Bevezetőjében Dékán úr megemlítette: a sütőipari dolgozók között nagyon nehéz dolga van a szakszervezetnek. Az alkalmazottak szétszóródtak, nagy részük kisvállalkozásokban dolgozik. A szakszervezeti munkára ennek ellenére szükség van, nem szabad elengedni a munkavállalók kezét. Tény, hogy a privatizációs időszakban gombamód szaporodó sütőipari vállalkozások nem segítik helyzetüket, viszont a Magyar Pékszövetség partnernek bizonyult, persze nem arra kell gondolni, hogy önként hívják a szakszervezetet, de a közeledés, a közös érdekek meghatározása megtörtént. Dékán Úr elmondta, hogy a jelenleg tapasztalható tőkekoncentráció során legtöbbször a magyar vállalkozókkal nehezebb a helyzetük, mint a külföldiekkel. Egyes hazai vállalkozásokat hidegen hagynak a jogszabályok, - különösképpen a Munka Törvénykönyve - becsapják a munkavállalókat, a szakszervezet nagyon sok munkaügyi perrel foglalkozik. Ezzel szemben a külföldiekkel korrektebb az együttműködés, igyekszenek betartani a magyar törvényeket.

- Hogyan fordulhat elő, hogy a multik esetében olcsóbb a kenyér, mint az előállítási költsége?

- A multinacionális üzletláncok saját pékséget üzemeltetnek, ezt nem különítik el önálló termelő tevékenységként, nyilván olcsóbban tudnak kenyeret előállítani, más kérdés, milyen minőségben. Az esetleges veszteséget behozzák kereskedelmi tevékenységgel. Amíg a két tevékenység elkülönítésére nincs egyértelmű jogszabály, addig ezt tudomásul kell vennünk. Ezzel viszont egy kisvállalkozás nem tud versenyezni. Viszont rákényszerülnek arra, hogy esetenként ők is előállítási költség alatt adják el termékeiket. Elmondhatjuk, hogy a sütőipari cégek közel kilencven százaléka veszteséges, jó esetben nullszaldós. Ennek köszönhetően az utóbbi két-három évben több száz pékség szűnt meg, mely tény nem segíti a szakszervezet, a munkavállalók helyzetét.

- Áremeléseknél könnyen magyarázkodnak az illetékesek. A rossz terméstől kezdve az energia árának növekedéséig mindent rákenhetnek a kenyér árának emelésére, mint jó háziasszony a vajat.

- A sütőiparnak nyilván érdeke az áremelkedés, de soha nem olyan mértékű, mint a mostanában is hangoztatott húsz százalék. A sütőipar egyezkedik a kereskedelemmel. Sok mindent rá lehet kenni a kenyérár emelkedésére, de ez valójában így is van. A kenyér árának egyharmada az anyagköltség, ezért az áremelést valahol érvényesíteni kell, ugyanakkor az energia és egyéb költségeket is be kell építeni a termék árába. Nem beszéltem még a bérköltségekről, sajnos, elmondhatjuk, hogy a pékek minimálbérért dolgoznak. Legalábbis a segéd, és betanított munkások, a szakmunkások alapbére magasabb, de a többséget nem ők teszik ki. A munkaadók azt mondják, amíg nem tudnak áremelést elérni, addig nincs megtermelt jövedelmezőségük, amiből béreket tudnának emelni. Azt még nem hallottuk - és azt hiszem, nem is fogjuk - hogy azért emelkedik a kenyér ára, mert magasabb fizetést akarnak adni a dolgozóknak.

- Ha a béreknél tartunk: előfordulhat, hogy a vállalkozók zsebből fizetnek dolgozóiknak, illetve papíron alacsonyabb kategóriába sorolják őket, például szakmunkás helyett betanítottnak, és ezt feketén kompenzálják?

- Nem csak, hogy előfordul, hanem jelentős mennyiségben, tömegesen van így. És nem csupán a kisvállalkozásoknál, hanem a közepeseknél is. A fő probléma az, hogy vajon honnan, miből fizetik ezt a zsebből adott összeget? A vállalkozás eredményéből biztos nem, hiszen a vállalkozás nem jövedelmező. Csak úgy történhet, hogy az állam is be van csapva, gondolhatunk a számla nélküli értékesítésre, ÁFA csalásokra, és sorolhatnám. A Magyar Pékszövetség is szeretné tisztába tenni ezeket a kérdéseket, ám valami oknál fogva felsőbb helyen nem akarnak ezzel a dologgal foglalkozni. A szakszervezet persze kezdeményezhet, kezdhet munkaügyi vizsgálatot, és mi ezzel élünk is, de a felsorolt tényeket bizonyítani nagyon nehéz.

Végezetül Dékán Jenő több külföldi példát említett, ami a magyar pékek számára hosszú ideig csak álom maradhat: pl. Németországban a pékek többségében éjszaka nem dolgoznak. Persze ott a technológiai színvonal is magasabb, ami ezt lehetővé teszi. A sütőipari dolgozók már azzal is elégedettek lennének, ha a vasárnapi kereskedelmi nyitva tartás korlátozásával legalább a szombat tényleges pihenőnap lenne, ezáltal egy nap a péknek is jutna. Hazánkban viszont a legtöbb pék éjszaka dolgozik, hogy reggel friss, ropogós legyen a kenyér, a kifli.