Bár a választók részvételi hajlandósága még mindig alacsony – 47 százalékuk mondja biztosra, hogy elmegy szavazni –, a pártpreferencia nélküliek aránya nagy mértékben csökkent az elmúlt hónapokban. A változás nyertese az MSZP, a vezető kormánypárt ugyanis némiképp kifelé tart az év eleje óta tartó hullámvölgyből: a teljes szavazókorú népességben két hónap alatt 21-ről 25 százalékra nőtt a támogatottsága.
A szeptember elején mért változás minden bizonnyal összefügg a politikai napirend átalakulásával. Igaz, ahogy március óta minden hónapban, most is az egészségügyi reform volt a legfontosabb téma a közvélemény számára, de szeptember elején már a Magyar Gárda megalakulását is hasonló figyelemmel követték a választók – főleg a kormánypártiak. Ezért is tűnik valószínűnek, hogy ez az ügy is hozzájárult ahhoz, hogy a korábbi hónapokkal ellentétben most az MSZP szimpatizánsai a Fidesz támogatóinál nagyobb arányban mondták, hogy biztosan elmennének szavazni. Így – bár a nagyobbik ellenzéki párt nem veszített szavazókat – a választani tudó „biztos” szavazók körében 25-ről 19 százalékra mérséklődött a Fidesz előnye.
Érdekesség, hogy a többi kisebb párthoz hasonlóan a Jobbik is szerepel azon a kártyalapon, amit a Medián kérdezőbiztosai azért adnak át a kérdezetteknek, hogy megkönnyítsék a pártpreferenciára vonatkozó kérdés megválaszolását. A jobboldali párt azonban eddig még kerekítve sem érte el az 1 százalékot, így a szavazói a többi hasonló támogatottságú párttal közösen az „egyéb pártok” rovatban szerepeltek. A szeptemberi felmérésben viszont a teljes népesség 1, a választani tudó „biztos” szavazók 2 százaléka szavazott volna a Magyar Gárdát alapító pártra.
Már csak azért is valószínű, hogy a szocialisták erősödésének főleg pártpolitikai okai vannak, mert az általános közhangulat továbbra is meglehetősen pesszimista – 70 százalék fölött van azoknak az aránya, akik szerint az országban rossz irányba mennek a dolgok –, és a gazdasági várakozások sem javultak. Pozitív jel viszont, hogy augusztus eleje óta szinte minden vezető politikus népszerűsége növekedett. 
„Örülök neki, hogy áttörtünk!” - kezdte lapunk kérdésére adott válaszát a Jobbik elnöke. Vona Gábor elmondta még, hogy ezt csak az első lépésnek tartják, a valódi munka csak ezután fog következni: ez csak az egyik első állomás. Az elért sikert egyértelműen a Magyar Gárda körüli sajtófigyelemnek tulajdonította. A célként az EP-választásokra az öt százalék elérését jelölte meg, a 2010-es, „vagy korábbi” választásokra pedig az öt százalék meghaladását tűzte ki célul. Az MSZP négy százalékponttal megnövekedett népszerűségét nem kívánta kommentálni. Mint fogalmazott: saját magukra kívánnak koncentrálni.
Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője lapunknak elmondta: a legfontosabb eleme a Median új közvélemény-kutatásának, hogy mérhetővé vált a Jobbik támogatottsága. Ennek jelentősége nem a szervezet által elért 1-2 százalékban rejlik, hanem abban, hogy pártként láthatóvá váltak. Ez pedig nyilvánvaló összefüggésben áll a Magyar Gárda-ügy miatti intenzív média-jelenlétükkel; amelyből (mint látható) már profitáltak is.
Majd hozzátette, hogy a (1994 és 2002 között 1-5,5 százalék közötti népszerűséggel bíró) MIÉP bázisán építkező Jobbik-nak vannak tartalékai, hiszen egyes becslések szerint 10 százalékosra tehető a radikális és /vagy szélsőjobboldallal szimpatizálók aránya. Erre a körre próbálja a Jobbik is a bázisát felépíteni. Ellenben a Fidesz stratégiája is az, hogy megpróbálja szélről begyűjteni, s meg is tartani a szavazatokat. Ha ezek a szavazók leválnak a Fidesz-ről, a Jobbik megerősödhet.
Nem tudja megmondani senki, hogy a Fidesz táborán belül mekkora a radikálisok aránya, Orbán Viktor korábbi nyilatkozataiban 20 százalékra becsülte ezt a réteget - folytatta Juhász Attlia. A témában nincsenek jó kutatások, módszertanilag is nehezen megközelíthető. Nagy a latencia, a rejtőzködő szavazók aránya. Nincs önálló pártja ennek a rétegnek, így nem tudhatjuk pontosan hányan vannak. A KDNP sem tudja őket begyűjteni, pedig rendre számukra fontos kérdésében (például a liberalizmus és a homoszexualitás elítélése) de igazából a KDNP nem radikális párt, továbbá nincs önálló arculata, sokan nem is tudják a Fidesz-től megkülönböztetni. KDNP-s képviselők Fidesz-molinók tartják a sajtótájékoztatóikat.
Az MSZP még nem örülhet, mert nem biztos, hogy tartósak lesznek ezek a változások, ezek az előnyek. 25-ről 19-re mérséklődött a fidesz előnye, de ez így is nagy különbség. MSZP-szavazók nagy része nem elkötelezett. De mozgósította őket a gárda-ügy. De nem igaz, hogy átvándoroltak a Fideszhez. A Fidesz támogatottsága alig változott az elmúlt egy évben. Parlamenti választásokon való részvételi hajlandóság 47 százalék. 20 százaléknyi plusz szavazóról nem tudni, kire fog egy választási szituációban.
Két kisebb parlamenti pártról szólva Juhász Attila elmondta, hogy hónapok óta egyértelmű: megfordulta két párt közti erőviszony. Az MDF stabilan jobban áll, bár őket általában „alámérik”. A kis pártok mindig is nehezebben mérhetők. Szavazóik kevésbé elkötelezettek, csak a választási időszakban aktivizálhatók. Az MDF nagyon jól áll a másodlagos pártfpreferenciák tekintetében. Nem behatárolható regionálisan, mint például az SZDSZ. Alapvetően nem igaz az, hogy csalódott balosok szavazók lennének, hanem Orbán-ellenesek, akik inkább jobboldaliak. Bár radikális népszerűség növekedéssel nem számolhatunk. MDF sok meglepetést okozott, például az EP-választáson és a 2006-os parlamenti választásokon. Helyzetük azóta stabilizálódott. Akik a két nagy párt miatti ellenszevük miatt mennek el voksolni, nyilván az MDF-et választják majd.
