"Az emberek könnyen alábecsülhetik az áradások kockázatát, mert nem számolnak azzal, hogy mennyi víz halmozódott fel a földben" - mondta Richard Betts kutatásvezető. "A növények vízmegtartó hatása viszont szárazság idején részben kiegyenlítheti a csapadékhiányt."

A fotoszintézis során a növények a stomata elnevezésű apró pórusokon keresztül veszik fel a széndioxidot. Ugyanezeken a nyílásokon távozik a vízpára, amikor pedig a kelleténél több széndioxid van a környezetben, a pórusok összeszűkülnek és kevesebb víz párolog el, így aztán több marad a talajban. A többlet a folyókba áramlik, és tovább növeli az éghajlatváltozás miatt amúgy is egyre gyakoribb áradások előfordulásának valószínűségét.

Az eredmények arra utalnak, hogy a globális klímaváltozást szélesebb összefüggésrendszerben kell elemezni. "Az éghajlatváltozás nem csupán meteorológiai jelenség. Az egész ökológiai struktúrát megváltoztatja" - mondta a kutatásvezető. "Ezt is tanulmányoznunk kell, hogy összeálljon a teljes kép."

A tanulmány még nem enged következtetni arra, hogy régiókra lebontva milyen fejleményekre lehet számítani. "Ez a következő lépés. Számszerűsíteni kell a dolgokat, részletesen át kell nézni például a vízkészletre vonatkozó adatokat, vagy hogy pontosan miként alakulnak ki a hirtelen árhullámok a heves esőzések nyomán" - mondta Richard Betts.