Zarowny Ferenc, a Sárvári Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke elmondta: hatvannyolc évvel ezelőtt Sárváron az akkori selyemgyár területén létesült egy menekülttábor, ahol 2800 lengyelt fogadtak be annak ellenére, hogy a háborúban Magyarország Németország szövetségese volt.
"Tulajdonképp hadifoglyok voltak, a magyar államtól azonban egyfajta sajátos menekült státust kaptak, hivatalosan nem lettek internálva, de a fegyvert elvették tőlük, tehát már nem voltak katonák sem, mégis fegyveresen őrizték őket" - jellemezte az akkori ellentmondásos körülményeket.
A háború elől menekülő lengyelek közül később sokan telepedtek le családostul Sárváron és a környező falvakban. Többen dolgoztak közülük Celldömölkön a bazaltbányában, voltak, akik magyar családoknál vállaltak mezőgazdasági munkát, akadtak, akik cipészként vagy asztalosként keresték a kenyerüket.
Leszármazottaik ma is Sárváron élnek, a legutóbbi kisebbségi önkormányzati választásokon pedig a rendszerváltás óta először sikerült megalakítaniuk kisebbségi önkormányzatukat is.
"A hagyományos lengyel-magyar barátság jegyében szerettük volna irodánk hivatalos átadását Sárvár város napjára, a szüreti mulatság idejére tenni" - magyarázta Zarowny Ferenc.
Hozzáfűzte: önkormányzatuk fontosnak tartja, hogy a viszonylag csekély létszámú sárvári lengyel kisebbség megőrizze írásos és tárgyi emlékeit, gondozza kultúráját, megfelelő módon tartsa a kapcsolatot az anyaországgal.
"A sárvári gyógyfürdőben örömünkre egyre több a lengyel vendég, ezért a kisebbségi irodában kialakított állandó kiállítást idegenforgalmi célra is szánjuk" - mondta.
