"Egy éve a közvetlen környezetén kívül senki nem ismerte Malina Hedviget, ma az egész ország, sőt, kis túlzással az egész Európai Unió az ő nevét ragozza. Sokan gyűlölik és elítélik, egyre többen sajnálják és szurkolnak neki, de az biztos, hogy nem cserélne vele senki" - jegyzi meg bevezetőjében az interjú készítője, Vrabec Mária.

"Ma már tudom, hogy az erősebb győz, mert minden eszköz a rendelkezésére áll, míg a gyengének a saját igazán kívül sokszor semmije nincs" - szűri le egy év tapasztalatait Hedvig. - Csak a körülöttem lévő embereknek köszönhetem, hogy nem keseredtem meg, nem adtam fel, és nagyon sok mélypont után mégis arra a következtetésre jutottam, hogy harcolni kell."

Azt mondja, a támadásnál is sokkal rosszabb volt, amikor beismerő vallomást vártak tőle a rendőrségi kihallgatáson. "Ezt olyan emberrel megtenni, akinek emlékezetkiesése van, nagyon durva és érzéketlen dolog, de ma már azt hiszem, ezt ők is jól tudták, és arra számítottak, hogy így könnyebben beadom a derekam" - nyilatkozza a diáklány.

Többször érezte úgy az elmúlt egy évben, hogy nem harcol tovább. Akkor, amikor tavaly novemberben betörtek a barátja házába, mindent felforgattak, majd a buszon látta, hogy két nő az ott készült fényképeket nézegeti, azt mondta, nem csinálja tovább. Szülei és ügyvédje azonban meggyőzték: nem adhatja fel, mert az ezt kitervelők éppen erre várnak.

A politikusok és a rendőrök nyilatkozatai nem foglalkoztatják, mert tudja, azt mondják, amit mondaniuk kell. Bántja, hogy esete megosztja a szlovákokat és a magyarokat. "Nem hittem volna, hogy az emberek többsége ennyire zsigerből ítélkezik, és nemzetiségi hovatartozás alapján tart áldozatnak vagy bűnösnek, anélkül, hogy ismerné az ügyem részleteit" - fejti ki ezzel kapcsolatban az Új Szónak. "Bármi lesz is a végkifejlet - ha lesz ilyen -, a legtöbb ember úgyis azt fogadja majd el, amit a neki rokonszenves politikusok mondanak, vagy amit a kedvenc lapja ír. Lehet ezzel élni, ma már nem gondolok minden pillanatban arra, hogy megtámadtak, és akiknek meg kellett volna védeniük, még meg is aláztak." Ha befejezi tanulmányait, Hedvig többé nem megy vissza Nyitrára - mondja az interjúban.

Körülbelül fél éve már képes úgy szórakozni, kikapcsolni, hogy ne járjon a fejében, hátha most is figyelik. "Nyugodtan lehallgathatnak, nincs mit rejtegetnem, mert egyenes úton járok. Olyan provokációtól, mint a decemberi házkutatás, azért nem tartok, mert azzal sem érték el a céljukat. De lehet, hogy van még ötletük. Inkább azt mondanám, hogy semmitől nem félek, de nem is zárok ki semmit" - jegyzi meg.

Konkrét személyekkel, például a szlovák belügyminiszterrel szemben harag vagy gyűlölet nincs benne. "Tudom, hogy parancsra cselekedtek, egy felülről megrendezett bábjáték szereplői" - fűzi hozzá. Amikor egy cinikus megjegyzéssel elintézik vagy válaszra sem méltatják az ügyvédje érveit, tehetetlennek érzi magát. "Szörnyű dolog tudni, hogy igazam van, mégse megyek vele semmire, mert az illetékesek vállrándítva azt mondják, hogy na és akkor mi van?" - írja le azt a lelkiállapotot. Küzdeni fog, hogy megvédje a becsületét, ha kell, külföldön is végigjár minden intézményt. Ha mégsem derül ki egyértelműen az igazság, azt is elfogadja, hogy így hozta a sors.

Kezdetben megfordult a fejében, hogy távozik Szlovákiából, mégis maradt, nehogy azt higgyék, megfutamodik. Leginkább valamilyen alapítványnál vagy emberjogi szervezetnél dolgozna.

Könyvírásra már kapott ajánlatot, de még frissnek tartja az ügyet. "Majd, ha tudni fogom a történet végét" - nyilatkozza az Új Szó szlovákiai magyar napilapnak az egy évvel ezelőtt Nyitrán állítólag megvert Mallina Hedvig.

Az interjú teljes szövege szombaton déltől olvasható a www.ujszo.com honlapon.