A túlélők és hozzátartozók évente gyalog teszik meg a 3 kilométeres utat, így emlékezve a náci népirtás sokmillió áldozatára. A "halottak útja" az auschwitzi tábor és az egykori legnagyobb náci megsemmisítő tábor, Auschwitz-II-Birkenau között húzódik. A menet indulását megelőzően a 18. számú magyar barakknál tartott megemlékezést a Magyarországról érkezett csoport. A barakkban kiállítás mutatja be a magyarországi zsidók és romák deportálásnak történetét.

A megemlékezés keretében Verő Tamás rabbi fölelevenítette a vasárnapi budapesti Élet Menetét, ahol mintegy ötezer ember emlékezett a holokauszt áldozataira. Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány vezetője felolvasta Zoltai Gusztávnak, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) ügyvezető igazgatójának levelét. Zoltai levelében azt hangsúlyozta, hogy "Auschwitz a legnagyobb magyar temető. Nem a XX. századé, az egész magyar történelemé. (...) Mert Auschwitz annak is a tanulsága, hogy a tiltakozást naponta kell újrafogalmazni".

A beszédeket követően a résztvevők hat gyertya meggyújtásával adóztak a hatszázezer magyar zsidó és roma, valamint az összesen hatmillió áldozat emlékének. Gordon Gábor az MTI-nek elmondta, az utolsó napon mintegy százan mondták le a lengyelországi utazást, a Krakkóban szervezett neonáci tüntetés hírére.

Az Oswiecim lengyel város közelében fekvő Auschwitz-I tábort a nácik 1940-ben alakították ki a lengyel hadsereg egyik laktanyájából, eredetileg politikai foglyok őrzésére. A birkenaui haláltábort gázkamráival, krematóriumaival és közvetlen vasútvonalával 1941-ben építtették meg rabszolgaként dolgoztatott szovjet hadifoglyokkal.

A megsemmisítő táborban lengyel források szerint 1940 és 1945 között több mint egymillió ember, nagyrészt zsidók vesztették életüket. Minden harmadik áldozat magyar volt, akiket 1944. május 15. és július 9. között deportáltak Magyarországról. Idén a holokauszt magyarországi emléknapja és a Jom Hasoá, a holokauszt nemzetközi emléknapja egyaránt április 16-ra esik.