Bosznia a kilencvenes években elsősorban a délszláv háborúk fő hadszíntereként került be a hírekbe. A Jugoszlávia szétesésével 1992-ben függetlenné vált országban ezt követően véres etnikai tisztogatások folytak három évig, majd 1995 után nemzetközi ellenőrzés alá vonták az országot és két "részállamot" alakítottak.

A háborúban csaknem 300 ezren vesztették életüket és 1,3 millióan kényszerültek elmenekülni. Nagy részük máig sem tért vissza.

A 4 millió lakosú ország területének 51 százalékán (középső, nyugati és délnyugati részén) terül el a Bosnyák-Horvát Konföderáció, amelyben a lakosságnak csaknem kétharmada él. Az északi és keleti területen, A Boszniai Szerb Köztársaságban szinte kizárólag szerbek élnek.

A két entitásnak közös miniszterelnöke is van, valamint egy három fős államfői testülete, ahol a muzulmán, a horvát és a szerb elnökségi tag felváltva gyakorolja az államfői tisztséget. Az ország alkotmánya szabályozza a bonyolult nemzetiségi kvóták szerint, számtalan kormánnyal és parlamenttel rendelkező, bürokratikus föderális állam működését.

A balkáni háborúban szinte teljesen megsemmisült az ország gazdasága. A helyenként 40 százalékot is meghaladó munkanélküliség, a "szürkegazdaság" az ország minden társadalmi rétegét érinti. A mezőgazdaságban főleg a kukoricatermesztés illetve a juhtenyésztés maradt fontos továbbra is, a szinte teljesen tönkrement ipart viszont elsősorban importra alapozva kellett ismét működésbe hozni. A kilencvenes évek előtt virágzó turizmus sem tudta még megközelíteni a korábbi szintet.

Bosznia-Hercegovina kereskedelmi partnerei között Magyarország előkelő helyen szerepel, bár - történelmi és földrajzi okok miatt érthető módon - a legfontosabbak Horvátország, Szlovénia, Olaszország és Németország.