„Adjuk vissza a vasárnapot az embereknek!” - olvasható a Kereszténydemokrata Néppárt chartájának nyitó mondata, melynek szellemében múlt vasárnap forgalomlassítással egybekötött demonstrációval igyekeztek nyomatékot adni követelésüknek a szervezők és szimpatizánsaik Győrben. A rendezvény üzenetét helyi és országgyűlési képviselők is erősítették jelenlétükkel.

Hivatkozási alapként az Eurostat felmérése szolgál, mely szerint Európában Magyarországon dolgoznak a legtöbben vasárnaponként, a munkavállalók száma nálunk ezen a napon esetenként eléri az egymilliót.
„Mi nem akarjuk a vasárnapi munkavégzés betiltását - kezdte Frivaldszky Gáspár, a Szabad vasárnapért-kampány koordinátora -, csupán az a célunk, hogy a feltétlenül szükséges mértékre szorítsuk vissza.” Példaként a jelzett napon is dolgozó orvosokat, tömegközlekedésben dolgozókat említette, hozzátéve, hogy a kereskedelemben vagy a gyárakban foglalkoztatottakat törvénymódosítással mentesítenék a hét utolsó napján történő munkavégzés alól.



Arra a kérdésre, készült-e felmérés arról, hogy a munkavállalók egyetértenek-e a kezdeményezéssel, Frivaldszky válasza, hogy a döntő többség mellettük áll, mert „olyan ember, aki azt mondja, hogy szívesen dolgozik vasárnap, gyakorlatilag nincsen”. Olyanok viszont szép számmal akadnak, akik rászorulnak a minimális pótlékra, ezért vállalják a hét végi munkát. „A kereskedelemben dolgozók esetében ez a pótlék átlagosan bruttó 1800 forintot jelent, melyet nagyon sok esetben ki sem fizetnek a munkáltatók” - tette hozzá.

A koordinátor a Munkaügyi Főfelügyelőség adataira hivatkozva elmondta, hogy jelenleg a munkáltatók közel 60 százaléka szegi meg a vasárnapi munkára vonatkozó szabályokat, például azzal, hogy a vasárnap elvégeztetett munka fejében nem biztosítják dolgozóiknak a kötelezően járó hétközi szabadnapokat. Elsődleges célként tehát a törvények betartását és betartatását tűzik zászlajukra a kezdeményezők.

Hogy a remélt törvénymódosítással kieső pótlék összegét mivel tudnák kompenzálni a családok, Frivaldszky a hipermarketek, multik profitját említette, melybe „bőven beleférne, hogy a munkáltatók kifizessék ezt az 1800 forintot a dolgozóiknak”. Persze a kampányfőnök is tudja, hogy fizetésemelésre nem kötelezhetők a magánszektor munkaadói, de bízik pártja és a szakszervezetek lobbierejében, amely majd segít a célok elérésében. (Vagy nem.) „Társadalmi összefogással lehetne eredményt elérni.”

Frivaldszky Gáspár fontosnak tartja, hogy az emberek megismerjék azokat a hátrányokat, melyek a vasárnapi munkavégzésből, és azokat az előnyöket, melyek annak – részleges - eltörléséből fakadnak. Több pihenés, együtt töltött idő a családdal, javuló egészségi állapot, tisztább környezet és nem utolsó sorban a vallás szabad gyakorlásának nyugalma. (Érdekes volna, ha zsidó szervezetek a szabad szombat törvénybe iktatása mellett kampányolnának.)

A koordinátor érvkén megemlítette azt az uniós vizsgálatot is, mely szerint azoknál az embereknél, akik havonta csupán egyetlen vasárnapot is munkával töltenek, mintegy 20 százalékkal magasabb a stressz okozta megbetegedések előfordulási aránya.



Azt is elmondta a kampányfőnök, hogy a heti kiskereskedelmi forgalomnak mindössze 4 százaléka zajlik vasárnaponként, tehát nem igaz, hogy az emberek vasárnap vásárolnak. Hivatkozott a német és osztrák példára, ahol megoldják ezt a problémát, így nálunk is át lehetne strukturálni a vásárlási szokásokat.

„Félmillió ember rendszeresen dolgozik vasárnap, egymillió alkalmanként, ez a másfél millió a családtagokkal együtt mintegy hárommillió embert érint. Fontos, hogy változások történjenek e téren” - zárta mondandóját Frivaldszky Gáspár, aki – számítva egyes szocialista képviselők szavazataira is - bízik a majdani törvénymódosítás sikerében.

