk? Hiszen számtalan kisgazda utódszervezet jött létre, kezdve a Fidesszel együttműködő Turi-Kovács Béla Kisgazda Polgári Szövetségétől az Atyánszky György nevével is fémjelzett Független Kisgazda Nemzeti Egységpártig, akik pont az Önök zászlóbontó gyűlése alatt szórólapozták tele a Marczibányi téri Művelődési Központban vendégeskedők autóinak szélvédőjét.

Én a Fideszt egy időben „üzenetrögzítős pártnak”neveztem, mert nem voltak helyi szervezetei, csak irodái, ahol mindig az üzenetrögzítő válaszolt a telefonhívásokra. Észrevette ezt a Fidesz is, ezért hátbaszúrta a szövetségeseit, hogy az ő képviselőiből építse fel a tömegbázisát. Az első áldozat volt a KDNP, utána jött az MDF meg a Kisgazdapárt, a Vállakozók Pártja. Ezért is javaslom nekik a névváltoztatást, a Fidesz – Magyar Polgári Párt helyett a „Fidesz – Dezertőrök Pártja” jobban tükrözné a helyzetüket. Szó sincs arról, hogy ők a magukat most kisgazdának vagy kereszténydemokratának nevezőket jelenítenék meg: a Fidesz beültetett néhány dezertőrt, azt mondják, hogy „ez a kisgazdapárt, ez a kereszténydemokrata párt”, de ténylegesen emögött tömegbázis nincsen. Azt már számos alkalommal jeleztem, hogy Turi-Kovács Bélát legfeljebb a felesége támogatja. Annak idején alig bírtam keresztülvinni, amikor mindenki rám hallgatott, hogy Pest megyében ő legyen az elnök egy olyan valaki helyett, akit különböző okok miatt muszáj volt leváltani. Ő valójában taszítja a kisgazda társadalmat, ez a valóság. A kisgazdapártba beépítettek öt-hat fős csoportokat, hogy ha én most vissza szeretném szerezni a Kisgazdapártot, akkor a bíróság a választásokig vizsgálhassa, hogy az az adott öt-hat személy-e a Kisgazdapárt, vagy én. Ez nem járható út, ezért is hoztam létre új pártot. Atyánszky-ék „Egységpártnak” nevezik magukat, holott éppen az egyetlen egységes párt ellenében jött létre a Kisgazdapárt. Fogalmuk sincsen arról, hogy a kisgazda mozgalom mit takar. Ezért sem szabad még szóba állnom sem ezekkel a csoportocskákkal.

Mik vogymuk?

Torgyán József megmutatta nekünk a többi, magát kisgazdának aposztrofáló utódszervezet általa gyűjtött szóróanyagait. A kollekcióból kiemelkedik az egykori FKGP-s Atyánszky György nevéhez köthető Független Kisgazda Nemzeti Egységpárt kártyanaptárának két verziója. A két lapról készült fotót szerkesztőségünk elemezte. A bal oldali kártyanaptáron látható "Éljen a magyar!" felkiáltást nyilvánvalóan a jobb oldali kártya értelmezi: nemzetünk fennmaradása eszerint az erotikus fantáziák alapos kiélésével garantálható. A jobb oldali kép önmagában viszont némi önkritikát sugall: ahol az MSZP a fenék egyik fele, a Fidesz a másik, ott vajon mi Atyánszky egységpártja?

Ettől még nekik is van valamilyen programjuk a választók számára.

Olyan még nem volt, hogy egy pártnak ne legyen. A Sörpártnak is van: az, hogy adjanak mindenkinek sört. De ők olyan badarságokat írnak, hogy az ember esze megáll. Mi csak olyan pártokkal vagyunk hajlandók programokat egyeztetni, amelyeknek ténylegesen komoly, megvalósítható és reális terveik vannak.

Meglepődnék, ha konkrét számmal válaszolna, de megkérdezem: hány százalékot fog elérni a Megújuló Magyarországért Mozgalom a 2010-es országgyűlési választásokon?

Úgy gondolom, hogy ha én valamibe belefogok, annak megvan az eredménye. A Jóisten olyan energiával és erővel látott el, hogy ha lesz időm végigjárni az országot, és lesz erőm mindenhol elmondani, mit kell tenni, hogy az ország a jelenlegi helyzetéből kitörjön és ismét fejlődésnek induljon, akkor mi ott leszünk a következő országgyűlésben. Különben bele sem fogtam volna.

Tehát legalább öt százalékot mond.

Úgy gondolom, ott leszünk. Hogy közben módosítják-e a parlamenti küszöböt, az egy másik kérdés: a többpártiság népi igénye ugyanis a parlamenti küszöb dolgát is feszegeti, de mi a jelenlegi küszöb mellett gondolkodunk, mert nekünk a jelenlegi törvények alapján kell felépítenünk a jövőnket.