Az elbocsátások a pedagógusokat és a családokat egyaránt sújtják, hiszen előbbiek a munkájukat veszítik el, utóbbiak pedig egyes esetekben az esélyt arra, hogy színvonalas, személyre szabott oktatásban részesülhessenek - és hogy ezért a gyerekeknek ne kelljen kikerülniük eddigi, megszokott környezetükből, és akár több órát is utazniuk.

Az Oktatási Minisztérium az oktatás finanszírozásának átszervezése céljából végrehajtott intézkedései nyomán több száz pedagógus veszítette el az állását, több iskolát bezártak, osztályokat vontak össze szerte az országban. A változások szinte minden megyét érintenek. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tizenegy iskola és egy óvoda zárt be - közölte Óvári Zsuzsanna, a megyei önkormányzat oktatási osztályának vezetője -, és húsz pedagógus maradt állás nélkül. Zalaegerszegen tíz pedagógus veszíti el a munkahelyét, Szekszárdon szintén, Debrecenben két iskolát vonnak össze, és száztizenhat tanárnak kell mennie, Pécsett Tóth Bertalan alpolgármester közlése szerint húsz tanárt bocsátanak el, Székesfehérváron a leépítések összesen huszonnégy, köztük hat aktív pedagógust érintenek. Salgótarjánban nyolc általános iskolát összevontak, harminchárom tanárnak pedig új munkahelyet kell keresnie. Győrött száztizenkét pedagógus veszíti el az állását - és a sort még hosszan folytathatnánk.

Kevesebb gyerek - kevesebb pedagógus: a döntés logikus, gondolnánk elsőre, ám ebben az esetben figyelmen kívül hagynánk egy tényt. Ahhoz, hogy a diákok minőségi oktatásban részesülhessenek, és olyan tudás birtokába jussanak általános- és középiskolás éveik alatt, amely segítségével a felsőoktatási intézményekbe való bekerülésük előtt szabaddá válik az út, illetve, melyet később, a nagybetűs életbe lépve valóban hasznosítani tudnak; odafigyelés, türelem és sok munka szükségeltetik. A differenciált oktatás fontossága az utóbbi évek során előtérbe került: az osztályokban minden egyes gyerekkel a képességeinek megfelelően kell foglalkozni, csak így érhető el náluk az optimális fejlődés. Nagyobb osztály és kevesebb pedagógus esetében azonban egy-egy tanárnak nincs arra ideje, hogy kellő figyelmet szenteljen az esetlen, problémásabb gyereknek. Tehát, az intézkedéseket a pedagógusok, a szülők és a gyerekek egyaránt megsínylik.



A Nagycsaládosok Országos Egyesülete szerint a tanárelbocsátásoknak már önmagukban nagy hatásuk van a családokra, s ahol több gyerek is van, az ügy még nagyobb jelentőséggel bír.

Morvainé Bajai Zsuzsa, a NOE elnökhelyettese elmondta, hogy mivel a pedagógusok nagy többsége nő, és elsősorban azok választják ezt a pályát, akik különösen szeretik a gyermekeket, tehát nekik is van; így valójában itt családos anyák elbocsátásáról is szó van. Amelyik tanár maradhat az iskolában, annak pedig emelik a kötelező óraszámát; ez már önmagában rontja az oktatás minőségét, valamint a felzárkóztatási és tehetséggondozási tevékenységek, amelyek mindig is hozzátartoztak a pedagógusok munkájához, szintén beszűkülnek emiatt. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy a minőség nem érdekes, csak az a lényeg, hogy minél több embertől meg lehessen szabadulni. Az pedig, ha kizárólag a pedagógusok törvényes munkaidejét növelnék, diszkriminatív lenne.

Az elnökhelyettes-asszony úgy véli, a csökkenő gyermeklétszámot ki lehetne használni, hiszen hatékonyabb az oktatás, ha a pedagógus idejéből egy gyerekre több jut. Az iskola-összevonások és –megszűnések szintén problémát jelentenek. Úgy nem lehet egy család életét tervezni, hogy a szülők még most sem tudják, hol fognak szeptembertől tanulni a gyermekek, illetve csak a tanév végén tudták meg, hogy ezentúl máshova kell vinniük őket. A kisebb településeken az is probléma, hogyan viszi el a szülő gyermekeit a különböző iskolába, s hogyan ér oda aztán a munkahelyére. A csökkentett Volánbusz- és vonatmenetrend csak megnehezíti ezt, hiszen iskolabusz sincsen, így nagyon nehéz a tanyán élő családoknak megoldani ezt a problémát. Például, egy anya, akinek iskolás-, óvodáskorú és egy még kisebb gyereke van, kénytelen korán reggel elindulni a kicsivel együtt, hogy a másik kettőt elvigye az iskolába, illetve az óvodába; s miután hazaért, és ellátta a legkisebbet, szinte indulhat is vissza a szomszédos településekre, hogy összeszedje a másik kettőt. De nem csak a kistelepüléseken, a fővárosban és az agglomerációban is problémát jelentenek a tanárelbocsátások. Hiszen az agglomerációból a középiskolába bejáró gyerekeknek már nem csak a sárga buszra kell a bérletet megvenni, hanem a budapesti helyi bérletet is, mert mondjuk Észak-Budáról Dél-Budára helyezték át az oktatást.

