Talán kicsit őrültségnek hangzik mindez, de igaz - sőt, van is rá kereslet rendesen. Az egyik New York-i múzeum modern művészetet árusító üzletében vásárolhatjuk meg ezeket a csodákat potom 390 dollárért (72 ezer forint) - a legolcsóbb kerül ennyibe, természetesen. A bolt jól megy, minden egyes hónapban húsz százalékkal nő a kereslet a képek iránt - hiszen a DNS-nél személyesebb dolga egy embernek nem nagyon van, így igazán egyéni portrék készülhetnek. Tehát manapság, aki saját magát szeretné nézegetni a szobája falán, már nem azt a megoldást választja, hogy lefesteti magát egy festőművésszel vagy képet készíttet egy fotóssal; hanem DNS-mintát ad, amit digitalizálnak, majd egy színes vászonra nyomtatják, és már kész is a műalkotás.



Mi lehet az oka a DNS-képek iránti fokozott érdeklődésnek? Az emberek szeretik a különleges, kicsit őrült ötleteket, így valószínűleg nem tudnának olyat kitalálni a világon, amire ne lenne vevő - de itt ez csak másodlagos. Adrian Salamunovic, a DNS-portrékat gyártó kanadai székhelyű DNS 11 cég vezetője szerint a tévének köszönhetik jelentős forgalmukat, egész pontosan a Helyszínelők-sorozatoknak. Van New York-i, miami, tengerészeti, de a DNS mindegyikben előkerül, sőt, általában főszerepet is kap: bűnügyeket old meg, családi kapcsolatokra derít fényt, holttesteket azonosít. Az egyik részben maga egy DNS-portré is szerepelt: az alapján kaptak el egy tettest a nyomozók. Salamunovic szerint azonban a valóságban ez nem lehetséges: ha a nyert DNS-mintából digitális fájl készül, gyönyörű képet és egyedi mintázatot ad; ám, törvényszéki értéke nincs, hiszen tudományos adatot már nem tartalmaz. A sorozat sikere nyomán szerte a világon megnőtt az érdeklődés a törvényszéki orvostan iránt. A kanadaiak ezt kihasználva megalakították a DNS 11 nevű vállalkozást, amely segítségével mindenki kiélheti a dezoxiribonukleinsav iránti szenvedélyét, és rendelhet magáról egy portrét.



A DNS-t leggyakrabban a száj belső oldalán található szövetből nyerik, mert ez a legegyszerűbb és egyáltalán nem fájdalmas vagy kellemetlen; de mintát lehet venni vérből, csontból, hajból és egyéb testszövetből is. Salamunovic véleménye szerint a személyesség korát éljük: mindenki egyéniség szeretne lenni; olyan dolgokat hordani és használni, melyek kizárólag rá jellemzőek. Ezidáig be kellett érnünk azzal, hogy öltözködésünkkel, lakásunk berendezésével vagy zenehallgatási szokásainkkal fejezzük ki egyéniségünket, de ma már ezt a művészet segítségével is megtehetjük. A DNS-portré pedig különösen alkalmas erre: az emberi genetikai kód hárommilliárd adatból áll, és ennek mindössze egytized százaléka különbözik egy-egy ember esetében; ám két egyforma DNS-minta nincsen. Saját mintánk digitalizált változatát egy színes vászonra nyomtattathatjuk - a választható színeket a cég honlapján (www.dna11.com) lehet megtekinteni.

A DNS-portrék sikerét talán az is magyarázza, hogy a modern művészet egyébként is kedveli az egyszerű vonalakat, geometriai formákat, és a digitalizált DNS-minta is valami hasonlót ad ki. Sőt, Adrian Salamunovic egyenesen egy absztrakt impresszionista festő, a lett születésű amerikai Mark Rothko képeihez hasonlította a DNS-portrékat. Salamunovic 2005-ben alapított cége több ezer nyomatot adott el mostanáig ötvenkét országban. Ha belegondolunk, hogy korábban mi mindent kapcsoltak össze a művészettel - gyakran morbid dolgokat, így születtek például a vérrel festett képek vagy a halottak hamvaiból készült ceruzával rajzolt alkotások -, már talán nem is tűnik olyan furcsának ez a kezdeményezés.