Megkérdeztük Botos Orsolyát, a Katapult Mentorprogram egy munkatársát, - aki mentoráltból vált teljes értékű munkaerővé – hogy ő hogy látja ezt a sok esetben igen vitás kérdést.

Kérem, mesélje el, hogyan, milyen módon került kapcsolatba a Katapult Mentorprogrammal!?

Amikor felvételi előtt álltam, egy ismerősöm hívta fel a figyelmem arra, hogy hátrányos helyzetűnek számítok, és ezért, amennyiben költségtérítéses képzésre nyerek felvételt, átvesznek államilag finanszírozott képzésre. Ezért csatoltam a szükséges iratokat, és jelentkeztem a főiskolára. Mivel felvételt nyertem, részese lehetek a mentorprogramnak, amelytől sok segítséget kaptam a tanulmányaim során.

Azóta aktív tagja lett a mentorhálózatnak. Mivel foglalkozik a programban?

Első évben a mentorom nagyon sok segítséggel tudott szolgálni, és szükségem volt a támogatására. 2007 áprilisában kezdtem dolgozni a mentorprogramban, adminisztrátor és kapcsolattartó munkakörben. Nagyon örülök, hogy itt dolgozhatok, ugyanis mint volt mentorált, jelenleg pedig mentor sok tapasztalatom van arról, hogy hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a programot, és mi az, ami ténylegesen nagy segítség a mentoráltnak, és elvárható a mentortól.
2007-ben a mentorhálós gólyatábor szervezésében is részt vettem, és nagyon jó érzés hallani az elégedett hallgatók véleményét. Örülök, hogy munkámmal segíthetem a program részvevőit azzal, hogy tapasztalatimat átadom, és tanácsokkal szolgálhatok.

Köztudott, hogy a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű hallgatók pluszpontokat kapnak a felvételijük során. Azonban az kevésbé ismert, hogy kik is részesülnek előnyben ilyen módon, és milyen kritériumok alapján kerül be valaki a programba.

A 2007-es felvételi eljárás során hátrányos helyzetűnek számít az a hallgató, aki: középfokú tanulmányai alatt rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesült; vagy akit a jegyző, szociális- és anyagi körülményeinek figyelembevételével védelembe vett; vagy állami gondozott volt. Ezek a hallgatók 4 többletpontra jogosultak.
Halmozottan hátrányos helyzetűnek számít az a jelentkező, akinél az előbbi feltétel bármelyike érvényesül, és a törvényes felügyeletét ellátó szülője, illetve szülei legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be. Vagy aki tartós nevelésben részesült. Ezek a hallgatók további 4 pontra, tehát 8 pontra jogosultak.
Azok a hallgatók, akik megkapták a pluszpontokat, a belépési nyilatkozat kitöltésével a mentorprogram tagjaivá válnak.

Az intézménybe való bekerülést követően - további segítségként – az első éves kap egy segítő jobbot, egy mentort, aki mind az egyetemi, mind a társasági életbe bevezeti a gólyát. Vajon összefügg-e a nyitottság, a talpraesettség mértéke a szociális helyzettel, és ha igen, miben érhető ez nyomon?

Nem feltétlenül függ össze a szociális helyzet a talpraesettséggel, de általában jellemző a mentoráltakra, hogy valóban nehezebben boldogulnak a főiskolán. Sajnos gyakran szégyellik a helyzetüket, ezért kevésbé nyitottak, és nehezen barátkoznak.

A program biztosít különböző szabadidős elfoglaltságokat a részvevőknek, ahol megismerkedhetnek egymással, szórakozhatnak, tanulhatnak is. Ez is részese a cél elérésének, az integrálásnak?

Nagyon fontosnak tartjuk a közös programok szervezését, és igyekszünk minél többet és változatosabbat kitalálni. Programjainkon csapatépítő játékok is vannak, hiszen igyekszünk elérni, hogy egy jól működő és összetartó közösség legyünk.
Azért tartom fontosnak, mert ha létrejön egy közösség, ahova szívesen járunk, kialakul egyfajta hovatartozás érzés, ami nagyon fontos a fiatalok számára. Itt hasonló helyzetben lévő emberekkel találkoznak, megoszthatják tapasztalataikat, elmondhatják problémáikat, és így segíthetik is egymást. A hallgatók barátságokat köthetnek, esetleges szakmai kapcsolatokat teremthetnek.

Tehát mondhatjuk azt, hogy a Katapult Mentorprogram nem csupán egy hivatalos segélyszervezet, hanem összekovácsolódott, egymást segítő csapat, már-már baráti kör?

Igen, gyakran szövődnek barátságok, de azt mondhatom, hogy a programon belül egyébként is nagy összhang van a hallgatók között. Hiszen mint említettem, hasonló helyzetű fiatalok a mentoráltak, és a mentorok kiválogatásánál igyekszünk figyelni arra, hogy lehetőleg szociálisan érzékeny emberek kerüljenek a programba; de mivel mentornak jelentkezni kell, aki itt van, az segíteni akar, így a mentorok is hasonló beállítottságúak.

Hogyan kezelik a programban részvevő hallgatók egymás között a hátrányos szociális helyzet kérdését?

Nagyon nehéz így, egyedül válaszolnom erre. Sok jelenlegi és volt mentorálttal, mentorral tartom a kapcsolatot, és nagyon megoszlanak a vélemények.
Azt mondhatom, hogy bár sokféle hátrányos helyzetű hallgató szerepel a programban, együttérzéssel fordulnak a másikhoz, jobban megértik és átérzik egymás problémáit és nehézségeit. Szomorúan tapasztalom azokat a véleményeket, amelyek arról szólnak, hogy a nem hátrányos helyzetűek hogyan kezelik őket.
Ezt én is tapasztaltam az egyetemen, és a mindennapi élet más területein is, hogy negatív hozzáállással fordulnak a dologhoz. Sokan nem tarják jogosnak, hogy valaki csupán hátrányos helyzet miatt részesül pluszpontban, bár nem értem miért „sajnálják”…
A legfőbb probléma szerintem az, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy tulajdonképpen pontosan miért kap valaki pontkedvezményt, és főleg nem látják át, hogy valójában milyen tényleges hátránnyal indul akár egy állami gondozott, akár egy 8 általános végzettséggel rendelkező szülő gyermeke.