Örülhetnek a kocsmárosok, az utazók, a hentesek: továbbra is mérhetik pintben a sört, tanakodhatnak, hány mérföldre vannak még otthonuktól, és annyi font húst csomagolhatnak a kedves vevőnek, amennyit az csak kíván. Az eddigi európai előírások értelmében Nagy-Britanniában és Írországban 2009 végére meg kellett volna szűnniük a hagyományos mértékegységeknek, hogy átadják a helyüket az európaiaknak. De az angolok hajthatatlanok voltak: ahogy a pénztárcájukban is maradt a font, a boltban is maradtak az előbb említett egységek. De mióta is léteznek, honnan származnak, a világ többi részén miért nem hódítanak?

Dr. Lojkó Miklós egyetemi adjunktus, az ELTE Anglisztikai Tanszékének tanára elmondta, hogy ezek a mértékegységek igen régiek: az ókor óta léteznek, az angolok pedig az ötödik a század óta használják őket; így érthető is, hogy ragaszkodnak hozzájuk.

Az egész angolszász civilizáció Dél-Afrikától Indián át Kanadáig ezt a rendszert használja, tehát mondhatjuk, hogy több ember, több nép használja a birodalmi mértékegységeket, mint a metrikust. Ezek az ókori mértékegységek a civilizációval együtt jöttek létre, és körülbelül 1805-ig mindenki ezeket használta, mikor is Napóleon új rendszert vezetett be. A legtöbb európai államban átálltak a tízes számrendszerre, és a pint, font, uncia stb. helyett új mértékegységeket kezdtek el használni. Az angolok viszont már akkor is és most is ragaszkodtak hozzájuk, hiszen mióta angolszászok léteznek, az ötödik század óta ezek tradicionális germán angolszász mértékegységek. Oroszországban a versztát még ma is sokan használják. Napóleon volt az, aki ezeket a mértékegységeket eltörölte, még az órát is meg akarta változtatni, pár darabot le is gyártottak újításából, a százperces órából. Mindent szeretett volna átállítani a tízes számrendszerre, mert úgy az egységes napóleoni birodalomban sokkal egyszerűbben, katonásabban működött volna minden. A decimális rendszer a tizenkilencedik századtól kezdve a francia rendszer volt, amit ők aztán bevittek Németországba; de Anglia, a fő Napóleon-ellenes hatalom már büszkeségből sem volt hajlandó átállni az új rendszerre.

A pénzek is a régi római birodalmi pénzbeosztás szerint voltak Angliában 1972-ig. Ebben volt a líra, a solidus és a denarius, és ez volt a régi római birodalmi pénzrendszer, ahol a líra 240 denarius és 20 solidus; pontosan ez maradt meg Angliában, ami mutatja, hogy az angol rendszer teljesen ősi. 1972-ig egy angol font volt 240 penny vagy 20 schilling, azaz egy schilling volt 12 penny. Ez nem a decimális, hanem a hatos számrendszeren alapul, ami a régi római rendszer. Ez olyan ősi, hogy korábbra datálható, mint az angolszász kultúra; ókori. Aztán Nagy-Britannia 1972-es európai uniós csatlakozása megszüntette a pénznek ezt a hatos számrendszer alapú beosztását, a többit viszont nem, mert azok annyira bele vannak épülve az emberekbe, hogy nem lehetett. Amerikában minden a régi angol rend szerint van, mert rájuk senki sem kényszeríti ennek a megszüntetését. Ez volt az eredeti rendszer; Napóleon volt az, aki a baloldali autó- (azaz, akkor még kocsi-) közlekedést beszüntette. Tehát, ami Angliában most van, akár az autók irányát, akár a mértékegységeket nézzük, az Napóleonig mindenhol máshol is jelen volt.

És az angolok ragaszkodásának eredményeképp náluk marad is. Elmehetnek megünnepelni egy-két pint sörrel.