A tavalyi fesztivál programja a trombita köré szerveződött, idén a gitáré, gitárosoké lesz a főszerep.

A nyitókoncerten például nem lesz gitáros, de végül is azért találtuk ki ezt a rendező elvet, mert ez a tematika hozzásegít minket ahhoz, hogy a magyarországi előadókat előtérbe tudjuk hozni. Alkalom adódik arra, hogy egy-egy kiemelkedő – jelen esetben – gitáros új produkciót hozzon létre, amihez mi megadjuk azt az egyébként nehezen elérhető lehetőséget, hogy világhírű külföldi zenészekkel hozzuk őket össze.



Erősek vagyunk gitárban?

Mindenképpen meg kell említenünk a hazai gitároktatásban kimagasló Babos Gyula nevét, aki az elmúlt évtizedekben jócskán „ellátott” minket magyar gitárosokkal. Koncepcionális módszerének a lényege, hogy a fiatal tehetségeket úgy bocsássa ki az életbe, hogy mindenféle szempontból megállják a helyüket. Vegyük például a Grupa Palotaï formációt, melynek névadója, Palotai Csaba Franciaországban élve emelkedett a zenei élet csúcsára, vagy Gadó Gábort, aki szintén a francia jazzélet első számú szereplője; koncertjeik mindig telt ház előtt zajlanak, és hát ők is Babos Gyula tanítványai voltak. Természetesen Babos Gyula is fellép...

...mégpedig 13-án a Babos Projekt Special formációban, de Babos Gyula saját régi és jelenlegi tanítványaival is együtt muzsikál 15-én.

Ez egy játék, amely az én kérésem volt. Úgy képzelem, hogy Gyuszi fent ül a színpadon, és a tanítványok sorra felmennek, és játszanak a mesterükkel; egyébként Babos ezt az óráin is így csinálja. Ki akartam vinni ezt a fajta oktatási metódust a közönség elé.



Ugorjunk vissza a nyitónapra, melyen az első hazai fellépő a cimbalmos Lukács Miklós Quintetje, aki az etnojazz képviselője.

Elég reménytelen vállalkozás a Mikit behatárolni. Elég, ha annyit mondok, hogy Ötvös Péter, a világhírű zeneszerző és karmester egyfolytában viszi magával külföldre Ötvös-darabokat cimbalmozni, de játszik Kurtág-műveket is, repertoárja a hagyományos jazztől a világzenén át az autentikus cigányzenéig terjedően szinte mindent magába foglal. Világsztárokkal koncertezik világszerte, havonta többször is.

A fesztivál második napján is hallható lesz Lukács Miklós.

Igen, mégpedig a lassan tíz éve működő Dresch Mihály Quartetjében, mely ez alkalommal kvintetté bővül, mégpedig a hegedűn és trombitán közreműködő Kovács Ferenc jóvoltából. A tenor- és szopránszaxofonon és népi furulyákon játszó Dresch Misit úgy gondolom nem kell különösebben bemutatni a hazai közönségnek.

Az fesztivál első hazai-külföldi vegyes formációjára péntekig kell várni.

Igen, akkor lép fel Juhász Gábor tavaly alapított triója, méghozzá a brit Iain Ballamy szaxofonossal, akivel Gáborék néhány éve már játszottak együtt Londonban, úgyhogy nem ez az első közös produkciójuk. Mostani koncertjük nyáron felvett albumuk anyagára támaszkodik.
Ugyancsak pénteken lép színpadra a már említett Grupa Palotaï, amely 1999-ben alakult a párizsi konzervatórium kávézójában. Az együttes repertoárjában megtalálhatók a szabad zene, a rock, a tangó, a sanzon, a városi népzenék és a tánczene elemei egészségesen eklektikus összevisszaságban.



Szombaton aztán egy Grammy-díjas amerikai szaxofonos is a színpadra áll László Attila Quintetjével.

Bob Mintzer ezúttal egy külön-külön is világsztárokból álló csapattal muzsikálhat együtt. Elég, ha felsorolom a tagokat, a névsor önmagáért beszél: László Attila-gitár, Borbély Mihály-szaxofon, Oláh Kálmán-billentyűs hangszerek, Borlai Gergő-dob.
Utánuk következik Tóth Viktor Quartetje. Az altszaxofonon játszóViktor ötvözi Charlie Parker virtuozitását és Ornette Coleman melodikus játékát, együttesének zenéjében a jazz mellett jelen van a rap, a szabad zene és a költészet is.

Elérkeztünk a záró naphoz.

Vasárnap két magyar vonatkozású produkciót is hallhat a közönség. Először az ütőhangszereken játszó Horváth Kornél és a brazil énekes-gitáros-ütős Alegre Corrêa duójának játékában gyönyörködhet. Kornél a kongán és bongón kívül olyan különleges hangszereken is zenél, mint a gatodrum, a chekere és az udu.
A fesztivált pedig Lionel Loueke GilFeMa Triója zárja. A gitáros-énekes Lionel Gilles Loueke a nyugat-afrikai Beninből származik, Svédországban született az olasz származású bőgős, Massimo Biolcati, míg az Egyesült Államokban élő magyar Németh Ferenc dobos Keszthelyen látta meg a napvilágot. Az előbbiekből is következik, hogy hármójuk közös muzsikálása igazi word jazzt ígér.