Egy gyógyszerhatóanyag többféleképpen juthat be a szervezetbe. A leggyakrabban lenyeljük. Ekkor a gyomorban és a bélrendszerben szívódik fel. Nem mindegy azonban, hogy egy gyógyszermolekula milyen gyorsan hatol át a gyomor és a bél sejtjeinek falán, és, hogy a koncentrációja eléri-e a hatás kifejtéséhez szükséges szintet. Azok az anyagok, amelyek lassan vagy nehezen oldódnak fel a gyomorban, kiürülnek a szervezetből, anélkül, hogy kifejtenék a hatásukat. A modern hatóanyagok 30-40 százaléka csak gyengén oldódik.

Majerik Viktor, a Pannon Egyetem Vegyipari Műveleti Tanszékének tanársegédje a Független Hírügynökségnek elmondta: a hatóanyagok oldékonyságának növelésére többféle módszer létezik. Ilyen, pl. amikor egészen kicsi szemcséket állítanak elő. Ez a hatóanyag oldódási sebességét növeli, de az oldhatóságát nem. Sokkal hatékonyabb, ha valamilyen jól oldódó segédanyaggal viszik be a szervezetbe, ez ugyanis nemcsak az oldódás sebességét, hanem az elérhető maximális koncentrációt is növeli. Erre a módszerre épül az új technológia, amely azonban teljesen eltér minden eddigi technológiától.

A hatóanyagot feloldják egy arra alkalmas oldószerben, majd folyékony nitrogénbe fecskendezik. Ott megfagyva a mm-nél kisebb szemcsék jönnek létre. Ezeket szűréssel leválasztják a nitrogénről, majd vákum alatt, fagyott állapotban szárítják. Közben az oldószer leválik a hatóanyagról. A megmarad szilárd anyag a más technikával előállított készítményeknél tisztább, mert kevesebb oldószert tartalmaz, és nincsenek benne kristályok, így tökéletesebben, és gyorsabban oldódik fel. A technológiával elkerülhető, pl. az extrudáláshoz szükséges magas hőmérsékletre melegítés, amely a hatóanyag bomlását eredményezheti.

Horváth Géza tanszékvezető kiemelte: a kísérletek során a módszert egy olyan új, cukorbetegség elleni hatóanyagnál próbálták ki, amely nem tud kellő mennyiségben felszívódni, és kiváló eredményt értek el.

A technológia bármilyen hatóanyagnál alkalmazható, amelynek van fagyasztva szárítható oldószere.