A magyar borok világhírűek. Különleges az ízük, színük, aromájuk, zamatuk, és olykor különlegesen kellemes hangulatba varázsolják fogyasztóikat, ha szorgalmasan néznek a pohár fenekére. Ma egyre inkább sikk a kulturált borivás hirdetése, hiszen kis mennyiségben egy minőségi bor valóban ajánlott - még egészségi szempontból is.
Ilyenkor szüret idején, mikor a gazdák számba veszik, milyen termést hoztak a tőkék, mennyit hagyott meg az aszály, a jégeső, a különféle kártevők, elérkezik a mulatságok ideje, borünnepek, borversenyek, borlovagok, borfesztiválok játsszák a főszerepet, hogy megismertessék a vásárlókkal a legjobb borfajtákat.
- A magyar bor jó, kiváló minőségű. Hogy mitől az, erről Horváth Csabával, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa főtitkárával beszélgettünk.
A bor minősége törvényileg szabályozott, a 2004-ben napvilágot látott XVIII. törvény, valamint az EU borjogi szabványa szigorúan előírja a követelményeket, amelyeknek meg kell felelni.
- Azért megkockáztatom, hogy nem mind bor, amit annak hiszünk...
- Az igazi bor szőlőből van. Hogy hamisítják is? Igaz. Ez egyfelől értékét jelzi, hiszen hamisítani csak azt szokták, ami érték. Kétezer esztendővel ezelőtt csak a kánai menyegzőn fordult elő a csoda, miszerint a víz borrá vált. Ma a bor szigorúan szabályozott termékpályán visszavezethető egészen a szőlő ültetvényhez, az előállítóhoz. Egyébként a bor bizalmi termék, vagy ismeri a vevő a fajtát, az előállítót, vagy megbízik a palackon feltüntetett információkban.
- Újabban megfigyelhető, hogy fantáziadúsan tervezett, csillogó-villogó címkék virítanak a borosüvegeken. Ezeknek előállítása nem lehet olcsó. Hiszen ha csak a grafikai, nyomdai megjelenítést nézzük, vagy azt, hogy a termelő névjegye, fotója, saját arca is szerepel a címkén, elképzelhetjük, hogy ez jelentős plusz költség. Megéri?
- A mai, modern marketing szerint igen fontos a megkülönböztetés. Régen más volt a helyzet. Működött 7 borgazdasági nagyvállalat az országban, 15 állami gazdaság, 50 termelőszövetkezeti pincészet, és többnyire típus borokat állítottak elő. Ma minden cég a saját borát készíti. A címke igen fontos. Hozzá tartozik az eredetvédelemhez, egyfajta garanciát jelent Ma nem fordulhat elő, hogy egy millió üveg badacsonyi kéknyelűt hozzanak forgalomba, mikor csak húsz hektáron termelnek hozzá való szőlőt. A címke garancia rá, hogy a palackban az van, amit feltüntetnek rajta.
Valóban csak a fantázia szab határt a művészi megoldásoknak, melyekkel a borokat reprezentálják. Az is újdonság, hogy míg régen az állandóság jellemezte ezeket, ma a változatosság a trend. Ne gondoljuk, hogy csupán öncélú üvegdíszről van szó, a címkének fontos szerepe van, a "néma eladó" feladatát tölti be. A címke szabadon választott, de az üvegeken kötelező feltüntetni a termőhelyet, az évjáratot és az egyértelmű megnevezést. A fogyasztót megtéveszteni semmiféle címkével nem szabad.
A bor nem tömeg élelmiszer, élvezeti cikk. Igazi hungarikum lehetne, hiszen a magyar borok a nemzetközi versenyeken általában dobogós helyen végeznek, ennek ellenére az export csökkenő tendenciát mutat. Ennek oka a szőlőtermesztés, a borászat alulértékelése, a hatékony bor marketing hiánya. Pedig a szőlőtermesztés, a borászat sok embernek ad munkát az év minden szakában. Ma 9000 pincészet van az országban, és 50 ezer szőlőültetvény, 10 ezer gazda készít bort 100 szőlőfajtából. Ez a mennyiség a fogyasztó számára átláthatatlan, hiszen csak bikavérből 120 féle van forgalomban.
A borok többsége egyéni "filozófiai jegyek" alapján készül, új fantázianevekkel, remek ízekkel, szemrevaló palackban. A vásárló döntése, mikor milyen fajtát tesz asztalára, hódolva a jellegzetes magyar kincsnek, ami nyugodtan állíthatjuk, - egyedülálló a világban.