Az is előfordulhat, hogy a pedagógusoknak két műszakban kell majd tanítaniuk; ez azt jelenti, hogy este tízkor kell majd hazamennie a gyereknek a fővárosi iskolából Budapest környéki otthonába, és ott kell majd ácsorognia a buszmegállóban a hasonló korú prostituáltakkal - az elnökhelyettes-asszony szerint ennek is megvan a veszélye. Hozzátette azt is, hogy ha munkavállalóként tilos több műszakban foglalkoztatni a kiskorúakat, azaz nem szabad délutáni műszakban este tízig dolgozniuk, tanulniuk miért szabadna ugyanilyen későn. Valamint a továbbtanuláshoz szükséges kiegészítő tanulmányokat is lehetetlenné tenné ez az időbeosztás.



Az említett intézkedések ellen, szeptember 8-ára tervezett tüntetéstől sikert vár Morvainé Bajai Zsuzsa: azt reméli, hogy a kormány komolyan veszi a választók akaratát, és annak megfelelően kezdenek majd el dolgozni a nyolcadika után megkezdődő őszi ülésszakon. Az oktatáson kívül az egészségügy helyzetének rendbehozatalára is szükség van, a csecsemőhalandósági adatok is ezt mutatják. Szeretné, ha a kormány meghallgatná a véleményüket, és figyelembe is venné azt.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint a kormány azon kijelentése, hogy a diákok száma csökkent, a pedagógusoké viszont nem csökkent ugyanilyen arányban, nem fedi teljesen az igazságot.

Az elmúlt húsz évben az iskolák feladatai megszaporodtak, és mivel nincs, aki segítse a pedagógusok munkáját, minden új feladat rájuk hárul - jellemezte a helyzetet a szervezet képviselője. A szakképzés a rendszerváltás előtt, illetve az azt követő években nem volt annyira pedagógusigényes, mint ma, hiszen a vállalatok szakemberei végezték azt. Az integrált oktatás az oktatáspolitika fő irányává vált, ez azonban munkaerő- és finanszírozásigényes. Magyarországon nagyon sok olyan település van, főleg az ország észak-keleti és dél-nyugati részén, amely szociálisan és kulturálisan leszakadóban van a többitől, ezek felzárkóztatása alapvetően az oktatás és a munkahelyteremtés által oldható meg, nem pedig azáltal, hogy oktatási intézmények önállóságát szüntetik meg, pedagógusokat bocsátanak el, az önkormányzatok pedig nem garantálják, hogy eljuttatják a gyermeket a lakóhelyétől az iskoláig. A PDSZ szerint az az oktatáspolitikai elv, miszerint minden egyes gyerek ugyanolyan fontos, nem tud előtérbe kerülni a spórolás politikája miatt. A kormány olyan szabályokat alkotott hatásvizsgálat nélkül, mint a tanárok kötelező óraszámának emelése vagy az oktatás finanszírozásának átalakítása, melyek ahhoz vezettek, hogy a pedagógusok tömegével veszítették el állásukat, az osztályok pedig átszerveződtek: a létszám növekedett, az osztályok száma csökkent, így a csoportbontásra kevésbé van lehetőség, pedig köztudott, hogy kisebb létszámú gyerekcsoportokat sokkal hatékonyabban lehet tanítani. A finanszírozási problémák kiküszöbölésénél figyelembe kellett volna venni azt, hogy olyan megoldást találjanak, amely javítja, vagy legalábbis nem rontja az oktatás minőségét. Az intézkedések bevezetése előtt meg kellett volna vizsgálniuk, hogy a finanszírozás átalakításának és az óraszámemeléseknek milyen hatásai lesznek az oktatási rendszerre. Szakmai indoklás nélkül, kizárólag pénzügyi okokból nem szabadott volna megtenni ezeket a lépéseket - véli a Szakszervezet.

A kormányzatnak az a szándéka, és ebben a PDSZ messzemenőkig partner, hogy akik a pedagógus-elbocsátások miatt arra kényszerülnek, hogy elhagyják a pályát, azoknak se omoljon össze az egzisztenciájuk. A kormány átképzéseket, továbbképzéseket kíván finanszírozni; ennek a szervezésében a Szakszervezet komoly szerepel vállal, ugyanis azt vallja, az elbocsátott pedagógusokat bent kell tartani az oktatási rendszerben, nem pedig azt szorgalmazni, hogy elhagyják a pályát. A kormány 2008 végéig negyvenmilliárd forintot akar kivonni a pedagógusbérekből, tehát, sajnálatos módon nem a szakma felől közelítenek az ügyhöz, hanem a finanszírozás szempontjából vizsgálják a dolgokat. A PDSZ szerint viszont a közoktatás mint közszolgáltatás a közjó része; ha szűkítik a közjót, azzal a társadalom csak veszít. És míg a kormányzat azt kommunikálja az emberek felé, hogy esélyegyenlőséget kíván teremteni; nagy összegeket vesz el a közoktatástól. Így, mivel e kettő egymással párhuzamosan zajlik, a kormány becsapja a társadalmat. Hiszen, ha kevesebb forrásból kívánják megoldani az oktatás problémáját, nincs igazi esélyegyenlőség. Ha pedig ez utóbbit szeretné megteremteni, az igenis pénzbe, munkaerőbe és infrastruktúrába kerül.