Árnyaltabban ítéli meg a helyzetet Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára, aki hangsúlyozta, hogy a téma politikai olvasatával nem kíván foglalkozni, viszont a kérdés érdemi-szakmai részéről szívesen kifejti álláspontját.

Eszerint nemesnek tartja azt a célkitűzést, hogy „a vasárnap legyen a béke és nyugalom szigete”, ezzel nem is vitatkozik a szövetségük. Azt azonban vizsgálják, hogy a kereskedelem oldaláról mely körülmények indokolják a vasárnapi nyitva tartást és melyek nem. A mérlegelés után úgy ítélik meg, hogy „ma még a nyitva tartás oldalára billen a mérleg serpenyője”.

Először is nem az összes üzlet tart nyitva vasárnap, csupán egy részük, és nem csupán a nagyok, hanem a kicsik is, tehát vegyes a kép, amely az üzleti érdekeiket elsődlegesen szem előtt tartó kereskedők megosztottságát is jelzi.

Fontos szempont a vásárlók igénye. A főtitkár rámutatott, hogy az emberek ma többnyire nem 8 órát dolgoznak, hanem sokkal többet, és ma már nem az a gyakorlat, hogy a munkahelyről ebédidőben kiszalad a dolgozó bevásárolni, sokaknak erre tényleg csak vasárnap nyílik lehetőségük.

Vámosi 5 százalékosra teszi a heti kiskereskedelmi forgalom vasárnapra eső részét, de állítása szerint ez 400 milliárd forintot jelent a teljes kiskereskedelmi forgalmat számítva. Szerinte az 5 százalék sem teljesen helytálló. „A vasárnapi forgalom, az átlagos hétköznapi forgalomnak körülbelül az egyharmadát teszi ki.”

A főtitkár külön megemlítette a kérdés idegenforgalmi vetületét is, mondván, ha Magyarország idegenforgalmi nagyhatalom akar lenni, elképzelhetetlen, hogy a boltok, vendéglátóipari egységek vasárnap lehúzzák a rolót. „Az érdekvédők gyakran példálóznak Ausztriával és Németországgal, én példálóznék a többi 24 országgal, ahol sokféleképpen engedik a vasárnapi nyitva tartást, tehát van, ahol csak bizonyos vasárnapokon lehet nyitva tartani, van ahol 13 óráig, máshol 13 órától, és olyan országok is vannak, ahol semmilyen korlátozás nincs.”

Vámosi elmondta, hogy becslések szerint a kereskedelemben dolgozó 360 ezer ember közül mintegy 100 ezren olyan vállalkozásnál végeznek munkát, amelyik érintett a vasárnapi nyitva tartásban.

Egy félretájékoztatást tisztázandó, az OKSZ-főtitkár hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek gyakran azt sugallják, hogy a dolgozók mindössze 1800 forintért végzik a vasárnapi munkát, holott az igazság az, hogy ezt az összeget a rendes napi munkabére fölötti többletként kapja a dolgozó.

„Ha megszüntetnék a vasárnapi nyitva tartást, több ezer dolgozó kerülne az utcára, mivel ha hét helyett csak hat napig tart nyitva a munkáltató, kevesebb alkalmazottat fog foglalkoztatni” - vonta le a piaci következtetést Vámos György.

A téma kapcsán megkérdeztünk egy munkajogi ügyekre specializálódott ügyvédet is. Dr. Viszló László megerősítette, hogy a jelenlegi jogi szabályozás nem ad lehetőséget a vasárnapi munkavégzés törvényi tiltására, és az esetleges módosítást illetően is szkeptikus, mivel az „iszonyú sok érdeket sértene, az egész kereskedelmet és szolgáltatóipart a feje tetejére állítaná”.

Az ügyvéd hozzátette, hogy a jelenlegi szabályozás arra irányuló módosítása, hogy a munkáltatók kötelezően biztosítsák dolgozóiknak a vasárnapi szabadnapot, nem sértene alkotmányos jogokat. Arra is lát esélyt, hogy a kérdést a helyi kollektív szerződések tárgykörébe utalják, ahol a munkaadó és munkavállaló alkuján múlna a szabályozás, de az ügyvéd úgy véli, ilyen kollektív szerződéses rendelkezést a munkáltatók nem fogadnának el, mivel az üzleti érdekeik ellen szól. „Ezt csak törvényi úton lehetne a munkáltatókra kényszeríteni”.

A jelenlegi szabályozás módosítása nem kíván kétharmados többséget a törvényhozásban, lehet tovább lobbizni. Akár vasárnap is.